,,A világ meztelen.’’ (Garaczi László)

,,…a történet a hol és a mikor metszésében egyetlen forró és kibírhatatlan pillanat.” (Darvasi László)

,,A könyvnek jelleme van.” (Szív Ernő)

,,Piszkos… egy jelenet akkor, ha nem képes oxigént keverni a rajta átáramló életbe.” (Kemény István)

,,Azt hiszem, a gondolatok, éppúgy, akár egy hatalmas könyvtár könyvei, már a születésünk pillanatában készen állnak bennünk, hogy egy nap előtörjenek, s úgy álljanak előttünk, mint valami halálos ellenség.’’ (Darvasi László)

,,Az ész rongyokban jár és reménytelenül józan.” (Krausz Tivadar)

,,Az akarat is folyadék. (…) Merülj bele, és könnyebb leszel. Csakhogy nem látsz ki belőle.” (Szijj Ferenc)

,,Mindenki akar valamit, és azt nagyon akarja. Komoly bonyodalom csak ebből lehetséges.” (Darvasi László)

,,Szeretem felrúgni a törvényeket meg sötétben a hokedlit. (…) Nem szeretek széllel szemben vonatra szállni, és főleg nem hipotézisből. (…) Nem szeretek csukott ablakon kihajolni (mert kihajolni annyi, mint analfabétának lenni.(…) Nem szeretem, ha a csokifagyi banános.” (Podmaniczky Szilárd)

,,Bármit is tagadj, bizonyos idő után saját forradalmadból zárod ki magad.”
(Krausz Tivadar)

,,Abban a pillanatban, amikor a tökéletessel kell összevetnünk magunkat, a gyáva visszavonul, és annyit vállal, amennyit tud. Tehát egyfajta tökéletességet ér el.”
(Kemény István)
,,A tökéletesség ugyan nem fáj, viszont hideg, akár a halál.” (Darvasi László)

,,Nem ismerünk félelmetesebbet, mint amit kellemesnek nevezünk. Hogy valami úgy veszi birtokba az érzékeimet s úgy mossa egybe őket, hogy azt kell mondanom, jó. Hogy elég. Nem akarom, hogy valami jól történjen meg. Minél több sebet szeretnék kapni, hogy ápolhassam magam. Vajon igaz-e, hogy a kellemesség a kárhozat előszobája?” (Darvasi László)

,,…az ember ott vegye magához az éltető romantikát, ahol egy-egy pillanatra nem látják.” (Kemény István)

,,Azt szeretem, ha sokat akar a nő, és azt mind magától akarja. Mert minek akar a nő látni, ha egyszer világíthat?” (Darvasi László)

,,…az asszony olyan, mint egy harangjáték, kalapáccsal megkoccintják az oldalát, és rögvest átzeng rajta a hang.” (Háy János)

,,Az birtokol ám jól, kiről nem látszik, hogy úr.” (Darvasi László)

,,Csak egyetlen igazi titok van, és ez a titok az ember, aki szeret.” (Darvasi László)

,,A szeretet ereje az alázatban van. A szerelem ereje pedig az illetlenségben.” (Darvasi László)

,,Az alázat van valahol a szívben, az alázat azonban nem a szív, hanem az, ami a szív mögötti.” (Borbély Szilárd)

,,Csak azt szeresd, ami veled történik, és számodra rendeltetett. Mert tehetsz-e ennél okosabbat?” (Darvasi László)

,,Megúszni a tengert nem lehet.” (Háy János)

,,…olyan volt a szerelem, hogy amikor végre ott volt minden hozzá, akkor teljesen elfelejtődött, s megint csak azok a percek töltötték ki a képzeletet, amikor hiányzik a dologhoz valami, amikor egy nagy lyuk van a szíven, s az ember szalad, hogy betöltsön oda valamit. Rohan, fölforgatja az egész világot, hogy megtalálja az éppen belepasszolót. Mintha nem is lenne eszénél, úgy vágtat városról városra, tengerről földrészre, s mindenütt szedegeti össze a toldalékokat.’’ (Háy János)

,,A szeretet csak része annyi másnak,
ami mint fájdalom majd visszatér.”
(Borbély Szilárd)

,,Ha sokáig nézünk egy arcot, utóbb megmondhatjuk, hol fáj a testben.” (Darvasi László)
,,A legmélyebbről szivárog fel a fájdalom. És hát milyen mély is az emberi test, arra szavunk sincsen.” (Darvasi László)

,,A boldogtalanság is betegség.” (Darvasi László)

,,Boldogtalan időkben sem úszhatjuk meg a telet.” (Háy János)

,,Megismerünk, hogy veszthessünk?” (Darvasi László)

,,…számítanunk kell arra, hogy ott is megaláznak, ahol nem várnánk.” (Kemény István)

,,Nem akarok nagyon kimenni az utcára. Van úgyis mindennap feladat, muszáj. Készülődni kell hozzá, emlékezni és kalkulálni. Csupa viszontagság, már az indulásba felőrlődöm.” (Szijj Ferenc)

