Dr. Kunszenti Ágnes

Roald Nygaard - Cselekvő vagy bábu? – az ember önértelmezéséről című könyvéről

Még Osloból nézve is a messzi távoli északról, Skjerstadból jött Roald Nygaard, a fenti cím alatt megjelent könyv szerzője. Több évtizedes munkássága az emberrel foglalkozó tudós felelősségéről győzte meg. Mint könyve bevezetőjében írja, "munkám olyan kérdéseket taglal, amelyeken szerintem minden embernek fontos elgondolkoznia", különösen persze azoknak, akik más emberekkel foglalkoznak, vagy olyan pályára készülnek, ahol ezt fogják tenni.

Nygaard az oslói egyetem pszichológia professzora nemzetközi kutatásokban való részvétele mellett az Osloi Egyetem Pedagógiai Kutatóintézetében több éven át az intézet doktori programját is vezette. Így talán egy pillanatra meglepőnek tűnik, hogy könyvében rögtön az elején leszögezi, munkájában a tudóstól elvárható objektivitás mellett a szubjektivitásnak is meghatározó szerepe van: "Ez a könyv szubjektív abban az értelemben, hogy átitatja a szerző emberképe, ember-értelmezése." Azonban hamarosan kiderül, hogy ez az állítása egyenes következménye egyik fő céljának: rámutatni arra, hogy a tudományos elméletek alapjául szolgáló megfigyelésekből milyen következtetéseket vonhatunk le jogosan, és mi az, ami a bizonyítékokat már meghaladja, örökre hit kérdése marad. Roald Nygĺrd abból indul ki, hogy egyesek szabad, aktívan cselekvő embernek tekintik magukat, míg mások belenyugszanak abba, hogy passziv "bábuként", külső erők kénye-kedvének teljesen kiszolgáltatott emberként viselkedjenek. A norvég professzor kifejti, hogy az ember cselekvő-bábu önértelmezése nem csupán akadémikus kérdés, absztrakt filozófiai probléma, hanem döntő befolyása van az egyén és a közösség életére. A kutatók hajlamosak azt mondani, hogy az érték problémáját ki kell hagynunk a tudományos munkából. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a tudomány számára teljesen érdektelen, vajon az egyén önértelmezése a cselekvő, vagy a bábu irányába fejlődik-e. Pedig az önértelmezés következményeinek a könyvben bemutatott példái elég okot adnak a különbségek forrásainak keresésére, amit Nygĺrd többek között az emberről szóló tudományokban talál meg. Az akadémiai semlegesség mögé bújva lehetőség nyílt olyan tudományos elméletek kidolgozására, melyek szerint aligha vagyunk többek, mint "idegen erők" eszközei. Ezzel fel is menthetjük magunkat a tetteinkért vállalt felelősség alól. Mivel az elméletek könnyen önmegvalósító próféciákká válhatnak, ilyen gondolkodásnak egyértelmű etikai vonatkozásai is vannak.

A könyv három fő részből áll. Ezek rövidre fogott tartalmát a szerző így ismerteti:

"Az első rész az élet fontos területeiről vett példákon mutatja be annak néhány drámai következményét, hogy az emberek inkább bábunak, vagy inkább cselekvônek tekintik-e magukat. Itt többek közt önértelmezésünk más emberekhez való viszonyunkban okozott következményeirôl kívánok szólni, és arról, hogy ezirányú felfogásunk miként befolyásolja, hogy általában mennyire vagyunk készek nehéz helyzetbe került embereken segíteni, illetve hogy mások hatása alatt állva résen vagyunk-e, vagy hajlandóak vagyunk másoknak kellemetlenséget, fájdalmat és szenvedést okozni. A másokhoz való viszonyunk mellett az egyes emberre tett hatást is vizsgáljuk. Többek közt azt, hogy önmagát cselekvőnek tekintve hogyan nő meg az ember esélye a nehézségek legyőzésére, míg ugyanakkor az, aki magát inkább bábunak érzi, tehetetlenné, reménytelenné, egyes esetekben depresszióssá is válhat, sőt meg is halhat. Amennyiben ezeket a következményeket fontosnak tekintjük, azonnal felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen feltételek járulnak hozzá az önértelmezés egyik vagy másik formájának kialakulásához. Ez a könyv második és harmadik részének a témája.

