A buszpályaudvar belügyeivel, forgalmával, gondjaival kapcsolatban is igyekeztünk információt gyűjteni, de mindenhol ugyanazt a választ kaptuk – „Én nem nyilatkozhatom, próbálkozzanak a vezetőségnél!”
Végre sikerült elérnünk Erdős Sándor urat, a forgalmi iroda vezetőjét. A fiatal, kissé mackós mozgású férfi készséggel a rendelkezésünkre állt. A szűkös, ám ízlésesen berendezett iroda falán lógó oklevél a szoba gazdájának céllövész szenvedélyéről tanúskodik.
- Tudna nekünk valamilyen statisztikai adatot szolgáltatni a Piac tér forgalmáról?
- Kb. 600 járat érkezik naponta. Az utasforgalom nagy részét az ingázók adják (délelőtt jönnek, s délután mennek - ez egy embernek napi két utazás). Így százezres nagyságrendekről beszélhetünk. Ez csak a helyközi járatok forgalmára vonatkozik, ezen felül a helyijáratos buszok és a gyalogosok közlekedése is jelentős. Ez persze csak becsült érték. A pályaudvar eléggé frekventált helyen van, a belváros és egy nagy lakótelep között fekszik, ezért itt ebből a szempontból indokolatlannak tűnő egyéb gyalogosforgalom is érzékelhető. Mármint a pályaudvar szemszögéből indokolatlan.
- Hallottuk, hogy új buszpályaudvar építését tervezik…
- Még semmi konkrétum nincsen. A cégünk és a város véleménye szerint is ez a helyzet tarthatatlan, mivel a jelenlegi befogadóképesség nem teszi lehetővé a buszokkal érkező tömeg normális kiszolgálását. Több javaslat született a probléma megoldására. Az egyik ilyen lényege a kisebb decentrumokra való felbontás, s ezek a város különböző részein funkcionálnának. További lehetőség még az esetleges átépítés, illetve a mostani pályaudvar környékén egy új állomás létesítése. A személyes véleményem az, hogy egy újat kellene építeni. A mostani bővítését nem látom észszerűnek, mivel nem tudná kiküszöbölni az „indokolatlan” forgalmat.
- Ez milyen költségeket emésztene fel?
- Ezt nehéz lenne megmondani. Tudni kéne, hogy milyen nagyságrendű lenne, tehát milyen épületek, milyen kiszolgáló egységek kerülnének oda. Minimum 100 millió forint, de akár 200 millióra is rúghat az összeg, melyre szükség lehet ahhoz, hogy egy ekkora várost normálisan ki tudjon szolgálni az állomás.
- Amíg ebben az ügyben nem születik döntés, addig a mostani pályaudvarra sem fognak pénzt fordítani?
- Nem. Nincs értelme erre költeni, illetve fejleszteni. Már csak azért sem, mert technikailag nem megoldható. Annyi pénzt fordítunk rá, amennyi a karbantartásához szükséges, hogy legalább az állaga ne romoljon.
- Mi jellemző az utazóközönség összetételére?
- A 70-80%-uk ingázó, ahogy már beszéltünk róla. Fehérvár iparral ellátott, dinamikusan fejlődő város, ezért rengeteg a környékről beutazó, munkalehetőséget itt talált ember. Az iskolákba bejárók száma sem elhanyagolható, itt többezres nagyságrendről beszélhetünk. Már nem csak középiskolásokról van szó, egyre jellemzőbb, hogy a környéken elő szülők Fehérvárra hozzák a gyermekeiket már az általános iskolába is. A tanulók így körülbelül tízezren lehetnek, és 20-30 ezerre tehető az ingázók száma.
- A rendszerváltás óta történt az arányokban jelentős változás?
- Úgy '96-97-re állt be a munkába járók azon létszáma, mely már '88 előtt is jellemző volt. '88 után sok munkahely megszűnésének következményeként egy nagy mélypont következett. A nyugati cégek betelepülésével, új munkalehetőségek teremtésével most megint elértük az akkori szintet, sőt ebben az évben meg is haladtuk azt. Főleg a bejárók száma lett lényegesen nagyobb, de az ő utaztatásukat más vállalkozók végzik a cég megrendelése alapján a munkahely és a lakóhely közt, ezért a buszpályaudvar forgalmára ez nem hat ki.