,,Zárt helyen, kevés szereplővel csodát várni reménytelen.” (Kemény István)

,,Csak kit ellenőriznek folyvást, az számíthat a kegyelemre.” (Darvasi László)

,,Nincsen sors, csak nehézkedési erő.” (Darvasi László)

,,Az élet néha tényleg olyan, mint egy opera, amiből kifelejtik a nagyáriát.” (Darvasi László)

,,Olyan az életünk, hogy folyton belelóg másokéba. Elszabadulnak rólunk szavak, lélek-alkatrészek, tökéletlen kis pontatlanságok, és ki tudja, hol állnak meg, kit találnak meg, kit találnak el.”(Szív Ernő)

,,Az ember a dolgok értelmét keresi. Aztán azzal is megelégszik, hogy magával cipelheti őket.” (Darvasi László)

,,…szempor vagyunk csupán, nincs mihez jussunk lenne.” (Háy János)

,,Akkor születik a bűn, amikor Isten pihen, mert fáradt, ezért a világ ítélőszéke előtt, ha nem is felmentést, de könnyítést kap az ember. Úgy érkezünk a világba, a teremtésbe, hogy máris el vagyunk hagyva. Vajon nem akarta-e ezt az Isten? Nincsen-e a bűnbeesésben eleve elrendelés, valami homályos isteni szándék, akárcsak Júdás kiválasztásában? A gondolat is bűn, persze, de az eláruláshoz maga Isten ad erőt. Hiszen meg van írva, hogy a saját képére teremtett bennünket.
De nem rémült-e meg Isten a túlzott hasonlatosságtól?
Hogyha szeret bennünket, akkor magát szereti?
Hogy Isten éppen a szeretettől rémült meg?”
(Darvasi László)

,,Mindenki a maga életétől pusztul…” (Háy János)
,,Ha a gonoszt keresni kezdjük, nem leljük. Ha várakozunk rá, nem jön. Ha megszólítjuk, nem válaszol. Ha megütjük, nem üt vissza. És ha megöljük, nem hal meg…”
(Darvasi László)

,,…mindazon dolgok, melyek kimondatlan maradnak, az ereidben megbújó sátánt etetik, míg az végül olyan erőre nem kap, hogy tenmagad testét és lelkét harapja ketté.”
(Háy János)

,,Az élet túlhaladja a történeteket, és attól meghalnak. A nagy sztori a halál. Erről szólnak a történetek, a halál hírnökei, csak a szerelmi történetek nagyobbak.” (Kurdy Fehér János)

,,Keress helyet magadban a halálnak.
Etesd meg.
Elégítsd ki.
Babusgasd, becézd, mintha szerelmes nő lenne.
Legyen lakosztálya benned.”
(Darvasi László)

,,…a halálnak mennyi rettentő erős karja van, s éppen annyi pusztítás rejlik fondorla- taiban, ahány eleven ember él a világon.” (Háy János)

,,Milyen különös, milyen megnyugtató, (…) hogy egy akasztott ember ondójából akár újranépesíthető a világ.” (Darvasi László)

,,Ha minden olyan lesz, amilyen volt
vagy inkább, amilyen lehetett volna,
nem lesz benne, ami sose volt,
az elmúlása annak, ami volna,
mert ugyanaz lesz az is, ami volt,
meg az is, ami csak lehetett volna.” (Borbély Szilárd)

,,A szavakban van a halál, és a halál érti, amit mondunk, és a halál válaszol is, és az a válasz már a csecsemő első felsikoltása után a homlokunk felett lebeg, és bárhová elkísér, és a válasz egyre súlyosabb és súlyosabb lesz, mert a halál minden szavadra, minden gondolatodra hűségesen válaszol, hogy végül elhallgasson benned, amikor már nem bírod a súlyát.” (Darvasi László)

,,Lehet, hogy akkor egészséges az életünk, ha történet van benne, cselekmény és mindenféle fordulatosság?“ (Darvasi László)

,,A tevékenység kora lejárt
és a zuhanási kísérleteké is.
A világ túldadog ezen, s nincs benne semmi szégyellnivaló.
Nem úgy iszonyú semmi, mint az angyalok.”
(Kurdy Fehér János)
,,A végső megsemmisülésért, na azért aztán magamtól egy lépést se, a heppiendben pedig nem hiszek.” (Kemény István)

,,És a testtől való megszabadulás nem más, mint az örök élet.” (Háy János)

,,Léteznek valóságok, melyek az élettől egyértelműen különböznek.” (Kurdy Fehér János)