Az önértelmezés forrásait keresve talán természetes lenne elsősorban a társadalmi környezet bizonyos jellemzőire irányítani figyelmünket, pl. a társadalmi és gazdasági helyzetet, a szülők és az iskola nevelési gyakorlatát, stb. vizsgálni. Itt mégsem ezt tesszük. Inkább egy még alapvetőbbnek tűnő szintre koncentrálunk, az emberre vonatkozó tudományokra. Feltételezzük, hogy ezek - közvetve vagy közvetlenül - befolyásolják az emberi élet korábban említett számos fontos területének gyakorlatát. Már a fejezet elején megfogalmaztuk, hogy magatartásunk kialakulásának forrásait keresve itt az embertudományokat vizsgáljuk: ezek nemcsak tükrözik, hogy milyen az ember, hanem hozzá is járulnak ahhoz, hogy milyenné válik. S éppen mert "szakemberektől" származnak, többé-kevésbé kifinomult módon befolyásolják önmagunkra vonatkozó legmélyebb elképzeléseinket. Az első rész témáját képező következmények fényében ezért fontos, hogy a lehető legvilágosabban kimutassuk, milyen önértelmezési elemeket tartalmaznak az embert leíró elméletek.

A második részben foglakozunk a determinisztikus gondolkodásmódokkal, melyek alapvető nézőpontja szerint minden, beleértve az emberi cselekvéseket is, szükségszerű következménye a külső és/vagy belső okoknak, tehát okok által szigorúan meghatározott. Ennek megfelelően a determinizmus hívei azt állítják, hogy az ember szabadságérzete és autonómiája csak tudatlanságból eredő illuzió. A pszichológia, a szociobiológia és a történelem területéről vett példákon megnézzük, hogy ezek a tudományok miként keltik a zsinóron mozgatott bábu képét az emberről, hogyan jelenik meg bennük a determinizmus.

A harmadik részben egy konstruktivista alternatívát szeretnék nyújtani, mely arra az alapgondolatra épül, miszerint inkább aktívan járulunk hozzá a magunkról és a világról alkotott kép megépítéséhez, konstruálásához, mintsem pl. feltárjuk, milyenek vagyunk mi magunk és a körülöttünk lévő világ. A valóságot pedig többféleképpen is értelmezhetjük, vagy "konstruálhatjuk". Tovább folytatva a gondolatot, meg kívánom mutatni, hogyan lehetséges a fent említett determinisztikus tudományok eredményeit másként értelmezni, és a fejbólogató bábu képének elfogadása helyett a megfigyelések eredményeit olyan keretbe helyezni, amely az emberek felszabadítását eredményezheti"

A kötet módszertani kérdésekkel is foglalkozik, többek között a cselekvéskontroll és a cselekvés eredménye feletti kontroll érzése megkülönböztetésének szükségességével – míg az ő cselekvő-bábu dimenziója az előbbire vonatkozik, az utóbbira található bőséges kutatási anyag (lsd. "locus of control" pl. Lefcourt, Phares). Ennek az anyagnak az önértelmezés cselekvő-bábu dimenziója szempontjából való értelmezése, és Nygaard saját elméletének az egyéb pszichológiai elméletekhez való viszonyítása elsősorban a pszichológiában jártasabb olvasóknak szól.

A norvég könyvet az Osloi Egyetemen és számos norvég főiskolán használják az oktatásban. Alkalmazható a tanárképzésben, és azok képzésében, akik az egészségügyi és szociális rendszerben vagy vállalati vezetésben kívánnak dolgozni. A szerző reményei szerint az egyetemi jegyzetek mellett ez a könyv "gondolatébresztő" kiegészítést jelent, amennyiben nem csak közli a tudományos anyagokat, hanem az azokhoz, valamint magunkhoz és környezetünkhöz való tudatos viszonyulásra ösztönöz. Ugyanezért számíthat érdeklődésre azok körében is, akik már elhagyták az iskolapadot.

Nygaard professzor könyve a Professzorok Háza kiadó Magyar Felsőoktatás sorozatában hamarosan magyar nyelven is olvasható lesz.