S megelégeltem mindennapi módját,
Ahogy ráköszönök hirtelenekre;
ahogy azt mondom: kül-mázát leszedve
-látod, ugyanazt - és mióta! -mondják
esszéírók és filozófusok,
megélégeltem a határozósdit,
a csak "felőlit", a nagyon alólit",
mikor az "érdemi" így nem jutott
arra, hogy azt mondhatnád, foganatja
van, és előbb fognak a daganátra
panaceát - bár átmenet! - találni,
mint hogy oly emberlénnyé tudna válni
az emberlény, ahogy megkövetelné
embertársától, s ne örökre mellé
kacsintana a"… mondtam, érdemi";
s "rész és "egész" - ,rá kell legyinteni.
Marad megint a rádgyötört gyakorlat,
a másoké, vagy plasztilin a korlát,
de be nem rogyhat, de le nem omolhat,
s csak üres mederben bonthatsz vitorlát,
és ahogy úgy lehet: "minden hasonlat",
vagy minden eset rendszerezhető
egyediség, átfordul a tető,
az ember-se-kell-hozzá lábyomoknak
gyűjtője lesz, trükk film, és nincs alatta
egy gekkó, egy árva tengeri örd
egy kacsacsőrű - s ezért kell rakatra
elfogadnod, s mind, amiből kitörnöd
módod nincs, ellenjáték, mit koholni
kellene eleve, nincs remete
zug esély, s hogy illenél oda te,
ám hogy nyüzsgésundorba belehalni - ?
Nem éri meg, mit a világ - s mi az?
felkínálhat korlátlak is biankó
ellentételeiért, s nem ravasz
számítás ez részéről, megfutandó
alap-útja egyszerűen. Na száz
karakteres lehetőség - tegyük fel,
száz - létezik, ha nem vagy harsonás,
háziállat, haszonlény, ezerükkel
sorolhatók e kategóriák,
ha nem erre lettél, nem ilyenekre,
a száz "jellegesből" valamelyikbe
tartozol. És akkor vagy állagát
teszed a csoportnak, vagy szélein
bóklászol, meghúzódsz belül,
az vagy, körülbelül,
vagy - tényleg vagy. Ön-valója szerint
szélsőség, tetőző képviselet.
és ez nemcsak az, hogy elvisled,
de hogy elismerjék, - ez kellene,
olyan világi "zene", melybe - ne
harmóniaként, ám még szervesen be-
leilleszkedhessen ilyesmi. Veled
tennének kivételt, lélegzeted
lesnék ájult odaadással,
ahogyan ezt megmondaná Medve Gábor
vagy ahogy ... satöbbi... Artus király
megszólításra vár,
s ott még az se volt. hogy mindenki mással
foglalkozott, nem, a lovag-szabályzat
szította romlását Artus királynak:
nem lehetett rákérdezni. Elég.
Ha lehántod "régiek" kül-színét,
neutronok nem kezdenek forogni
szemed láttán, kétségtelen,
de mind az emberi elem
ott lelhető textusaikban, ott ni. -
Vagy elfogadnak, beillesztenek
végsőknek kikiáltott rendszerekbe,
vagy kellemetlen vagy felette,
sérted az érdekeiket;
vagy lehámlik a máz, a szép borítás,
és marad a kölcsönös iszonyítás;
vagy… és itt is vagy-és-vagy,
de még hogy.
S a dolgok! Mind a megszerezhetések,
melyek valahol úgy egyszeriben
módosabbak, és vonzóbbak a "fények",
s elfakulnak az egyéb-féle lényeg-
nek állítólag idáig csupán
kikiáltott, érdemleg semmiben
nem álló izék - "mi ilyesmiben
nem gondolkodunk", "hát ez meg miről szól" -,
és legyen így, ám legyen így jól.
Évszázadok vesztes pozíciója
a tiéd, Rilke, bármi politúrja
kerül rád eszméknek és érzeteknek,
melyek már felületet sem ereznek
mintázatukkal. "Virulni akarnak
ők, s virulni szép", s emennek s amannak
példája ezt nem hogy beigazolja,
de ki is zárja, ami egyébre volna,
"mi inkább érlelődnénk", fáradalmát,
és versedért nem hogy egy almát
nyújtanának át, de naponta
semmi versért és fáradalomért
az el nem ismert kozmikumban! -
a napi híreket, s egész halomban
zúdul rád irónia s komikum
kozmetikai-gyártmány-készlete.
