Bennünk, bent nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz
 /Szabó Lõrinc/

A drogról általában
Beszélgetés Zitával és Krisztinával

Szerintetek mi a különbség a nyugati országok és Magyarország drogfogyasztása között?
Zita: Semmi, árbeli különbségek.
Krisztina: Ott jobbak a kábítószerek és bizonyos kábítószerek már legálissá váltak. Ami azt jelenti, hogy bemegyek egy üzletbe és megvásárolom a marihuanás kakaót, ami nagyon jó. Szóval ez egy pozitív dolog, hogy ott figyelnek az emberre, így már jobban tudnak figyelni a dologra, mert én tartom azt a mondást, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb.

Itthon hogy mûködik mindez?
Krisztina: Ez úgy mûködik, hogy vannak bizonyos helyek, amikben egyszerûen elterjed az, hogy ott kábítószert lehet kapni.

Hol?
Krisztina: Nyilván ezt nem mondom meg. Azonkívül baráti társaságban, illetve elmegyek egy diszkóba, és volt már rá példa, hogy egy vadidegen ember odajött hozzám, és kérdezte, hogy ez vagy az. (Anyagot kért.)
Zita: De azt hozzá kell tenni, hogy nagyon sok ember nem szereti, hogy odamegy egy vadidegen hozzá, szóval én mindig kerülöm az ilyeneket. Volt, hogy odajött, hogy nincs egy kis anyagod, mire mindenki azt válaszolja, hogy nincs.

Hogyan viszonyulnak mindehhez a rendõrök, akiknek feladatuk, hogy megelõzzék a drog árusítását?
Zita: Sokan benne vannak. Azért foglal le kábítószert, hogy fogyassza vagy eladja.
Krisztina: Ez szerintem elég ritka, de arra volt már eset, hogy az ismerõseimet megállították, autóval voltak, és keresték a kábítószert, nem találták, viszont leszedték õket 10 000 Ft-tal. A rendõrök is tudták, hogy paráznak, hogy füvet találnak, és szabályosan provokálták õket, hogy beviszik õket, pedig az nem szabályos bírság volt, hanem a saját zsebükre ment.

Szerintetek hogy mûködik a kórházi és az alternatív segítségnyújtás?
Krisztina: Én nem vettem részt kórházi kezelésen. Amit hallottam: volt, és van olyan ismerõsöm, akit heroinról sikeresen leszoktattak, tehát jelenleg ott tart, hogy csak amfetamint és füvet használ. De a kórházi bánásmódról az õ elmondása szerint nem tudni, mert õ két hétig szenvedett, tehát õ nem tudja megítélni, hogy mi is történt vele. Az viszont tény, hogy ezekkel az emberekkel már senki nem törõdik, csak a barátok. Ez a lány erõsen függõ volt, és hogy le tudott állni, ezt a kórháznak köszönheti.
A barátok léte, nem-léte hogyan befolyásolja a gyönyörûséget?
Én megtartom egy olyan szinten, hogy nekem azért vannak terveim, tanulás és miegymás, ritkán találkozom velük, ami azt jelenti, hogy sokkal ritkábban járok szórakozni, mint õk, gyakorlatilag õk minden nap együtt vannak. Én néha hozzájuk csapódom, de ugyanúgy tudják, hogy a barátjuk vagyok, soha nem közösítenének ki, sõt támogatnak, Ebben a társaságban, ahol én vagyok, az emberek figyelnek egymásra és meg is szólították az illetõt, aki egy kicsit túllõtt a célon, hogy fékezd magad, és õ lefékezett, mert a barátai mondták.

A családra lehet számítani?
Krisztina: Áh, család. Családra nem lehet számítani, illetve vannak szülõk, akik megértõek. Inkább visszatérnék a társaságra. A társaság, ugyanakkor, hogy segíti a barátját, ugyanakkor le is húzza, lerántja magával. Tehát én például hiába próbálnék elszakadni.

