SZENT-IVÁNYI ISTVÁN -- UDVARVÖLGYI ZSOLT

AZ EURÓPAI LIBERÁLISOK ÉS EURÓPA ÚJRAEGYESÍTÉSE

 

Az Európai Liberális Demokrata és Reformpárt (ELDR) immáron 38 pártot tömörít. Az Európai Parlament (EP) harmadik legerősebb pártjaként, frakciójában 51 képviselő foglal helyet. Az ELDR önmagát röviden így jellemzi: “különféle európai liberális pártokat fog össze közös liberális, demokrata és reform elvek alapján, és fórumot biztosít az összehangolt stratégia fejlesztéséhez." Hagyományosan a liberalizmus a skandináv országokban vált igazán mérvadóvá. Az SZDSZ, mint egyetlen magyar liberális párt évek óta teljes jogú tagja az ELDR pártnak, amely ma Európában több mint 20 millió szavazót képvisel.

 

 

 

Liberális pártok az Európai Únio bővítéséért

 

2000. szeptember 27-29-e között a kanári-szigeteki Tenerifén tartotta kongresszusát az Európai Liberális Demokrata és Reformpárt (ELDR). Kellemes környezetben a helyi liberális párt, a Coalición Canaria vendégszeretetét élvezhették a részvevők. A találkozón új elnököt is választott a párt Dr. Werner Hoyer német szaband demokrata politikus személyében, aki az FDP ex-főtitkáraként és volt külügyi államtitkárként is régi barátja Magyarországnak. Az ELDR, mint az EU-bővítés motorja határozatot fogadott el a “Megreformált Unió Kibővítéséről, mint Történelmi Kötelességről.” Ebben az ELDR pártkongresszus megerősítette az európai liberális demokraták ambiciózus céljait. Őszintén és elkötelezetten támogatta a bővítést, amely a szolidaritáson és egységen alapul. Végezetül leszögezte az újraegyesítés történelmi szükségességet és szándékát, hogy ezen kötelezettségét teljesíti az egyesülő Európában.

A bővítésről szóló dokumentum főbb pontjai szerint a liberálisok emlékeztettek arra a tényre, hogy Európa újraegyesítésének történelmi feladata az Európai Unióra vár, valamint rámutattak annak a fontosságára, hogy a bővítés egyben morális parancs, politikai szükségszerűség és gazdasági lehetőség. Felhívták az EU soros francia elnökségét és az Európai Tanácsot arra, hogy erősítsék meg politikai elkötelezettségüket a bővítéssel kapcsolatban, amelynek a legkorábbi lehetséges időpontban be kell következnie a koppenhágai kritériumok pontos betartása alapján. Ragaszkodtak továbbá ahhoz, hogy az un. Kormányközi Konferencia (IGC) lezárása után világos csatlakozási menetrendet kell majd megfogalmazni a tagjelölt országok részletes felmérését követően, ami azt is lehetővé teheti majd, hogy azok az országok, amelyek megfelelnek a koppenhágai kritériumoknak csatlakozhassanak az Unióhoz a következő európai parlamenti választások előtt. A határozat elismerte, hogy az acquis gyors fejlődése, különösen a Bel és Igazságügyi Együttműködés, ill. a Közös Kül- és Biztonsági Politika (CFSP) területén, újabb kihívásokkal szembesíti a csatlakozni szándékozó országokat, ezért felhívta az Uniót, hogy e területeken is folytasson mélyreható párbeszédet a felekkel. Ezzel párhuzamosan a csatlakozó országokat is arra kérte, hogy tegyenek további erőfeszítéseket adminisztrációs kapacitásuk további felépítésében annak érdekében, hogy az EU acquis-t mielőbb végrehajthassák és alkalmazhassák, valamint hatékony pénzügyi kontrollt követelt a csatlakozás előtti alapok felhasználása terén, végezetül felszólította az érintett országokat, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést a korrupció és szervezett bűnözés elleni küzdelem terén. A határozat a továbbiakban kifejezte a helyi és regionális demokráciák és az élénk civiltársadalom fontosságát a demokratizálódási folyamatban, rámutatott továbbá, hogy a helyi önkormányzatok és a régiók az EU politika egy nagyon fontos részét jelentik. Szintén kifejezte, hogy a kisebbségeket a csatlakozni szándékozó országokban az ideillő nemzetközi konvenciókkal és az EU szerződésével összhangban kell kezelni. Felhívta a brüsszeli Bizottságot, hogy kezdeményezze azoknak a strukturális változásoknak a részletes vizsgálatát, amelyek a kibővítés utáni Európában várhatóak, és amelyeknek kiindulópontot kell képezniük a Strukturális Alapok és az EU regionális politikájának elfogadásánál az új tagországok esetében. Végezetül a dokumentum felhívott a Közös Mezőgazdasági Politika (CAP) nagyarányú átvizsgálására azon hármas célkitűzés érdekében, amely fenntartható fejlődést, kevesebb közös beavatkozást és több decentralizációt hirdetett meg. A CAP reformnak piacorientált, versenyképes és fenntartható gazdálkodáshoz kell vezetni az Unión belül, csökkentvén a mezőgazdasági kiadásokat, a túlzott bürokráciát és szabályozást.

