GEORGES SCHLOCKER
GYARMATI SORBAN - ÖNKÉNT, DALOLVA
Lessing Emilia Galotti című
színművében azt látjuk, milyen kíméletlenséggel éri el céljait a darabban
szereplő herceg. Egy reggel jókedvűen felkeresi Contit, a festőt, s
nyájas-leereszkedőn megkérdezi: "na, mit csinál a művészet?" A közhelyes
fordulatra a herceg lekezelő kérdésén bosszankodó Conti kendőzetlenül odavágja:
"kenyérkereset után néz, herceg."
Ímígyen szól a tizennyolcadik század
friss öntudatra ébredó polgára.
Manapság mintha ugyanez lenne a jelszó az
egykori szocialista tábor országaiban. A művészet a piacgazdaság uszályába került.
A reprodukáló művészetek, a zene és a színház képviselői nyugati
ügynökségeknél és intendánsoknál előszobáznak vendégjáték reményében. A
keleti színházi produkciók és nyugati fogyasztóik közötti kapcsolat egyszerre
kíván megfelelni az elképzelt nyugati elvárásoknak és a nemzeti tradícióknak.
Ezt látszott bizonyítani az idei Avignoni
Fesztiválon a Hotel Európa című produkció is. Néhány ország, Bulgária,
Szlovénia, Oroszország, Lettország és Litvánia színházcsinálói álltak össze,
és vittek színre szkeccseket, amelyek együttesen, afféle antológia formájában
kerültek a nyugati piacra. A produkció alaphangja az Európához tartozás vágya volt;
a színrevitel módja azonban oly mértékben szokványosra sikeredett, hogy a néző
rögtön az elején a mutatvány mihamarabbi befejezését áhította.
A világhírű Avignoni Fesztivál
vezetője, Theorema címmel új vállalkozást indított útjára, amely fő
feladatának azt tekinti, hogy Kelet-Európából eredeti koponyákat és eredeti
produkciókat mutasson be a nyugati nézőknek. Az idén nyáron ez sikerült is: egy
fiatal rendezőt, Hudi Lászlót és társulatát, a Mozgó Ház-at hívták meg,
amely Madách Imre: Az ember tragédiája című darabjával szerepelt. Ezuttal
sikerült az emberiség történetén átpásztózó művet a jelenkor tapasztalataival
összhangba hozni. A magyar produkció már csak azért is nagy feltűnést keltett, mert
a nyugati közönség nem ismeri Madách eredeti drámáját. Az előadás
multimedialitása ez esetben nem bizonyult olyan gegnek, amely többnyire csak arra jó,
hogy a színpadon folyó szemkápráztatás elfedje a gondolatot. Hála a virtuális
világ súlytalan voltának, a nagy magyar romantikus szerző azt kapta a rendezőtől,
ami neki magának, saját korában még nem állt rendelkezésére. A Theorema
vállalkozása diadalt aratott: nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy Európa délkeleti
részéről lehet olyasmit importálni, ami az újdonság erejével hatoptt a franciákra,
a németekre, vagy az angolokra. Az efféle felfedezés persze nem mondható gyakorinak.
Az esetek túlnyomó többségében egy-egy műnek egy adott nemzeti tradíció jegyében
fogant ikszedik színreviteléről van szó.
Ötödik éve rendeznek az ukrajnai Lvovban
(azelőtt Lemberg) színházi fesztivált. A lvovi fesztiválon bemutatott keleti
produkciók alapján eltérő fejlődési irányok rajzolódnak ki. Van, ahol a világ
fakó színű és álmos, másutt erőszakkal terhes és a harsány színek dominálnak.
Az egyik helyi társulat, a Vászkreszényije Tyeátr például előszeretettel használ
különös, halványan, finoman egymásba mosódó árnyalatokat. Akárha gézfüggönyön
keresztül néznénk a látomások pszichedelikus táncát, kerengését. Pirandello
torzóban maradt, a fasizmus győzelmét megjövendölő, A hegyek óriásai
című, keserű drámájában fejmagasság fölött gumiszalagot feszítettek ki. A
színész e ragyogó koreográfia következtében trapézművésszé válik, ám a
darabból mindennek ellenére semmiféle új mondanivalót nem sikerül kisajtolnia. L'art
pour l'art ötletekkel próbálnak valamit előidézni, amit - tévesen - költészetnek
mondanak.
Az orosz harmincas generáció egyik
színházának legfőbb mondandója a jelek szerint a durva erőszak - kiváltképpen a
nőkkel szemben alkalmazott erőszak. A filmművészet hatására időközben ez is
toposszá vált, amelytől hívei nemigen képesek szabadulni. A két szélsőséges
tendencia egyensúlyban van. Minél önkényesebb az érzékeny finomság az egyik
oldalon, annál nagyobb erővel puffannak a rugások és ökölcsapások a másikon.
Minden ilyen esetben a művészi kompozíció sematizmusa fejeződik ki. Hogy sikerül-e
és mikor túljutni ezen, ma még nem látható tisztán, ám csak e gyermekbetegségek
kiheverése hozza majd meg a szóban forgó országok színházainak a művészi
önállóságot és eredetiséget.
Győry László fordítása