A külföld mennyire motivál ?
Krisztina: Egyértelmûen motivál, ha visszajövök ide mindig fülig ér a szám,az ismerõsöm azt mondja,hogy ott minden nap egy bulizás.

Mi a legfõbb gondja a társadalomnak az anyagosokkal és az anyagosok életével, és miért nem beszél errõl a témárol úgy igazán senki?
Zita: Szerintem az a baj , hogy ha meghallják azt a szót, hogy kábítószer , akkor ezzel rögtön a nagyon negatív dolgokra gondolnak, egybõl egy heroinistára, aki löketi magának.Ez pedig abszolúte nem így van, mert kábítószer és kábítószer között iszonyatos különbség van. Az anyám, aki biológiát tanult az egyetemen, az rögtön elsírta magát, amikor megtudta, hogy szívok, egybõl azzal jött, hogy legközelebb már heroint fogsz lõni. Semmi köze a két dolognak egymáshoz, mondjuk szemét voltam, mert azt mondtam, hogy nem fogom kipróbálni, mert már kipróbáltam, és rossz is volt. Mindenki mindent egy kalap alá vesz, pedig a fizikai függõség csak a kemény drogoknál jelentkezik, a többinél csak pszichés, és ez szerintem nagyon fontos.
Krisztina: Szerintem , illetve nem szerintem gyakorlatilag valamennyi kábítószernél pszichés függõség alakul ki, a rosszabb a heroin, ahol ehhez fizikai függõség is társul. Gyakorlatilag a legveszélyesebb a crack, ami tiszta kokain és fél év kell a teljes testi, szellemi leépüléshez, majd a halálhoz. Nagyon veszélyes anyag.
 
 
 

Mélyinterjúk

Család

A szociokulturális háttér megismerése sejteti, hogy kinek-kinek egészen más problémákkal kell megküzdenie. Gondot jelenthet a családon belüli elmagányosodás, a túl nagy szabadság, a tisztázatlan érzelmi viszonyok. Az is elbizonytalanodáshoz vezethet, ha a gyermek azt látja, hogy a szülõ maga nem tudja kezelni a saját problémáit (alkoholista, depressziós, partnerkapcsolataiban kiegyensúlyozatlan). A szülõ felelõssége gyermeke sorsával kapcsolatban folyamatos. Az okokat nem akkor kell elkezdeni keresni, amikor a gyermek már veszélyeztetett helyzetbe kerül.
 

Krisztina

A szüleiddel élsz ?
Jelenleg igen, de elég sokat vagyok egyedül, ugyanis van egy lakásom, és én ott lakom, de mivel anyagi fedezetem nincsen, csak a szüleim támogatnak, emiatt kénytelen vagyok otthon lenni, ami gyakorlatilag nem olyan rossz, csak én szeretem az egyedüllétet.

Van testvéred?
Van, igen, egy húszéves nõvérem és egy hétéves öcsém.

Milyen családban szeretnél  élni?
Azt hiszem, az én családom olyannak jó, ahogyan van. Itt abszolut nem súrlódásmentesek a dolgok, elég sok a veszekedés és a probléma, nem tudunk kompromisszumot kötni, folyamatos konfliktushelyzetek vannak. Azt hiszem, ez így jó, mert így tudom azt, mit fogok másképpen csinálni. Egyébként a szüleim nagyon kedves emberek.

A szabadság intézménye hogyan alakult ki nálatok? Mennyire lehet szabadnak lenni?
Az anyagról konkrétan nem tudnak, sejtik, tehát gyakorlatilag meg vannak róla gyõzõdve, egyszerûen csak nem tudatosult még bennük, és addig nincsen belõle botrány.

