Ercsi a Mezőföld egyik legősibb települése. Fejér megye északi csücskén, a Duna jobb partján helyezkedik el 130 méter tengerszint feletti magasságban. Budapest és Dunaújváros között a 6-os számú főútvonal mentén található, a fővárostól közúton 34 kilóméterre, vízi úton 28 kilóméterre. A község területének földtani felépítése, geomorfológiai arculata igen változatos. A sokszínű tájban löszös táblák, völgyközi hátak és hordalékkúp felszínek éppúgy megtalálhatók, mint a folyóvízi eróziós magaspartok. A Duna jobb partján helyenként csaknem függőlegesen emelkedik ki a folyam árteréből a község északi határa. A löszképződés egybeesett a területet érő erős szerkezeti mozgásokkal, ekkor alakult ki a Rábaként ismert Szent László víz völgye és a Duna medre is. A hordalékkúp, amelyen a község létesült 25-30 méterrel haladja meg a vízmérték "0" jelzését, kelet-délkeleti előterében húzódik az ercsi-adonyi öblözet és a Duna árterülete, a Kis-Duna befolyóval és az ún. Gömbölyű szigettel. A község határát a kiemelt löszös területeken jó termékenységű mészlepedékes csernozjom borítja, az árterületeket pedig többnyire réti talajok.

Az éghajlati viszonyok ezen a területen igen kedvezőek, közel állnak az Alföldre jellemző tulajdonságokhoz. A területre a meleg, mérsékelten forró, száraz nyarak, a napsütéses órák magas száma, a gyakran bekövetkező késő tavaszi, kora őszi fagyok és viszonylag enyhe telek a jellemzőek. Az évi középhőmérséklet 8.7 Celsius fok, a nyári napok száma 100 és az átlagos hőmérséklet 21 fok. A csapadék mérsékelt mennyiségében - 572mm - kifejezésre jut a terület viszonylag száraz jellege. Az uralkodó szélirány északnyugati. A község felszíni vizekben gazdag, bár vízmennyiségük fokozatosan csökken. Az ercsi kavicsterasz a megye felszíni vizekben leggazdagabb területe, a kitermelhető vízmennyiség eléri a napi 30.000 köbmétert. A legnagyobb vízfelület természetesen a Duna.

Ercsi természeti környezete változatos, sokszínu. A Duna Százhalombattát elhagyva csaknem derékszöget leírva kanyarog, hömpölyög a község felé. A növény és állatvilágát elsősorban a folyó határozza meg, a magas löszfal után lefelé ártéri erdő alakult ki. Igen gazdag a növényvilág, hiszen a talaj tápanyagban és vízben bővelkedő öntéstalaj. A folyó sokféle növény szaporítóanyagát hordta és hordja napjainkig a területre. Legnagyobb mennyiségben a fehér fűz, fekete ezüst, a kanadai és fehér nyár fordul elő. Igen jól érzi magát a kocsányos tölgy is, szép példánya áll büszkén a kis-Duna partján. A cserjék közül a legnagyobb számban a gyepűrózsa, a veresgyűrűsom, az iszalag, a kecskerágó, a gyalogakác fordul elő, nyáron a földiszeder szinte járhatatlanná teszi az erdőt. A lágyszárú növények közül a csalán, a ragadós galaj uralja a talajt, de csodálatos látványt nyújt a sárga salátaboglárka és a kék csillagvirág, melyet az országban máshol ritkán láthatunk ilyen mennyiségben. A gombák közül a késői laska és a sárga gévagomba érdemel említést. 

A nagyközség neve Ercsi, a legősibb helységnevek egyike, amely a feljegyzések szerint már 2000 éve lakott terület volt. Nevét a szájhagyomány szerint egy Erch nevű kelta törzsfőnökről kapta. A későrézkor, korai bronzkor határán számos népcsoport jelent meg a Duna nyugati partjáig nyúló területen, eltérő színvonalat és sajátosságokat mutató kultúrával. Az I. században itt megtelepedett illír-kelta eraviszkuszok az őslakosságnál jóval fejlettebb gazdasági életet honosítottak meg.

A II. században a közeli Matrica (Százhalombatta) és Intercisa (Dunaújváros) közötti dunai limes részeként katonai táborok védték a barbár népek rohamaival szemben. A dunai védelmi rendszer összeomlása után nem alakult ki maradandó államalakulat a Kárpát-medencében. A Csepel-szigeten megtelepülő honfoglaló magyar törzsek és nemzetségek a Dunán átkelve 896 táján érték el Ercsi területét.

