Határ Győző

Vendégfog

Semmi a kézben, semmi a kabátujjban - nem csalás, nem ámítás. Soron következő hülyeregényünk egyetlen percének első milliomod másodperce Homokhy Döméről szól. Regényünk kezdetén (mely egyúttal vége is), Homokhy Döme ott, a fogorvosi székben, ahol ül, mintapéldánya az átlagpolgárnak. Akárhová teszik, beleszürkül a tömegbe: nem butább (okosabb) az okosoknál (butáknál), nincsenek kiugró hóbortjai, felesége hozzá méltó szürke pont, férje (Döme) nem potensebb az átlagnál, a két csemete (amennyi tőlük telt) a szürke átlagiságot a génjeiben hordja; a papa, Homokhy Edömér, nem becsvágyóbb a belefáradt átlagnál. Nyugalomra vágyó törtető, vagyis ízlésében és életvitelében, ismereteiben (ill. azok hiányában) orvosélettanilag, történelmileg és társadalmilag oly teljesen gömbölyűre polírozott biliárdgolyó ő, hogy nincs az a finomműszer, amely az ő be-és átfogásával, tapintó-érintéssel avagy savas/mágneses/lézersugaras ráhatásra másegyéb jellemzőséget tudna megállapítani róla, mint hogy rücsöktelen, körkörös és mint ilyen, tucatembernek is egy a négymilliárdból.

Amikoris történt valami ("egycsuklós" történet - ez az egyetlen mozzanat, ahol a cselekmény csuklott egyet:) Homokhy Döme, szája odatátását megelőzőleg még kimondta a visszagurító igent a fogorvos közömbös-udvariasan odagurított kérdésére, hogy mint-és hogy van a család, mennyi átlagbenzin fogyasztással gurul, ha gurul még az átlagkocsi, és az idén is a kisbalatoni nyaralóban töltik-e az augusztust, hétvégi háza tőszomszédságában. A globális igen és a szájkitátás szempercenetében ui, Homokhy Döme kapcsos foghíd-darabja kiugrott helyéről, fogíny-talpazatáról oly messze röppent, hogy Döme sohasem látta viszont; ami nem különös: saját magát se, sőt, fogorvosának is végképp kimutatkozott és mindenestül elvesztette élete fonalát. A fonal azonnal összegubancolódott más életfonalgubancokkal, hirtelen szemsüketítő, fülvakító világosság támadt, majd annak felernyőzése/aláhamuzása után tökéletes sötétség ereszkedett arra, ami arratájt a "táj" volt, de többé annak aligha lett volna mondható. És lőn este és lőn reggel, de milliószoros ismétlődéssel; Fs nem volt semmi senkinek se jó, se rossz.

Következik kétrészes hülyeregényünk második része.

Folytatásunk harmadfélszázezer évvel később, 23 atomvilágháborúval, 65 magasrendű civilizációval és 42 természeti kataklizmával odébb - 16 mélyréteggel lejjebb. A kontinensek helycseréjétől és kontúrjaik megváltozásától most eltekintünk (az ősgyíkok rövidéletű, sikertelen restaurációs világforradalmától nemkülönben: nem elég "felegyenesedni", érteni kell a frontális agylebeny feltornyolásához is). Az agyszörny (ember) volt és maradt a teremtés koronája ("zümzidüm"-je, xukszkhapi nyelven), megmutatkozott ez azon is, hogy a Xukszkháp Zilivizációhoz fogható a bolygón még nem volt. A Föld életéhen először, közeljártak-ahhoz, hogy felhelyezzenek a Holdra egy "zümzit" (embert), stratégiai körülnézés, szálláscsinálás és tudományos kőzetminták hazahurcolása céljából; azon felül fonáltekercs-táraikban billiószámra őrizték a rácsomózott rögelményeket, rugálmokat és xukhsztaphukk-okat tündérekről, öntözőművektől és a ribizlitermesztésről. Történetírásuk, régészetük és messzesugárzó bölcseleti betetőzésük soha nem látott magaspontot ért el; a matematikát még az anyaméhben, az embrióba beinjekciózták és minden búboskoponyájú öregcsecsemő már (ha sírva is, de) írva-olvasva, nagyokat számlálva született. Nagy izgalmi közlőhullámokat vert a híre bolygószerte annak a leletnek, amelyre a Zümzidüm Trrdolmányos Ulkáldémia scsillyentisztái akadtak a lefurati Négyes Akna 16-ik mélyrétegében. Fog-formájú avagy annak mondható, odontoátriai hüpelobluntodou volt, xintál-fém ficsorral (hogy díszesebb legyen). Évtizedes hercehurcák, alvájatok/melléfúrások és vitalezáró Mega-Kongresszusok után, a teljes vasdonga-aszfalthordót kitöltő fonáltekercs ünnepélyes elkészültével (a hegyesre ragacsolt szakállú papkirály meghirdetésében) abszolút bizonyossággal világossá vált és megállapítást nyert, miszerint -

