Mindent ki kell mondani, amit lehet - amit éppen lehet, vagy
már-már nem lehet -, még akkoris, ha nem lehet mindent
elmondani: az olvasók majd továbbgondolják.
/Hankiss Elemér/

Jelenleg jobb híján bármilyen lélektani problémával küzdõ fiatalt elsõként elküldenek egy szakemberhez, ez lehet az adott helyzetnek megfelelõen pszichológus, vagy pszichiáter orvos. Ha az eset megkívánja a komoly és szakszerû ellátást, elhelyezik egy gyermek-, vagy serdülõpszichiátriai osztályra - ezek felvételi létszáma véges. Ezek az intézmények egy sor jelenleg az ifjúságot érintõ probléma befogadására nincsenek felkészülve (ahogyan azt Dr Paraicz Éva interjújában is láttuk) - ilyen például a drog- és az alkoholhasználat. Ezt a jelenlegi helyzetet mindenképpen kompenzálni kell, méghozzá sürgõsen, egy mindinkább ember- és problémaközpontú, magas hatékonysági fokú rendszerrel. Maguk a szakemberek is belátják, hogy a jelenlegi eszköztár már nem elegendõ a felmerülõ problémák megoldására, de megvalósításához, úgy hogy az a mai szakmai és erkölcsi feltételeket kielégítse, jelentõs anyagi keretre lenne szükség.
Ha a fiatalt nem a klasszikus séma szerint helyezzük el, például serdülõosztályon, akkor csupán egy lehetõség adott, méghozzá  a felnõtt pszichiátriai osztály, ami számos buktatót hordoz, például azt , hogy ezen korosztályt együttesen kezelni a felnõtt lakosság speciális szerfogyasztási szokásaira kialakított osztályon, - esetleg - nem eredményes. Ha egy 16 éves heroinfüggõ aspektusából nézzük a kérdést, akkor bizonyos , hogy nem volna neki megfelelõ a légkör a felnõtt terápiás osztály speciális keretei és meghatározott szokásai között. (Klári terápiás kezelésének sok állomása ezt bizonyítja.)
Speciálisan a drogfüggõ fiatal problémáit tekintve az ellátórendszeren belül négy megoldási út kínálkozik. Alternatív, kórházi, egyházi illetve speciális gondozó általi ellátás. Az alternatív ellátás problémaspecifikus és emberközpontú (Klári kezelésében ez a változat vezetett eredményhez), de a nehéz információhoz jutás következtében ehhez a segítési formához a drogosok nehezen jutnak hozzá. A kórházi ellátás középpontjában a gyógyszeres kezelés áll. A gyógykezelésben való részvétel ágyszám-korlátozások miatt determinált. Az egyházi gondoskodás csak azoknak a fiataloknak nyújthat biztonságot, akik fogékonyak a sajátos vallásos szemléletre. (Klári példáját itt is említhetjük.) A speciális gondozó szolgálatok járóbetegként kezelik a rászorulókat. Ennek az ellátásnak a hozzáférhetõsége nagy, de a visszaesés veszélye miatt hatékonysága bizonytalan.
Végigtekintve a mai eszköztárat az a következtetés vonható le, hogy míg a kórházakban az akut helyzetek kezelése folyik, a rendszer többi részének feladata a prevenció és a rehabilitáció. Ezen a területen nagy elõrelépést jelentene az alternatív intézmények és egyházak jelentõsebb szerepvállalása és az érintettek számára elérhetõ információ biztosítása.
 Utóhang

A tanulmány megírása, a mélyinterjúk elkészítése érzelmileg is megérintette minket. Ezért szeretnénk munkánkat néhány szubjektív gondolattal zárni.
A mélyinterjúkat a Zöld Kakas Líceum tanulóiként, iskolatársainkkal készítettük. A megszólalók nyitottságukkal segítették munkánkat, mi pedig adósuknak érezzük magunkat, mert nem tudunk nekik segíteni. Ez a tényfeltáró munka csak arra volt elegendõ, hogy világosabban lássuk a problémákat és saját tehetetlenségünket. Bár iskolánkban a mentálhigiénés gondozás a programba beépített módon mûködik (pszichodráma-csoport, pszichológus jelenléte, a tanár-diák kapcsolatban mentor-rendszer), ez csak azt biztosítja, hogy a diákok, ahogy õk is elmondták, biztonságban érezzék magukat. Az iskola egyfajta háló, ami megfogja õket az aktuális állapotukban, de önmagában kevés ahhoz, hogy igazi elmozdulást eredményezzen.
Azt gondoljuk, hogy a mi iskolánk így is sokkal többet segít a problémák megoldásában, mint legtöbb kortársunk iskolája. Ha a mi diáktársaink ennyire nehéz helyzetben vannak, valószínû, hogy sok kortársunk még súlyosabb problémákkal küszködik.
A tanulmány összeállítására fordított munka jó alapot nyújthat a valódi cselekvéshez. Nem szeretnénk, hogy mindaz, amit leírtunk, pusztán elmélet maradjon.
 
 

Interjúk

Vissza a bevezetõre