Mihályi Gábor

KETTÉHASADT ORSZÁG

A választások megint csak igazolták, amit már korábban is tudhattunk, hogy kettéhasadt az ország. Az egyik oldalon tömörül a baloldal: szocialisták, szociáldemokraták, liberálisok, libertáriusok, a másik oldalon sorakoznak a keresztény, nacionalista úri Magyarország buzgó kertészei. De fogalmazhatunk úgy is, hogy a hagyományos parlamenti demokrácia republikánus szószólói ütköznek valamiféle autoritárius vezérelvű demokrácia híveivel.

Már a kezdet kezdetén kitűnt, hogy a magyar jobboldal legnagyobb pártja, az MDF Antall József vezetése alatt nem a pártot alapító népi írókra támaszkodott, akikkel a liberális ellenzék még szót tudott volna érteni, ha-nem azokra, akik a baloldaliak számára elfogadhatatlan bethleni éra esz-mevilágát próbálta feltámasztani. A népiesek fokozatosan kikoptak Antall mellől. Kaptak ugyan szép stallumokat, de a közvetlen politizálásban nem vehettek részt. A jobboldali egység mítoszának fenntartása érdekében azonban a Csoóri Sándorok, Kiss Gy. Csabák nem tiltakoztak, noha mi-niszterelnökük egyre merészebben nyitott a szélső jobb felé. Csurkával is csak akkor szakított, amikor észrevette, hogy a kormányfő betegségével visszaélve, detronizálására tör. A szélsőségesen nacionalista, antiszemita csurkista nézetek következetes elítélésére Antall sem vállalkozott. Az SZDSZ-nek nem volt más választása, minthogy az életveszélyesnek ítélt horthysta restaurációs kisérletek megakadályozására szövetkezzen az utód-párttal. Ez viszont azzal a következménnyel járt, hogy az antikommunista szavazók elpártoltak tőle.

Antall József halála, az MDF összeomlása után, Orbán felismerte, hogy jobboldali fordulatot végrehajtva Antall örökébe léphet, és maga mö-gé sorakoztathatja a teljes jobboldalt. Így aztán - mint tudjuk - meg is nyerte az 1998-as választásokat. Az autoritárius vezetési stílus már Antall-tól sem volt idegen, Orbán a nagy elődnél is következetesebben törekedett arra, hogy minden hatalmat a maga kezébe összpontosítson. Az adott nem-zetközi helyzetben a demokratikus rendszert nem számolhatta fel, de min-dent elkövetett, hogy az ellenzék mozgásterét a minimumra szűkítse. Formálisan Horthy országa is demokrácia volt, ott is léteztek liberális, szociál-demokrata ellenzéki pártok, a baloldalnak is volt saját sajtója, csak éppen az akkori demokratikus ellenzék teljesen kiszorult a hatalomból. Az ellen-zéki sajtó szólásszabadságát kemény törvények korlátozták. Az antiszemita propagandával a már akkor is hazátlannak, idegennek bélyegzett ellenzék politikai befolyását sikerült is teljesen eljelentékteleníteni.

Ha Orbánék megnyerték volna a választásokat, a következő ciklusban be is fejezhették volna a megint csak hazaárulónak, népellenesnek bélyeg-zett ellenzék politikai, szellemi mozgásterének a beszűkítését. A választási kampány során a keresztény egyházak hathatós támogatásával Orbánnak sikerült is az antikommunista, antiliberális, keresztény nemzeti ideológia jelszavait hangoztatva szinte a fél országot felsorakoztatnia maga mögött.

De még a horthysta ideológiához képest is nóvum a Vezér mítosz átvétele. ( Volt honnan.) Horthy kormányzóként a királyt helyettesítette, s emiatt nem lehetett vezér, ez nem fért volna össze a Szent Korona mítoszá-val. Orbán végül úgy döntött, hogy a maga személyében mind a két mitoszt, a királyságot képviselő kormányzóét és a csalhatatlan Vezér szerepét is fel-vállalja. A elmúlt négy évben elsősorban az egyházak támogatására épí-tett, többek köött ezt fejezte ki a közmédiákban a vallási ceremóniák mér-téktelen mennyiségű közvetítése. Semmilyen közszereplés, avatás, megnyi-tás nem történhetett meg egyházi segédlet nélkül. A Vezéri szerepben rejlő lehetőségeket Orbán csak a választási forduló második menetében fedezte fel. A Viktor - Viktor örjöngés korábban nem fordult elő. Orbán már ko-rábban is követett el súlyos hibákat. A 94- es választások előtt a nyugdíja-sok elleni emlékezetes kirohanása majdnem felőrölte a pártját. Most a 4-es metro blokkolása járt ilyen következménnyel. Döntése olyan rétegeket is a Fidesz ellen hangolt, akik nem olvasnak újságot, nem hallgatják, nézik a rádió, tévé politikai műsorait. Orbánnak ez a tévedése meghozta a másik oldalnak a többséghez szükséges hiányzó voksokat. A csalhatatlan Vezér szerep azonban nem engedi meg, hogy az elkövetett politikai baklövéseket bárki is számon kérje a miniszterelnökön. Ezért is érvel azzal, hogy a vá-lasztásokat nem vesztették el, csak kisebbségben maradtak. A Führer sem veszthetett csatát, legfeljebb az történt, hogy a csapatai tervszerű stratégiai visszavonulást hajtottak végre..