1 ) hajnalkori leletről van szó odontoid csontonya, morfológiailag "fogra" vall

2) az alsó fogpár xintál-fém kajmójából arra következtethetünk, hogy ez a harminc, uszkve nyolcvanezer évvel ezelőtti Zivilizáció díszítő elemnek használta a kajmót, mely kajmónak igazi funkciója nem volt. Felkészülhetünk kajmós fibulák, melltűk, köldökkösöntyűk felbukkanására a mélyrétegekben

3) a mitikus-dekoratív jellegű Nap-kajmón kívül figyelemreméltó az ~ alsó állkapcány teljes hiánya. Ez indirekte megerősíteni látszik, hogy a

Xintál-Zivilizáció még az alsó állkapcovány kifejlődése előtt keletkezvén, az őskajmancsinál (kaimán-embernél) nem állhatott be "szájzár", minek következtében oly folytonbeszélő (ruminatív) fajta volt, melynél a kihagyásos cezúra rhytmomatrixa adta az értelemhordozó "beszédet" (kuak-kuak-zümdecset), a szakadatlan fiziológiás lepcselés csupán csendkitöltő zajnak (zumtidibummnak) számított; ami implicite valószínűsíti azt az ama-feltevést, hogy a kettős molárisok kihegyezése "csattogósra", valamint a reszellet mitikus-dekoratív "egybekajmintása" sem véletlen. A melyek és minők ez egybehangzó tanúsága szerint tehát a 16-os réteg őskultúrája az őrlőfogtisztelet, a moláris immolációk: az emberáldozatok papuralma lehetett

4) hogy csakis papuralom lehetett és semmi más, az napnál világosabban kiderül abból, hogy a leletet lézerpohárban megcsörrentve, az aprócsörrenet intertengsztulár-zümtije a LIKALUKA-LUKALIKA - valamint a HUM-TRADUM-DUM-TRAHUM olvasati zümmenetet mutatja, ami a theográf hengerből kitekercselve arra utal, hogy a xintál-kajmundérok (-kajmendárok) a kétistenimádók csoportjába tartoznak, melyek közül az egyik a himnő, a másik a nőhim (himnő = h ü m m n é ; nőhim = naahum)

5) theográfiai, theognozeológiai és theophániai abbanjártasaink beható szaglálódása szerint LIKALUKA ("lookalike") és HUM-TRADUM ("Humpty-Dum"~ az állandó megölelkezés állapotában úgy mindenhatósodnak, hogy egylényegűek is, így az áttételes egyistenhívés is dívott, azzal a megszorítással - bővítőlegesen - hogy felváltva hol az egyik (DUM-TRAHUM) a Tavaszisten és a Virágbaborulás Metafizikai Kajmandurancsa (vérbő emberáldozattal megöntözötten, ilyenkor halpikkelyes bikaborjúnak ábrázolják), hol a másik (LUKALIKA) a Halottsátán uralkodott, a Mérleges aki a "harmadvilágra" érkező xintál-kajmandur "pörcét" a Rettentő Serpenyőre odapörcintette (a zúzmapörc = az emberlény pusztulhatatlan porcikája, amelyről a papkirályoknak - még életében - örök időkre elszámolni tartozik)

(annak az elpárolgási helyétől, ami Homokhy Döme volt, néhány száz méternyire, de még ugyanabban a rétegben, az ikerfurát olcsó, áttetsző plasztik cigarettadóznit hozott a felszínre. Ebből a Zümzidüm Trrdolmányos Ulkáldémia megállapította, hogy: )