- Az önök cége, az Alba Volán Rt. is nagy tömegek utaztatását oldja meg naponta. Gyakran előfordul, hogy jegy nélkül kísérel meg valaki utazást?
- A mi megállapított utazási feltételrendszerünk olyan, hogy az első ajtón kell felszállni. Ez elsősorban azért van, hogy a buszvezető azonnal ellenőrizhesse, hogy a felszállónak van-e utazásra jogosító menetjegye, bérletjegye vagy igazolványa. Ha nincs, minimális az esélye a "bliccelésnek". Könnyen lehet, hogy a rendszerváltozás óta megnőtt volna a "potyázók" száma, ha nem figyelnénk rájuk oda, de így sikerült szinte teljesen visszaszorítani őket. A tarifáról annyit még, hogy a menetjegyek ára sem emelkedett nagyobb mértékben, mint más különböző termékek, szolgáltatások díjai.
- Az autóbusz-állomás és környéke az emberek tudatában egy kicsit a bűnözés és a zsebesek "melegágyaként" él. Mit próbál ez ellen tenni a vezetőség?
- A zsebelés és a pirosozás közbiztonsági kérdések, és mi nem a közbiztonságért alapított cég vagyunk. Nekünk vállalkozói tevékenységünk van, igaz, érdekünk, hogy utasaink ne szenvedjenek kárt ilyenekből, de a bűnözés ellen fellépni a rendőrség dolga. Nem tudom, mi az oka annak, hogy Fehérváron jobban elszaporodtak ezek az elemek. Hallom másoktól, de tapasztalom is, hogy nagyon rossz híre van az állomásnak, de nekünk sem jogkörünk, sem hatósági felhatalmazásunk nincs. Ugyanolyan állampolgárok azok is, akik ezeket a kétes tevékenységeket folytatják, mint az utazóközönség, és mivel az autóbusz-állomás területe közterület, nincs szabályozva, hogy ki tartózkodhat itt. Azt sem tudjuk kiszűrni, hogy akarnak-e utazni, ezért nincs jogunk elküldeni őket. A cégnek saját rendészei vannak, s megpróbálnak ügyelni arra, hogy a pénz, amit kezelünk, és az utazóközönség egyaránt biztonságban legyen. Rájuk különösen a hónap első felében van szükség, amikor a bérletek vásárlása történik, hiszen ilyenkor reggeltől estig nagy forgalmat bonyolítunk le.
 - Milyen jogokkal rendelkeznek ők?
- A mi rendészeink pénzkíséreti és -őrzési jogokkal rendelkeznek, és ezzel kapcsolatban kaptak fegyverviselési engedélyt is.
- Az állomási pénztárak mellett található egy plusz helység…
- Az a fehérvári városi kapitányságnak átadott helység. A rendőrfőkapitány azt nyilatkozta, hogy pénz és létszámhiány miatt nem tud itt állandó körzeti megbízotti rendszert kialakítani, illetve szolgálatost kihelyezni, de a nap nagy részében jelen vannak a járőrök.
- Ez a körzeti megbízotti rendszer csak az állomásra vonatkozna?
- Nem, természetesen az egész környéken vigyáznának, s ha valami történne, akkor nekik könnyebb lenne megoldást találniuk, hisz ismerik a viszonyokat. Ezt – sajnos - a kapitányság nem tudja biztosítani, de állandó járőrszolgálat van érvényben.
- Az információs iroda ablakán látható egy plakát, mely figyelmezteti az utasokat a gyakori lopásokra...
- Ez végül is közös ügyünk a rendőrséggel. Egy másik ilyen felhívásunk is van: ha látjuk, hogy megjelentek azok az alakok, az állomás hangosító rendszerén keresztül kérjük meg az utazókat a fokozott elővigyázatosságra…
A fehérvári autóbusz-állomás mellett sorban állnak a taxik, fuvarra várva. A sofőrök vagy újságot olvasnak, vagy beszélgetnek:
- Az embereknek kevés a pénzük, ha mégis van, akkor azt nem taxira költik. Csak az jár taxival, aki nagyot siet valahová. Már lassan tíz éve csinálom ezt. Régebben önálló voltam, de kevés volt a fuvar, így beálltam a céghez - mutat a műszerfalon lévő matricára. Most van egy CB-m, így akár házhoz is mehetek, ha jelez a központ. Előre megszabott árakkal dolgozunk, s ha nem adnánk számlát, akkor az utas bármikor beszólhat a központba, s jön a fegyelmi. Mostanság már a borravaló is egyre ritkább, sőt a kuncsaftok sok esetben a fuvardíjat is sokallják. Ha más lehetőségem lenne, valószínűleg abbahagynám.