Tulajdonképpen elképesztő, milyen mértékben és milyen gyorsasággal sikerült életre galvanizálni a múlt hatvan éve halottnak hitt vírusait. Nemrégiben értelmes, jó barátom kezdte el nekem magyarázni, hogy a " csonka Magyarország nem ország, az Ezeréves Magyarország menyország." Ugyan ő, aki a Jugoszláv válság idején még tudta, hogy Trianon nélkül meglehet mi is hasonló véres háború szenvedő alanyai lennénk.

A kettéhasadt ország eszmei, ideológiai ellentétei mélyebbek annál, mintsem, hogy ezen ügyes PR fogások segítenének. Okos sztár politológusok a választási kampány során folyamatosan bírálták az MSZP és az SZDSZ vezetését, hogy képtelenek átvenni Orbánék korszerű, dinamikus PR mód-szereit, fogásait. Kunczéék - különösen az utolsó hetekben - tettek is ilyen kísérletet, élvezni lehetett, agitációs módszereik szellemességét. El is érték, hogy megmozdulásaik média eseménnyé váltak. Addigra azonban kialakul-tak a közvélemény tudatát, nézeteit meghatározó állásponttok, s ezen szá-mottevően változtatni már a legjobb PR ötletek sem tudtak.

Végül is nyert az a stratégia, amely a középrétegek rend- és nyugalom vágyára épített. Hatottak a jóléti állam visszaállításának igéretei, a fizetés-emelési igéretek. Noha ezeket a mindkét oldalon elhangzó ígéreteket általábn teljes szkepszis fogadta. Értelmiségi körökben mégis hatottak a parlamenti demokrácia játékszabályainak betartására tett ígéretek. Művész körökben is hatottak a pénzelosztás elfogulatlanabb elosztásának ígérete is. Vagyis mennél inkább hiszterizálták Orbánék a közvéleményt, annál többet ért a négy év nyugalom igérete. Az emberek azt várják a politikusoktól, a pártoktól, hogy hagyják őket békén, élhessék a maguk életét, csinálhassák a maguk dolgait.

Igaza lett az ellenzék vezérkarának, amikor nem akart ellentünteté-seket szervezni, az emberek nagy többsége ugy gondolta, az is elegendő ré-szükről, hogy elmennek szavazni. Nagyon is kétséges volt, hogy másodsorra is elmennek- e. Az újólag generált hisztéria -legalább is a városokban, a valódi polgárok körében - végül is ellenszenvet keltett. Ha Orbánék az ön-kormányzati választásokig fenn kívánják tartani ezt a hiszterizált, nagy tüntetésekkel spékelt kampányt, lőre láthatóan még súlyosabb vereséget szenvednek. A nyugalom, biztonság vágya megint erősebben fog hatni.

Nem tudom elfelejteni az 1945-ös valóban demokratikus, titkos vá-lasztásokat. Budapest utcáin csak a baloldal plakátjai tündököltek, a balol-dal szónokai hatalmas tömeggyüléseket szerveztek, a Magyar Rádió szinte csak a kormányoldal propagandájáét közvetítette. A választások eredménye mégis az lett, hogy a többség - félve a változásoktól - a régi rendet szimbo-lizáló Kisgazda Pártra adta voksát. Hasonló eredményt hoztak rákövetkező az önkormányzati választások is. Ennyit a PR hatásáról.

Napjainkban létező aggodalom a koalíció pártjainak táborában, hogy a mérgező, viszályt keltő vírusok a szociál-liberális koalíció soraiba is be-törhetnek . Nemrégiben egy előadásában Tölgyessy Péter emlékeztetett ar-ra, hogy bőven akadhatnak a szocialisták közt, akik hatásosan érvelhetnek azzal, amit már Csurka is elkezdett hangoztatni, hogy a választások tulaj-donképpeni nyertesei a liberálisok, ők diktálnak az Mszpében. Így aztán elsikkadnak, nem érvényesülnek a valódi szociáldemokrata értékek. De a másik oldalon is akadhatnak megrögzött antikommunisták, akik nem tud-nak szabadulni attól a fóbiájuktól, hogy az utált utódpárttal kellett szövet-kezni. Akik Tölgyessy jóslata szerint azt fogják hajtogatni: nem történt lé-nyeges fordulat, tovább folyik az osztogatás, csak most a korábbi klientura az osztogatás haszonélvezője.

Tölgyessy Péter előadásában Iris viszályt keltő almáját dobta a libertárius Hayek Társaság szépszámú hallgatói közé.

Azonban hisszük, reméljük, a múlt tragikus tapasztalatai, a közeljövő nagyon is szembetűnő veszélyei egységben tartják azt a republikánus tá-bort, amelyen belül mind inkább értelmét vesztette, ki melyik párt tagja vagy éppen pártonkívüli. A szakadékok szegélyezte járható út nagyon szűk, nem lehet se jobbra, se balra letérni, se tülekedni. Csak nagyob megfontoltan, közös akarattal lehet előbbre jutni.