6) a dolog nem olyan egyszerű, mint eddig gondoltuk. A Xintál Zivilizáció ui. három rétegen át, közel három évezredre terjed. Földrajzilag: elsőbbet volt az Eszaki Öregvilág avagy Szentbirodalom, fővárosa HuxPuh-Tszul: szent armadillo-állatkertek, remeteszurdallékok, sírsziklabazdalékok, gungák-gúlák és függőkertek hosszú sora. Bányászták és imádták a m í k á t (máriaüveget), szilánkjait szorulás ellen, aranyfoglalatban a záróizmukba becsippentve, zabszemként viselték. És míg a rabszolgamilliók gyapotbeszolgáltatással, csatornaépítéssel töltötték a napra-órára kiszabott verejtékidőt, az égtemplomokban a papkirályok és az Arany-Hurikurik m í k á t áldoztak Hn'ka Xhjú (más olvasat szerint FRIUGA-FRAUGA) oltárán, szantálégetők és szandálviselő hierodúlok segédletével. A híeroduláríum szent orgiáin csak az a főember volt bikaherélésre jogosult, aki alácsorgó vérében megfürödve, azon nyersen meg is ette a nemes részt - miáltal a z z á változott (megbikásodott). A Kajmolatra (karóra) feszített Xintál-Herceg, mint Xszótér, megváltotta a népet a Zimankótól (nyaratszaka nem lévén zimankó, nem volt

7) a Régi Birodalomban, Északon csak egyig tudtak számolni - innen egyistenhívés. A FRIUGA-FRAUGA (Hn'ka Xhjú) félbarbár ősistenképlet kettéhasadásával megszületett a binaritás eszméje. Mikrokromoszomografikus mérésekkel a lajstromológusok Homokhy Döme harmadfélszázezer éves vendégfogából még a Szentbirodalom teljes királylístáját is kiszopni vélték: Xhunur-al Harrapi (a Törvénytevő), Xhaner-alGharrabi (a Birodalom-Egybeterelő), Xhikor-el-Ghurrhaba (az IgazakatMészárló), Mam Xhikur-Ghurra-h' Haburra (a Jóságos-Telhetetlen), stb.; a királylista a hatvanadik papuralkodónál megszakad

8) másfélezer éwel később és két réteggel feljebb, következett a Dél --~--Birodalma Phuk-Szteuh-Phix-Fteuh fővárossal ("fellendülés és hanyatlás"), melynek hamarosan feltárásra kerülő xintál-triposzaiból és pattintott házikészségeiből sokkal többet tudunk. A már feltárt foglelet alapján, ÍJj-Nagy-Xukszkhápia Búzeális Főrnuzzleumának Régiségtárában sikerült felépíteni egy egész xintál cölöptelepülést. A cölöpfalu modellje és számos önkéntes interhibernáció után kiderült, hogy a xintál-kujmind kultúra emberei a Déli Birodalomban, a kerék feltalálása előtt még lábon jártak, a kerék feltalálása után, azok párosításával megalkották a kerék-párt. Bináris gondolkodásuk áthatotta egész zivilizációjukat: kettőig tudtak számolni, két-kesztyű, két-lábtyű viselők voltak és az Isteni kettősségben látták azt az Egységet, amely örül az önként oltárára járó emberáldozatnak. Noha gutturális nyelven, de háncslapura, flintplajbásszal, rögzítették gondolataikat, ismerték az elidegenedést, a seggrepacsit, hittek a fontolva-haladásban és használták a kutyafogatot, melynck biztató beindítására ugató fonémáik kivált alkalmasak lehettek. A kutyafogattal továbbított postajárat jöttét fáklyatáviróval jelezték, melyet hogy ismertek, abban az új xintál foglelet alapján aligha kételkedhetünk. A zúzmapörc - a zümzidüm (emberlény) halhatatlan része kipurcintását a halálban szent dolognak tartották és ha sámánjaik e hatatlan zúzmapörcöt a haldokló nagy-lábujjából (melyben lakozik) kifejték" - a hátramaradottak lábujjhegyre állva integettek a harmadvilágba távozónak ("előremenőnek"). Mind e nagy jelentőségű tudományos eredmények fő-és egyetlen támpontja, a foglelet, akkor már klenódiumnak kijáró, arany-és máriaüveg, tiszteleti relikviáriumában, a Nagy Zümzik pantheontodontikus Üveg Kupola Csarnokában - a középen nyugodott. Hülyeregényünk itt véget ér; nem mi - a valóság tartott tükröt nekünk. Mini-regény, de hosszabb a valaha is élt összes regényírók minden műveinél, hiszen harmadfélszázezer esztendőt ölel fel a Zümsztidüm-Scsinüm (Emberi Nem) történetéből. Nem csalás, nem ámítás - semmi a kézben, semmi a kabátujjban. Fordítsatok, jámborok. Feliciter.