VILÁGTÜKÖR

Sztálin nyomdokaiban a washingtoni táncélet?!

A Kennedy Center elsô ötéves tervének második éve

Nem vitás: napjainkban New York - s nem Moszkva, London, vagy Koppenhága - a balettmûvészet világközpontja. Itt alakultak és itt mûködnek a legrangosabb társulatok, azok, amelyek a balettet muzeális kuriózumból bármely kortársmûvészettel versenyképesen tudják prezentálni.
Ám a hegemónia ugyancsak recseg-ropog. Elsôsorban más amerikai városok veszélyeztetik New York monopóliumát.
A nyugati partokról San Francisco és Seattle társulatai egyik-másik elôadásukkal már akármelyik New York-i monstre sacre együttes mellett egyenragúak. Aztán itt van - találomra válogatva a hegemónia-döbgetôk sorából - a bábból szemünk elôtt pillangósuló helybeli Washington Ballet, meg a floridai délen a balettet nemrégiben még csak nem is látott, nemhogy mûvelt Miami egyetlen évtized alatt fél évszázadnyi utat megtett társu-lata.
És valamennyit rendszeresen az amerikai fôvárosba hozza a 25 éves Kennedy Center. A Potomac-parti márványpalota fennállása kezdetétôl sok idôt szentelt a táncmûvészetnek, de az at hoc vendégszereplések az évek során egyre inkább megfontoltabb, átgondoltabb válogatássá lettek, mígnem tavaly megszületett a Kennedy Center táncprogramjainak új koncepciója.
"Sztálin is szerette volna" - jegyezte meg mosolyogva az ügyet bejelentô sajtóértekezleten egy lengyel tudósító. Megjegyzését a háziak - ó, boldog Amerika! -, nem értették. Az új koncepciót ugyanis "táncéletünk ötéves tervének" nevezte a sajtókonferencia elôadója.
A pityiljetka elsô évadja úgy festett, mintha "valahol fenn" valaki meghallgatta volna a washingtoni balettkedvelôk legmerészebb imáit. Elképesztô gazdagság, változatosság, színvonal jellemezte a tavalyi évadban itt vendégszereplô balettegyütteseket. Többrôl magam is beszámoltam a Táncmûvészet hasábjain. Az idei, második évben az a valaki odafenn az el sem rebegett imákat is meghallgatni látszik.

Balanchine-Stravinsky: Agon
Patricia Barker és Benjamin Houk (Pacific Northwest Ballet)
Fotó: William West

Pardon, valakik. Mivelhogy odafenn, pontosan két emelettel a Kennedy Center üvegkapus elôcsarnoka felett, az apró, zsúfolt irodák egyikében ül az a két személy, az ötéves táncterv fôparancsnokai. A posztjukat nemrég elfoglaló Charles és Stephanie Reinhart hivatalos tisztjük szerint artistic advisors for dance. Mûvészeti tanácsadók. Kinevezésük óta Washington tánckedvelôi még nem jutottak lélegzethez. Csak az elsô hónapban, októberben egyedül öt - 5! - világklasszis balettegyüttes mûsora került színre a Kennedy Centerben. Október 8-án az Egyesült Államok legidôsebb, 63 éve alakult, de Helgi Tomasson mûvészeti igazgató keze nyomán egy évtized alatt vigorózus ifjú titánná lett San Francisco Ballet lépett színpadra. Majd jött a Balanchine-hagyományok egyik legautentikusabb ôrzôjének tekintett seattle-i Pacific Northwest Ballet. Gépfegyversorozat sebességével követte ôket a döbbenetes újszerûsége ellenére klasszikusan nemes Pilobolus (róluk épp ebben a számban Kaán Zsuzsa számol be), majd a modern tánc eleven emlékoszlopai, Merce Cunningham együttese, hogy október 29-én - novemberig átcsúszva - zárja a sort az amerikai koreográfusok egyik leginvenciózusabbja, Twyla Tharp minitársulata. (Mindössze tizenhárom táncossal érkeztek, de azok akkora bacchanáliát képesek a színpadon kavarni, mintha a hajdani párizsi Follies Berger maxiegyüttese lennének. - Lásd képünkön.)

Fotó: Greg Gorman

A mesés október - ahogy hamarosan elkeresztelték a Kennedy Center ötéves terve jegyében színpadra került elôadásokat a washingtoni tánckedvelôk -, nemcsak a fellépô együttesek számát tekintve mesés. Sokkal inkább a bemutatott új vagy igen friss balettek száma miatt is az. A Tharp! címen hirdetett zárómûsor alcíme például Three New Choreographed by Twyla Tharp. Közülük kettônek társrendelôje (co-commissioner) szintén a Kennedy Center. Ez is az ötéves terv - hivatalos nevén America Dancing Project - egyik vívmánya.
Ki a két Reinhart, aki úgy tetszik, az ég kék boltjában látja csak ambíciói határát? A házaspár szemre szemtelenül fiatal. Curriculum vitae-jük alapján matuzsálemeknek kellene lenniük. Mindketten néhány évet eltöltöttek az amerikai kormány egyetlen mûvészetpártfogoló intézménye, a National Endowment for the Arts mellett. Charles Reinhart több modern balettévad szervezôje volt New Yorkban, valamint menedzselt egynéhány balettegyüttest, köztük Paul Taylor világklasszis táncosait. Stephanie Reinhart több amerikai állam táncmûvészeti bizottságának és számos társulat gazdasági létét megteremtô-biztosító fund rasing board-nak volt tagja. Néhány évig közösen igazgatták az Észak-Karolina állambeli Durhamban a venerábilis American Dance Festival-t, amely vagy fél évszázadon át a modern táncmûvészet egyik elsôszámú alkotómûhelyének számított. A Kennedy Centerben is ezt az utat kívánják folytatni. De fô célkitûzésüket Stephanie így foglalta össze a férjével közösen adott sajtótájékoztatón: "What we want to do is have more dance on the stages and more people filling the seats." Vagyis: több táncot akarnak a színpadra és több nézôt a zsöllyékbe. Az 1996-97-es mesés október során célkitûzésüket maradéktalanul megvalósították.

Zalán Magda
(Washington)

vissza a tartalomhoz