Fejtő Ferenc válasza Georges schlocker levelére

Érdekesnek, sot mulatságosnak tartom, Schlocker György kritikai megjegyzéseit, liberalizmus elmélkedéseimrol, De annak örülök, hogy érveimet tegnap elottieknek találja, mert hiszen, koromnál fogva egyre inkább hajlok a konzervatív nagypapai gondolkodás felé, s no az irtózatom a posztmodern iránt. Azt hányja szememre, hogy a liberalizmus elleni általánosan terjedo ellenszenv okainak magyarázatára nem térek ki, és a szociális igazságosságról való nézeteim avittak. Valamint, hogy nem vettem észre, hogy múlt század eleji születésem óta, a világ körülményei változtak. >Ez persze mind lehetséges, mert hiszen a korral az ember értelme begyepesedik. Ezért nem vettem nyilván észre, hogy a liberalizmus válságban van. Viszont én még abban az eszmekörben nevelkedtem föl, amelyben tudták, hogy a liberalizmus amióta Stuart Mill és társai, a francia girondisták után újra föltalálták, mindig is válságban volt, mert a szellemi és gazdasági szabadság nehéz próbák elé állítják az emberiséget, és sohse volt könnyu mesterség szabadgondolkodónak lenni. Szerinte a liberalizmus ma azért van válságban, mert senki sem hisz már a piacban, mint az összes bajok gyógyszerében. De a liberalizmusról, öreg fejjel mindig azt gondoltam, hogy nem lehet a teljesen szabad árucserével és a piacgazdasággal összetéveszteni. Viszont az tény, hogy a liberalizmus inkább szabadgazdálkodás-nak, és az egyéni kezdeményezésnek kedvez, mint a tervgazdálkodásnak, amely, ha jól emlékszem, mindenütt annyira csodöt mondott, hogy manapság a gond inkább az, hogy a privatizációt ne terjesszék ki olyan ágakra, amelyekben az állami felügyelet tapasztalatilag hasznosnak bizonyult. Ám az ellenkezoje is igaz, és nem látom azt, hogy az állami bürokrácia képesebb lenne az emberek ellátásáról gondoskodni, mint a magánvállalkozók. Hogy a globalizáció, vagy mondializáció - ahogy nevezik - néha regulációkra szorul, Franciaországban legalábbis mind a szocialista Jacques Delors, mind Raymond Barre ezt vallják, akikhez én is legközelebb állok. Ha jól emlékszem, Keynes a jóléti államgondolat alapítója, nem szocialista volt, hanem liberális. És a new dealt bevezeto Roosevelt is szabadelvunek vallotta magát. Viszont azt látom, hogy Schlocker is tudja, hogy a davosi konferencián résztvevo liberálisok nagy része hangsúlyozta a szociálpolitikai intézmények igénybevételét. A liberalizmust nem szabad egy kalap alá venni a neo-, vagy ultraliberalizmussal. Ha jól tudom, Reagen és Theacher asszony inkább nacionalista konzervatívok, mint liberálisok voltak, és például Madelin úr, aki közel áll a francia ultraliberálisokhoz, egyike volt azoknak a képviseloknek, akik a konzervatív gaulistákkal szemben, megszavazták a szo-cialist Jospin által készített korzikai rendezési tervet. >Visszatérve arra, hogy a nyugati országokban, a magukat liberálisnak nevezo pártok miért vesztettek teret, annak talán két fo oka van. Az egyik, hogy mind a konzervatívok, mind a szocialisták, magukévá tették a régi liberális programok ideológiáját, ami az alkotmányosságot, a jogállamot, a cenzúrák ellen kivívott szólás- és írásszabadságot foglalta magába. A másik ok a gazdasági életben a kollektívista és totalitárius mítoszok összeomlása óta, mind a jobb, mind a baloldal inkább az integrálódó tervekhez vonzódik, mint az állami, nemzeti, szuverenista, protekcionista gazdaságprogramokhoz. Egy másik oka pedig az, hogy mind a konzervatív, mind a szocialista propa-gandának, már régen sikerült a liberális szót kompromittálniuk. Nem véletlen, hogy a Francia Harmadik Köztársaság vezeto liberális pártját - amelyet liberaliz-musa nem akadályozott meg a gyarmatosítás folytatásában - radikális szocial-istának nevezték, holott se radikális nem volt, se szocialista. Ez másutt is létezik, ahol bürokratikus, technokratikus pártok, polgári, vagy demokratikus jelige alatt muködnek. Ami Magyarországot illeti, öntudatos polgári réteg híján, sohasem fejlodhetett ki egy igazi polgári liberális párt, amely egyensúlyt tudott volna tartani egy konzer-vatív jobboldal és egy reformista szocialista párt között. Azt hiszem, sikerülhetett volna valami ilyesmit létrehozni, ha 1990 után a Fidesz nem szakad el az SZDSZ-tol. A jövo fogja megmutatni, hogy az erre vonatkozó újabb kísérletek sikerhezvezethetnek-e. Azt hiszem, nekem éppoly kevéssé lehetséges Schlocker barátunkat meggyoznöm, mint ahogy én is kicsit süket vagyok az o érveire, de örülök annak, hogy ennek a vitának helyt adtál. Jobb szeretném, ha Magyarországon inkább vitatkoznának, minthogy viaskodnak az emberek. Ha megtanulnának különbséget tenni politikai ellenfél és ellenség között. S egyáltalán, a nyugati cikkek közül, amiket behoznak, vagy invesztálnak, ne felejtsék el az udvariasságot és a toleranciát, amelyek részben udvari, konzervatív, részben liberális tradíciókra támaszkodnak. Ölellek, a viszontlátásra Fejto Feri