Amint már a dolgozatunk elején már említettük, a zenész cigányokon kívül Fényszarun letelepedtek az oláh cigányok is. Nyolc-tíz-tizenegy család, Raffael családnévvel a mai napig itt él. Számuk állandóan változik, mert az ősi kóborlásnak a hagyománya nálunk, annyiban él, hogy a rokonságból hol az egyik, hol a másik eladja lakását és Szegedre, Hatvanba esetleg Jászberénybe költözik. Hetek, hónapok, évek múlva visszajön, de lehet, hogy végleg ott marad. Ezen cigányréteg városunkban, a saját kis mindennapjaikban igazán megőrizték kultúrájukat.
 Jelenleg magyar családoktól vásárolt lakásokban élnek elszóródva. A Kiss Ernő út, a Bajza út és a Vörösmarty út részükről a legszívesebben lakott része Fényszarunak, ahogy azt majd a mellékletben szereplő térképen látható. A magyarok félnek, ha a közelükbe oláh cigányok költöznek, pedig mióta itt élünk nem hallottunk olyanról, hogy a szomszédok vitába keveredtek volna. Maguk között sincsenek nagy viták, késelések vagy erőszakkal végződő veszekedések.
 Mára már a kéregetést is kiűzték életükből, csak egy asszony van, aki egyedül neveli az unokáit, és örömmel fogadja el a felajánlott ruhát, és élelmiszert.
 Az oláh cigányok segítik egymást, ha kér, adnak neki, ha tudja, majd megadja. Mindig segítenek, de csak azzal, amire éppen szükség van. Ha azonban azt tapasztalják, hogy elherdálja a vagyonát, úgy vélik, a maga szegénysége és oldja meg a problémáit maga.
 Az oláhok egy lakásban több generáció is együtt élhet. Ott lakik az idősebb házaspár, valamelyik fia a gyermekével és feleségével, valamint a még otthon lévő testvérek. Sőt még ott élhet a házaspár valamelyik életben lévő szülője. Tradicionális jellegű közösségek ezek. A családok anyanyelve a cigány. Odahaza cigányul beszélnek. A kicsi gyermek, amikor óvodába megy, kétnyelvűként jelenik meg, de a magyar nyelv gyakorlásában sok problémája adódik.
 Sokan azt hiszik, hogy az oláhok vezetője a vajda, de ez már igen régóta nincs így Fényszarun. Az viszont igaz, hogy a város legöregebbjét ismerik el vezetőjüknek, tőle kérnek tanácsot, ő a szóvivőjük és ő adja össze a házasokat.
 Nagyon nagy értéke van az adott szónak, amire egyszer kezet ráztak, annak úgy kell lennie.
 A pereskedést nem szeretik, inkább mindent megtárgyalnak, ezt a folyamatot hívják ők KRISZI-nek.
 Lakásaik még a zenész cigányokénál is díszesebb, szentképek vannak mindenhol, tarka-barka függönyök, drapériák, terítők dominálnak a lakásokban. A házaik nem hivalkodóak, és közel egy kategóriába sorolhatók, hiszen náluk nem ment végbe a vagyoni rétegződés.