,,…a lelkes lényt nem a bőre tartja egészben, hanem a bőrét kerítő fényöv, amit valaha az Úr adományozott neki, s mikor ezt a fényövet megrepeszti valaki, olyan, mintha az ereidet vágnák el, megszűnik benne a kerengés. A vágáson át tölcsért dugnak be az életerő vámpírjai, s csak szívják el az áldozat lelkét, s mikor már minden csöppjét kiszívták, a test is halálba hullik, s akkor érkeznek az Úrnak angyalai, akik értesültek a halálról, s vinnék fel az egek palotájába, vagy küldenék le a poklok mélyére az előpusztult lelkét, de lelket, azt nem találnak. Rángatják egy ideig a húshalmot, s aztán ott hagyják a pusztulásban. A lélek pedig örökké e világon marad, mert kétszer nem jönnek érette angyalok, itt marad láthatatlanul, de olyan érzésekkel, mint azok az emberek, akik testben élnek a földön, hiszen a túli világ örömeit nem ismerhette meg. Ételeket kívánna magához venni, és italokkal oltaná szomjúságát, de nincs szája és nyelve és gyomra és belezete, ami befogadhatná a táplálékot, és magának kívánná a szerelmet, de nincs teste, amely kielégülhetne, halálnál halálabb szenvedés lesz élete.” (Háy János)

,,Mert talán az örökké élő lélek is tűzből van, csak lehűl, mire átjut az anyag börtönén.” (Darvasi László)

,, …az árnyéknak éppúgy szüksége van a testre, mint a testnek maga-magára.” (Darvasi László)

,,A testemmel kell fenntartanom
azt a vad folytonosságot minden esemény
és a többi test között, mely engem
vágytól és emléktől megkímél.”
(Szijj Ferenc)

,,Az egymásra rétegzett levegő felnagyít. Az egekben minden sejtemet látják külön. Ki nem lépek életemben az isten tornyaként rám épített mikroszkóp alól, ha bepárásodik is fölöttem a ritkás lencse az esőben.” (Kun Árpád)

,,…akkor, amikor gyártotta a világot, minden ő volt, hiszen éppen őbelőle lettek a dolgok, az egek meg a földek, a levegő, a víz, a növények, az állatok meg persze az ember az összes bajságával. Hat nap, hat nap, talán kevés volt az idő… Utólag már persze nagyon nehéz helyrehozni, amit még az elején elcsesztünk. Lehetett volna inkább jókor észnél lenni, és nem vízözönökkel meg tűzvészekkel próbálkozni, meg prófétákkal fenyegetőzni, s amikor meg már végérvényesen be vagyunk szarva, akkor saját fiunkat halálba küldeni…” (Háy János)
,,Mert hiszen mi, emberek, a hatodik napon teremtettünk. A hetedik napon azonban megpihent az isten, és az ember, e tudatlan teremtmény egyszerre csak bele lett vetve a világba, melyben Isten nincs, mert Isten pihen, és lehet-e valami jó vagy rossz abban a világban, ahol Isten helyett csak a tiltása lebeg a homlokok felett.” (Darvasi László)

,,…menekülés közben védtelen igazán csak a lélek.” (Darvasi László)

,,Elnagyolt vonásokkal megrajzolt isten, még nem látta senki, mert nem jön ki soha az irodából.” (Szijj Ferenc)

,,A kétely mindig két szívdobbanás közé fészkel, hogyan is űzhetnénk hát el. Ha fárad a szív, hallucinál. Képzeleg. A hit végeredményben nem egyéb, mint a szenvedély figyelme.’’ (Darvasi László)

,,Csak feledékenységre épülhet a hit,
minden újrakezdés egy csipetnyi halál,
ablakot nyitnak, a gyerekük ne tudja,
milyen a balsors pállott levegője.’’
(Lázár Júlia)

,,Képzelgés nélkül (…) a hit sem egyéb, mint egy kő, aminek csak súlya van.” (Darvasi László)

,,Nem az a kérdés (…), hogy mi ismerjük-e a világ teremtőjét s annak szolgáit, hanem hogy ő ismer-e bennünket.” (Háy János)

,,Egy »istennel« csak saját magáról érdemes beszélgetni, bármilyen ócska kis isten, mert aki hisz benne, az akkor lesz boldog, ha hasonlóságot talál ezzel az ócska kis istennel.”
(Kemény István)

,,Az isten egy nagy üres levegő, akinek házakat építenek.” (Háy János)

,,…az utolsó istenek akkor lepleződtek le, mikor olyan emberek között kellett volna megállniuk a helyüket, akik átlátnak rajtuk: a félistenek között.” (Kemény István)

,,a rosszat az árulja el, hogy elfedni igyekszik a jót” (Krausz Tivadar)

,,…a legmélyebb, a legártatlanabb nyugalmat, a szív legédesebb békéjét is képes felkavarni a mi világunk. És nem azért, mert gonosz a világ. A világ Isten nyugtalanságát tükrözi szüntelen, s ebből a nyugtalanságból bennünk fájdalom lesz, rossz esetben mardosó kétely, amiből sajnos, bármi lehet.” (Darvasi László)

,,A történet olyan, mint a kígyó. Mit tehet mást végül, minthogy a saját farkába harap.”
(Darvasi László)