A település történetének első írásos emléke az Árpád-korból származik. A Szent István által alapított Bakonybéli apátság javai között 1037-ben megemlítik az ercsi halászatot is. III. István uralkodása alatt Tamás nádor monostort építtetett a Duna bal partján, amely nevét Szt. Miklósról kapta. A XIII. század elején Ercsi már apátság volt, amelyet kezdetben a bencések majd a ciszterciták birtokoltak. A XIV. század eleje óta többször változott a falu neve. Oklevelekben 1303-ban Erchey, 1318-ban Erche, 1331-ben Erchy nevekkel találkozhatunk. 1456-ban a települést Erch, a török időkben Armancsa, a XVIII. század közepén Ertsi, Ercsu, Erchi, majd a 19. században Ercsény néven említik. A kezdetben teljesen magyarlakta községben csoportosan telepedtek le a római katolikus rácok. Munkájuk jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a község gyors ütemben fejlődött, s egyike lett a 170 dunántúli mezővárosnak. Jövedelmező volt a földművelés, az állattenyésztés de sok család számára jelentett megélhetési forrást a halászat. A megtermelt gabonát vízimalmok őrölték meg. Hajók kötöttek ki, az uszályok, dereglyék jelentős áruforgalmat bonyolítottak le.

A mohácsi csatába vonuló seregével II. Lajos megpihent a község határában, ennek emlékére az utókor táblát állított. A török korban Erdzsin szandzsák bej Allah iránti tiszteletből palánkvárat építtetett, s 200 janicsárja a Budára vezető utat őrizte. A község birtokosai sűrűn változtak. Kezdetben a Dombay, a Dallos és a Torkos család közös birtoka volt, majd 1637-ben a Szapháry családé lett. Külön érdekessége a török kornak, hogy itt verte meg 1686-ban Lotharingiai Károly a Buda felmentésére induló Szulejmán pasa seregét. A törökök kiűzését követően a régi magyar családok nem tértek vissza a faluba, a házakba rácok költöztek, akik folyamatosan átvették a magyar településformát, de megőrizték anyanyelvüket, vallásukat és népszokásaikat. A Rákóczi szabadságharc eseményei Ercsit elkerülték, de kötelezték kvártélyház létesítésére és fenntartására. A falu gazdasági helyzete fokozatosan romlott.

Az 1800-as évek elejétől kedvező fordulat következett be, s a gyors ütemben fejlődő Ercsi hamarosan mezővárosi rangra emelkedett. Kiváltságos jogai voltak: 3 országos vásár, illetve hetenként 1-2 napon piac tartása. A piacközpontban közvetítő kereskedelem folyt, amelyet fejlett kézműves ipar egészített ki. A község gazdasági életének legjelentősebb tényezője az uradalom volt. A századfordulón Ercsi már fejlett iparral rendelkezett, a céhekbe tömörült mesterek száma 1828-ban meghaladta az ötvenet. A község földesura Lilien József báró, aki Szapháry Juliannát vette feleségül, s hozományként került birtokába az uradalom. Az új földesúr modern, tőkésített nagybirtokot hozott létre, itt termelték először nagy táblákban a dohányt, napraforgót és burgonyát. A Mária Teréziától bárói rangot kapott Eötvös család szintén házasság útján került a birtokra, Lilien Annát báró Eötvös Ignác vette feleségül. A reformkor egyik legjelentősebb politikusa báró Eötvös József itt töltötte gyermek és ifjúkorát, s halála után Ercsiben helyezték örök nyugalomra.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc jelentősebb eseményei elkerülték Ercsit, csupán átvonulások és beszállásolások történtek. Ekkor már a Sina bárók birtoka volt Ercsi, s a kiegyezés után a gazdasági fejlődés természeti csapások következtében lelassult. A kifejezetten agrár jellegű mezővárosban egyre nagyobb helyet kaptak a céhek, jó hírnévnek örvendett az Ercsi és Érdi Becsületes Molnár és Pék Czéhek szervezete. A legjelentősebb a vízimolnárok céhe volt, hiszen több mint 70 vízimalom kerekét hajtotta a Duna. Mint folyami kikötő számottevő személy és teherforgalmat lebonyolító vízparti mezővárosként volt ismert.

