A múlt század kilencvenes éveinek
elején vetődött fel Samuel P. Huntington A civilizációk összecsapása? című
nagyhatású írásában (Foreign Affairs? USA, 1993) az az első olvasatra
ugyancsak meghökkentő gondolat, hogy a világpolitika küzdelmeit ezentúl
nem az eddigi nagyhatalmaknak a világ újrafelosztásáért folytatott háborúi
alakítják majd, hanem a civilizációk, a kultúrák összebékíthetetlen
konfliktusai teremtenek olyan elviselhetetlen helyzetet, ami végül is a
Nyugat hegemóniájának elvesztéséhez, a Nyugat összeomlásához vezet. Az
elmúlt évek sajnos döbbenetes módon igazolták Huntington jóslatát, a
terrorizmus elleni harc a világpolitika központi kérdése lett, a nagy
háborúk helyett törzsek, nemzetiségek, állami önállósághoz nem jutott
népcsoportok törésvonal-háborúinak hadijelentései, népirtó rémségeinek,
öngyilkos merénylők öldökléseinek hírei lepik el a médiák címlapjait,
vezető oldalait.
Meddig hallatszik el a bolha köhögése? – mégis,
szerény hatáskörű folyóiratunkban továbbra is hangozatni kívánjuk
meggyőződésünket, hogy noha kétségtelenül mélyreható árkok húzódnak az
eltérő civilizációk és kultúrák között, ezek a szakadékokká tágított
távolságok valójában csak ürügyek az eszement, vérgőzös gyűlölködés
felszítására. A jóakaratú emberek feladata – így a mienk is, –
a hidak, a multikulturális hidak építése. Peter Brook párizsi stúdiójában
különféle nemzetiségű színészeivel világra szóló rendezésben vitte színre
a Mahabharatát, Szingapúrban egy kínai társulat eljátszotta a
Cseresznyéskertet, ahogy ők ott és akkor értelmezték Csehovot. (Lásd
Kalina Stefanova beszámolóját lapunk 8. számában)
Most arra szántuk el
magunkat, hogy a dráma és a színház műfajára szűkítve vállalkozásunkat,
határainkon innen és túl élő színházművészek, kritikusok segítségével
cikksorozatot indítunk arról a kérdésről, hogy mit kezdenek más
civilizációk, kultúrák drámaírói, színházai az európai örökséggel,
Aiszkhülosz, Shakespeare, Csehov szellemi kincsével, a mai írók munkáival,
az euro-amerikai színház – számukra is megkerülhetetlen művészetével,
művészi eredményeivel. A beérkező írásokat – angol, francia vagy német
nyelven – mindenekelőtt lapunk internetes változatában adjuk közre (
www.eureview.hu ).
Természetesen
magyarul is megjelentetjük ezeket az írásokat, méghozzá lapunk nyomtatott
alakjában.
Így demonstrálva a világ kultúrájának egyetemességét.
Mihályi Gábor
főszerkesztő