A Piac tér egyik sarkán, nem messze a McDonald's-tól, elegáns üzlet áll. A kirakatban szebbnél szebb öltönyök sorakoznak. Az eladók büszkék portékáikra.
- Mi csak első osztályú árukat tartunk, nem az a célunk, hogy a vevőkre rásózzuk a termékeket. Az öltönyöket saját varrodánkból szállítjuk ide, minőségben a nyugati termékekkel is felveszik a versenyt.
 - Vásárlóik a felsőbb társadalmi rétegekből kerülnek ki?
 - Nem. Teljesen vegyes a kép. Nemrég kaptunk egy olasz inget, 8100 forintba került. Azt hittem, soha nem adjuk el. Egy úr úgy vette meg, hogy meg sem nézte az árcédulát. Előfordul a másik véglet is: egy nagymama szeretett volna öltönyt venni az unokájának, de nem volt elég pénze. Mi mutattuk meg neki, hogy hol talál a piacon olcsóbbat. Gyakran szervezünk akciókat, a napi forgalmunk 85%-át ezek hozzák.

A rengeteg járókelő közül hárommal folytattunk beszélgetést. Az elsőként egy gimnazista lánnyal beszélgettünk:
- A buszok kicsit le vannak robbanva, de én reklámozom a Volánt, mert az apukám itt dolgozik, szóval ebből a szempontból nagyon szépek a buszok. De piszkosak, koszosak, fel lehetne őket takarítani néha, le lehetne pucolni az ablakot néha. Ezenkívül hangosak, és nagyon szennyezik a levegőt. Itt a Piac téren meg lehet fulladni a füstben.
 - Ha már szóba hoztad a Piac teret, milyen itt a közbiztonság?
 - Hát nem bíznám rá az életemet az itteni alakokra, az biztos. Veszélyesek. Szorítom is a táskámat, nehogy ellopják.
- Van valami pozitív ebben a pályaudvarban?
- Most itt vagyok én, egyéb pozitívum... Drága itt minden. Nem tudok pozitívumot mondani.
- Újat akarnak majd építeni.
- Nagyszerű, ennek örülök. A régit is modernizálhatnák, de az újat egy kicsit kijjebb építsék, mert itt meg lehet őrülni. Hangos meg büdös.
- Kicsit eltérve a pályaudvartól, azt mondják Fehérvárról, hogy Európa legdinamikusabban fejlődő városa. Az emberek is fejlődnek vagy csak a város?
- Persze, az emberek is fejlődnek, az egyik részük vissza, a másik előre.
A második járókelőnk egy húsz év feletti egyetemista hölgy.
- Mi a véleménye az autóbusz-állomásról?
- A fehérváriról? Szörnyű. Nagyon sok benne a veszélyes alak. Állandóan bemondják azt a szöveget, hogy vigyázzunk, stb., de ma reggel is itt játszották az „ittapirost”. Tele van cigányokkal, sok a zsebtolvaj közöttük. Az egész épület ronda.
- Mit kéne tenni ezek ellen az alakok ellen?
- Nem lehet velük semmit tenni. Ők is emberek, mint mi. Nem tilthatjuk ki őket, nincs jogunk hozzá. Óvatosabbaknak kell lennünk.
- A váróteremben található egy házirend, s abban az áll, hogy csak az tartózkodhat a váróteremben…
-...aki utazik valahová. Igen. Ők meg itt élik le az életüket. Tényleg rossz érzés, hogyha valamit veszek, akkor szorítani kell a pénzt, nehogy épp' akkor vegyék ki a kezemből. Bármikor elvehetnék tőlem. Odajön három férfi; persze, hogy el tudják venni. Én, mint egyetemista nem rendelkezem annyi pénzzel, hogy azt mondhassam: Tessék, nyugodtan vigyed! Bár lehet, hogy van nálam háromszáz forint, de abból mennék esetleg haza, vagy bármi.
- Segítene a helyzeten, ha máshol lenne az állomás?