A századfordulón Ercsi már a gróf Wimpffen család birtoka, ennek emlékét idézi a földszintes kastély és kastélykert maradványa. A mezőgazdaság gépesítése egyre nagyobb munkaerőt szabadított fel, s az emberek többsége a közeli településeken, vagy az iparosodó fovárosban vállalt munkát. 1910-ben alapította gróf Wimpffen Sigfrid és a Dunántúlon több cukorgyárral rendelkező Patzenhofer család az 1997. december 31.-ig működő Ercsi Cukorgyárat. Az akkor modern üzem a 60-as években élte virágkorát. A gyár mellett épült lakótelepet zöld szigetként vették körül a gesztenyefák, nyárfák és a bokrok. A két világháború és a gazdasági válság komoly megpróbáltatásokat jelentett a település számára. A nagy emberáldozatok mellett a gazdaság is komoly károkat szenvedett. A cukorgyár alig termelt, az uradalmi birtok pangott. A II. világháború utáni államosítások és a politikai átalakulás után Ercsi fokozatosan elveszítette korábbi mezővárosi rangját. 1970 óta alsó fokú közigazgatási központként működik, nagyközségi rangot kapott. A rendszerváltás eseményei nem rázták meg a települést, nem alakultak ki jelentős politikai csoportosulások. A helyhatósági választásokon 1990-ben Keszthelyi Lászlót, 1994-ben Kokics Tibort választották a község lakói polgármesterré. Kokics 1997 őszén lemondott és a rendkívüli választásokon Bátki József nyerte el a polgármesteri széket. Ercsi életét, további fejlődését alapvetően befolyásolja Százhalombatta közelsége és Székesfehérvártól, a megyeszékhelytől való távolsága.

A település legnagyobb természeti értéke a Duna és a Dunapart. A táj évtizedek óta szinte alig változott, az ártéri erdő és a Kis-Duna holtága kedvelt kirándulóhely. A régi kikötő területén park épült, s itt állították fel az I. és II. világháború hősi halottainak emlékműveit. Ercsi műemlékei és műemlék jellegű épületei közül szépségében is kiemelkedik a Nagyboldogasszony-kegytemplom, amelyet Szapáry Péter építtetett 1762-67-ben és Sélyi Nagy Ignácz, az első fehérvári püspök szentelt fel 1781-ben. A Mária kultuszhoz kapcsolódik, hogy 1855 óta minden év augusztus 15-éhez legközelebb eső vasárnapon, a búcsúkor püspöki szentmisére várják a közelből s távolból ide zarándoklókat. A cukorgyári Szent Erzsébet kápolna építészeti érték.

Báró Eötvös József a XIX. század jelentős politikusa végakaratában Ercsit jelölte meg nyughelyéül. A településtol félórányi járásra épített sírkáplona mellé lakossági adakozásból Ybl Miklós tervei alapján obeliszket emeltek 1874-ben. Földi maradványait a művelődési ház előtti téren 1968-ban felállított - Vilt Tibor által készített - Eötvös szobor talapzatában helyezték végső nyughelyére. Az Eötvös Emlékmúzeum iskolatörténettel foglalkozó kiállítási anyaggal rendelkezik, de megtalálhatók ugyanitt báró Eötvös József életútját végigkísérő jelentősebb emlékek is. A néhai kultuszminiszter e ház falai között töltötte ifjú éveit. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum segítségével jött létre az állandó kiállítás.

A Tűztoronynak és a törökkori granáriumnak (magtár) építészeti értéke van. A református templom falán a kiváló irodalmár és filozófus, Rupp Kornél emléktáblája látható. A Templom téren álló Nepomuki Szent János szobor a korábban jelentős halászatra és a Tűzoltóegylet tevékenységére emlékeztet. A Helytörténeti Gyűjtemény közadakozásból, a százhalombattai Matrica Múzeum szakmai felügyelete mellett jött létre 1995-ben. A "három köröszt" helyreállítása, a Bosnyák Nepomuki Szent János szobor, a II. Lajos emlékhely visszaállítása, a Millecentenáriumi Emlékkert létrehozása mind jelzi, hogy fontos az itt élőknek a település múltjának megőrzése és környezetük szépítése. A Millecentenáriumi Emlékmű a néhai monostor köveiből állíttatott a Honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére, s a Templom-tér egyik dísze lett.

A művelődési házban látható az Ercsi régi képei c. fotókiállítás. A sportcsarnokban Szalánczy Béla természetfotós állandó kiállítása látható. Az általános iskola aulájában az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum anyagából készült iskolatörténeti állandó kiállítás az oktatás 1000 éves évfordulója tiszteletére. Az Egészségház kertjében áll Cyránszki Mária, Fürdőző Nő szobra.

Ercsit a 6-os főközlekedési út szeli ketté észak-déli irányban, ennek következtében viszonylag gyorsan megközelíthető Budapest és Dunaújváros, de az ország déli területei is. Kelet-nyugati irányban egyrészt Martonvásár felé csatlakozhatunk az M7-es és 70-es főúthoz, másrészt a révátkelő lehetőséget nyújt a keleti területekre való kijutásra is. A vasúti közlekedés a Budapest-Pusztaszabolcs-Székesfehérvár, Budapest-Dunaújváros vonalon bonyolódik, de Pécs környéke is könnyen megközelíthető.