 

 

Az ELDR megerősödése

 

Az ELDR, miután a kongresszuson soraiba fogadta a Litván Liberális Uniót és az olasz Di Pietro Listáját, valamint társult tagságot szavazott meg a norvég liberális Venstre Pártnak is, immáron 38 pártot tömörít. Az Európai Parlament (EP) harmadik legerősebb pártjaként, frakciójában 51 képviselő foglal helyet, ami a 626 európai parlamenti képviselő (MEPs) közül jelentős számnak tekinthető. Soraikban több jelentős párt és kimagasló tehetségű politikus foglal helyet. Feltétlenül meg kell említeni az ELDR parlamenti csoportjának (ELDR Group) vezetőjét, Pat Cox-ot, aki független ír képviselőként ér el sikereket évek óta, és aki hamarosan a néppárti-liberális (EPP-ELDR) megállapodásból kifolyólag az Európai Parlament elnöki székét is elfoglalja majd. Pat Cox 2000. májusi budapesti tárgyalásain, majd későbbi beszédeiben is hitet tett az integráció, mint történelmi szükségszerűség mellett. Természetesen arról sem szabad elfeledkezni, hogy Romano Prodinak, az Európai Bizottság (European Commission) elnökének pártja, az olasz i Democratici szintén a liberálisok csoportját erősíti, olyan meghatározó egyéniségekkel, mint Francesco Rutelli, aki Róma főpolgármestereként szerzett hírnevet, és aki jelenleg az olasz egységes baloldal miniszterelnök-jelöltje a 2001. áprilisi olasz parlamenti választásokon. Erős tömörülés a brit liberális demokraták (LibDem) tízfős csoportja, amelyet az egyaránt hatfős olasz párt és a holland konzervatív liberális VVD követ. Hagyományosan a liberalizmus a skandináv országokban vált igazán mérvadóvá. Finnországban a centrista Keskusta négy, míg a Svéd Néppárt egy képviselőt juttatott az Európai Parlamentbe. Svédországban a Liberális Néppárt három, míg a Centrumpárt egy főt delegált, míg Dániában a Dán Liberális (Venstre) Párt öt (!), és a Radikális Liberális (Det Radikale Venstre) Párt egy képviselőt küldött az EP-be. A liberális pártok kettőzöttsége jóformán általános tendencia Nyugat-Európában. Jórészt ideológiai különbség áll ennek hátterében (Hollandiában a VVD és D66, Dániában a Venstre és a Det Radikale Venstre), de van, ahol az etnikai és regionális különbség az igazi ok (Spanyolországban a Katalán Demokratikus Konvenció és a Kanári Koalíció, Belgiumban a flamand VLD és vallon PRL). Az ELDR Párt önmagát röviden így jellemzi: “különféle európai liberális pártokat fog össze közös liberális, demokrata és reform elvek alapján, és fórumot biztosít az összehangolt stratégia fejlesztéséhez. Több mint 20 millió szavazót képviselve az ELDR párt élénk kapcsolatot tart fenn az európai polgárok és az EU intézményei közt. Az Európai Parlamentben a pártot az ELDR Parlamenti Csoport képviseli. Hatáskörük kiterjedt azáltal, hogy szorosan együttműködnek a Liberális Internacionáléval (LI), amely a liberális pártok világszövetsége, a Régiók Bizottságának (Committee of the Regions) liberális csoportjaival, az Európa Tanács és Észak-Atlanti Közgyűlés parlamenti közgyűléseivel. Az ELDR Párt magában foglalja a LYMEC-et, ifjúsági mozgalmát is, mely több mint százezer radikális és liberális fiatal szervezete.