Rendszerré lesz a kérész élete:
frekvencián; ICE az encián;
s még oly natúra is, mint a cián,
kihal a kémregényekből, mit tudom én;
már Byronnál ott volt: sok lelemény
a testet ölni, lelket menteni -
rontunk, hogy legyen min segíteni,
tanácskozni róla, s ha félő,
hogy az időjárás már nem beszélő-
téma ember s ember közt, árfolyam,
leendő szövetség, tagság, hozam
végtelen sor, focieredmény etce. -
helyettesíti (jó, de él az ecce,
akkor meg), amit meszely, icce
nem pótolhat, és lerészegedésig
tárgyaljuk, hogy itt mire nézik
a magunkfélét, és hány százalék
az emelés, fogadkozunk, hogy épp…!
s még…! hogy majd…! s ezt a belehülyülésig.
A nyilvánvaló dolgok rejtjeles
kifejezésmódja így alakul ki.
Csak soha ne vadulni
akarj, illetlen az, kivételes!
(kegyes; vagyis egyén, ritkább veret
érme a köz forgalmán. Azt ne hidd,
hogy kivonulásod értékelik
veled a baj, veled,
hogy eleve…) Az összjáték-gyakorlat
oly észrevétlen zajlik, hogy kimegy
a divatból a - persze, émelyig
használták, és gyanús elegy
volt sugallata - : "tetten
érni", a
"lelkibb" értelme (és a lelkizés!
kávéházi asztaloknál, kevés
híján Ullapool, Oslo, Ankara
teraszain is ülhetnél, mesélve,
mi volt itt tíz-tizenegy éve,
a Náni fia Cordobába' bankár,
és neje, Uschi Libanonba' flangál,
vagy épp hogy mit is mondott az Iván
a Lukácsban megint, Ország-Világ
is hozta . . .… elkíván
emigráns így bárhova, s neki van
igaza már húsz éve), lelkizünk?
S nem tudjuk kifizetni a piát?
Meghívatjuk magunk? Ugyan! Saját
jachtunk van, rútparti ingatlanunk
Mbongóban. S vitatjuk, hogy
"mö-bongó"
vagy "mb-ongó" a kiejtés, már ha bármit
vitatunk még, vagy önigazolásig
sem kell vinnünk, minden oly evidens,
megannyi eminens.
Megannyi megbukott.
És az osztályismétlés lehetetlen.
Maradjunk ennyiben: letettem
róla, hogy - bármi szórakoztató - ezt
napestig így meséljem. Végre jó rest
lettem, érzem az idő puszta, pergő
kis zaját, ahogy EMINEM-et az
MTV-n, a VIVÁ-n
várom, rég nem vagyok világtekergő,
nem "ez", nem "az" nekem a sok "ez-az",
többé nem az, és nem támad hiány
érzete, hogy Mbongó, Cordoba,
francba velük! Semmi heveskedést
ugyanakkor. Szélső értékeim
szerint csupán kevés-
ke, aki elfogad, s nem, hogy
"feladtam",
vagy más evidenciák nyirka és
vérárama (romló anyagcseréje)
forgat (magamban),
és nincs keserű levem,
s nincs az se: megelégelem
úgy végre lassan - mert mit? lenne mit
elégelni? állagát vagy "szerit"?
A tegnapit? A holnapit? Felállok
a tábla mellől (könyvtár, fogadó-
iroda, színpad, törekvés, bazárok
hangulata, részegnek vizesárok),
számban szárazság, villámok fejemben,
a józanság mind, a túllevésé,
és azt érzem, vajmi kevéssé
érdekel, aminek, hogy érdekeljen,
s értelme, se módja többé.
"Ronda idő van", mondja valaki
a hátam mögött. S ez így meg örökké,
s ezért meghalni? Vagy meghallani
elevenségek daráló szavát
egyre, és magadon át meg át...
mit csinálni? És mondom: "és mit".
Nem hívom, csak érzem, hogy egyre késik;
van neve, de ha megtudom, no hát
épp akkor nem adja több sorát,
többé nekem nem.
És itt leszek, úgy, hogy nem vagyok ott
sehol, s az sem lesz megkönnyebbülés.
Három hónap kín? egy perc szédülés
nyomán? Mindennapi dolog e; lelkem!
de épp ez lett sok és ez lett kevés:
bennragadás és kívülkerülés,
nézek öngyilkos közcsatorna - nótát,
és hogy a mindennapok bármi módját
megelégeltem - szól, mint szívverés.