- Nem kellene áttenni, mert a közlekedés szempontjából úgy jó, ha már így találták ki. De azért modernizálni lehetne. Kicsit rendbe szedni, meg… Bár az nagy költség lenne, hogy itt rendőrök masírozzanak. Máshol meg valaki meghal, mert inkább ott kéne lenniük. Akkor inkább tőlem lopjanak pénzt. Ennek ellenére azért cirkálhatnának erre. Aztán lehet, hogy ezt is teszik, csak én még nem láttam.
- A buszokról általában...
- Sokat késnek, megbízhatatlanok, koszosak, bunkók a sofőrök. Némelyik, igaz, nem mindegyik. Van köztük olyan, aki úgy hajt, hogy az ember már üvölti magában "Állj! Lassíts!" főleg, ha úgy ülök, hogy látom, ahogy jön szembe valami. Nem tudom, miért jó neki, hogy tíz perccel előbb odaér, úgy is meg kell várnia az utasokat, nem indulhat el előbb. Az úton végig száguldozik, mindenki borul, kezdve az öreg nénitől a kisgyerekig.
- Ez az Alba Volán hibája, vagy teljesen a sofőröké?
- Talán többször kéne őket ellenőrizni. Volt egyszer egy olyan esetem egy ilyen száguldós busszal, hogy egyszer csak elkezdett füstölni egy fűtőszál. Mi már majdnem megfulladtunk, s a vezető nyugodtan "elvolt", mert neki ugye az elhúzott ablak mellett nem volt zavaró a füst. Amikor megérkeztünk, még csak elnézést sem kért. Én megértem, hogy ez van, s ő nem tehet róla, csak…

Tizenhat éves vidéki diák. Súlyos táskáját a földre helyezve, s arra ülve válaszolt nekünk:
- Gyakran jársz busszal?
- Koleszos vagyok, így minden hétvégén kénytelen vagyok élni ezzel a lehetőséggel, bár igénybe vehetném azokat a kör alakú valamiken guruló vaskolosszusokat, melyek még a sz?rt is kirázzák az emberből, de az út alatt a csúnya lyukasztós bácsival is találkoznom kéne, és nincs kedvem az ő gyerekeit etetni.
- Miért? Sűrűn utazol jegy nélkül?
- Nem kell ahhoz jegy nélkül utazni, hogy megbüntessenek.
- Szóval hétvégeken buszozol.
- Így van, bár abban sincs sok örömöm. Egyrészt dugig vannak tömve a járművek, évente kétszer még ülhetsz is, másrészt sem az utasok, sem pedig a sofőr nem túl kedves élőlények.
- Mi a probléma a sofőrökkel?
- Az addig rendben van, hogy ha gondjai vannak otthon az asszonnyal, akkor sűrűbben ellenőrzi, hogy jogosan utazom-e 67,5%-os kedvezménnyel, de tehetné ezt kissé emberibb módon is. Az utasok meg nagyon önzőek.
- És a pályaudvar?
- Ja, ezt te pályaudvarnak nevezed?! Pár tucat busz egymást és a járókelőket kerülgetve próbál minél gyorsabban elhajtani, persze csak miután a sofőr úr elfogyasztotta az automatából nyert kávéját. Ezen kívül tele van olyan emberekkel, melyeket egyszerűen nem lenne szabad megtűrni a városban sem, nemhogy közterületen. Nálam, ha pénz van, akkor azt a táska mélyére rejtem, s valamivel magamhoz láncolom. Ahhoz képest, hogy nem dolgoznak, egész sokan egész szépen megélnek "valamiből".
- Milyen megoldást ajánlanál erre a gondra?
- Meg kéne velük munkáltatni a Holdat. Ha sajtból van, még profitálnánk is. De sajnos ezt nem lehet megoldani, mert ennek határt szabnak bizonyos emberi jogok, melyek rájuk is vonatkoznak. Ezek egyszerűen ilyenek. Ha mindegyikük mellett két rendőr állna, akkor is megtalálnák a módját a lopásnak. Ha más nem, akkor ott a rendőr pénztárcája.
- Úgy tűnik, nem nagyon szereted Fehérvárt.
- Ebben tévedtek. Fehérvárral nincs bajom, sok lehetőséget rejt magában a város, de a közbiztonság nagyon mélyponton van. A barátaim gázsprayvel, botokkal járnak a távolabbi boltokba. Sokat lehet hallani a város gyors fejlődéséről is, csak sajnos vele párhuzamban az alvilág is fejlődik.
 
  Akik a két kezükkel keresik...