 

 

A liberálisok három követelése

 

Az európai liberális politikát megmozgató, és rendkívül sikeres kongresszus után pár nappal 2000. október 2-4-e között a strasbourgi Európai Parlament adott otthont az ELDR “Újraegyesített Európa” című konferenciájának. Itt a csatlakozni szándékozó országok liberális politikusai, köztük a Szabad Demokraták Szövetségének delegációja, mint “virtuális Európai Parlamenti Képviselők” léphettek fel, ahol termékeny eszmecserék után három követelés vált világossá. A részvevők megállapodtak abban, hogy egyrészt világos határidőt kell szabni a csatlakozási tárgyalások befejezésére, másrészt ne lehessen majd az Unión belül első-és másodosztályú tagokat megkülönböztetni. Végezetül a liberálisok abban is közös nevezőre jutottak, hogy új terminusként ma már nem bővítésről, hanem Európa újraegyesítéséről beszélnek, amely elkötelezettebb és empatikusabb álláspontot tükröz. A konferenciát követően az európai liberálisok és az egész Unió már Nizzára figyelt, ahol 2000 decemberében előbb az ELDR pártelnökeinek és minisztereinek találkozója, majd a maratoni hosszúságú EU csúcsértekezlet zajlott. Az SZDSZ, mint egyetlen magyar liberális párt, amely az ELDR pártnak évek óta teljes jogú tagja, elsőként értékelte a csúcsértekezlet fejleményeit. Eszerint Nizza a csatlakozás szempontjából történelmi jelentőségű volt. Az elfogadott döntések értelmében ugyanis Magyarország minden eddiginél közelebb került ahhoz, hogy az unió tagjává váljon.

 

A nizzai csúcsértekezlet a csatlakozás szempontjából történelmi jelentőségű volt. Az elfogadott döntések értelmében ugyanis Magyarország minden eddiginél közelebb került ahhoz, hogy az unió tagjává váljon.

 

A Tizenötök elfogadták azt a bővítési menetrendet, amely szerint a közösség 2002 végétől készen áll az új tagok felvételére. A tényleges csatlakozási dátum előrejelzésében a nyilatkozat azon részére hivatkozhatunk, ahol a jelenlegi tagállamok reményüket fejezték ki, hogy a következő, 2004-ben esedékes európai parlamenti választásokon már egyes új tagállamok képviselői is jelen lesznek. A nizzai csúcs nem csupán a bővítés szempontjából hozott előrehaladást. Az integráció elmélyítésében –bár hosszas és heves viták után- is történt elmozdulás. A jelenlegi svéd elnökség után pedig egy olyan ország –Belgium- veszi át a soros elnökséget 2001 júniusától, amelynek miniszterelnöke, Guy Verhofstadt, és külügyminisztere, Louis Michel is liberális politikus, és akik a fentebbi fórumokon is mindvégig kiálltak Európa mielőbbi újraegyesítése mellett.