A titkok, és az egyebek megbeszélése?
A nõvérem mindent tud rólam. Most azt hozzá kell tennem, hogy a nõvérem pszichológiát és pedagógiát tanul, úgyhogy õ valamilyen szinten tud rajtam segíteni, azon kívül én is tanultam kommunikációt, és különbözõ személyiségtesztjeim vannak, amelyeket folyamatosan oldok meg, hogy ne legyenek problémáim. Pszichés betegségem már volt, igen, de elég korán elkezdtem pszichológushoz járni, az iskolám küldött el, azt hozzá kell tennem, hogy akkor még nem kábítószereztem, tehát nem befolyásolt semmiféle drog. Nekem már akkor megmondták, hogy labilis és elég rossz lelkiállapottal rendelkezem, tehát nagyon kell vigyázni magamra.

Zita

A szüleiddel laksz?
Nem, egyedül élek, dolgozom, és iskolába járok.

Testvéreid vannak?
Két féltestvérem van, anyáméknál két kisöcsém.
 

Milyen a kapcsolatod a szüleiddel?
Semmilyen, bár az öcsémet nagyon szeretem. Szüleimmel, apámmal, abszolúte nem lehet beszélgetni, anyámmal a kapcsolatom akkor szakadt meg, amikor a nevelõapámmal összeházasodtak, tizenegy éves voltam, gyakorlatilag semmiféle kapcsolatom nincsen, sem a nevelõapámmal, sem az anyámmal , sem az apámmal.

A férjeddel kapcsolatosan milyen elvárásaid volnának alapvetõen?
Férjem nem lesz, társam lesz. Hát annyi, hogy szeressen, majd az igazi.

És valahogy úgy érzed, hogy a korábbi család, ahol felnõttél...
Semmilyen példát nem mutatott, ha erre gondolsz. Abszolúte nem követendõ példa.

Tímea

... Kispesten, és az anyukámmal élek.
A szüleid elváltak, vagy valami más történt?
Meghalt az apám. 92. május 13-án.

Milyen kapcsolat van közötted és az anyukád között, és milyen körülmények között éltek?
Hát nem mondanám, hogy a létminimum alatt élünk, de nem élünk túl jól, de viszont van egy bizonyos összeg, ami segít sokat. Ami nem sokáig fog tartani, mert elköltjük, de különben anyukámmal nem vagyok igazán... Milyen szinten vagyunk? Mintha mondjuk megismernéd a szomszédodat, és egy életen keresztül a szomszédod lenne.

Ez miért alakult így ki?
Szerintem én akartam elõször, és aztán már kevésbé volt helyrehozható, mert megváltoztam, és õ is megváltozott, és a körülményeink...

Klári

Mondd el, mi volt az anyaggal való kapcsolatod elõzménye!
Öt hónapos koromban édesanyámék csecsemõotthonba adtak. Négy éves koromig mindig más nevelõszülõknél voltam. Így összeszámolva összesen hét családnál. Egy idõs néninél voltam négy évig, 7-11 éves koromig. Az õ lányához kerültem, miután meghalt. Õ alkoholista volt, felügyelõ nem igen járt ki. Az idõs néni foglalkozott velem, mindent megadott, mintha a sajátja lettem volna. Alsóban közepes tanuló voltam, majd kezdtem elhanyagolni az iskolát, ekkor már csavarogtam. Ekkor éreztem azt, hogy igazán nem tartozom senkihez.

Interjúalanyaink családi háttere teljesen különbözõ. Krisztina teljes családban él, Zita szülei elváltak, Tímea édesapja meghalt, Klári pedig állami gondozásban nevelkedett.
Krisztina, Tímea, Zita  esetében a megfelelő családi légkör hiánya, a szülők érdektelensége a gyermekekkel kapcsolatban (egyik fülén be, a másikon ki) is okoz(hatja), hogy drogfogyasztokká váltak, bár ezt nyíltan nem mondják ki, és beszámolójuk alapján ez nem követendő példa, mert szerintük a szülők felelőssége ennél jóval nagyobb.
Klári helyzete más mert ő több nevelőszülőhöz került, akik közül többen is alkalmatlanok voltak Klári nevelésére, és emiatt nem alakulhatott ki a családról egy számára ideális kép.Ő is szeretne gyerekeket és családot ,de nincsen gyakorlati elképzelése, ahogyan a többieknek sem (Krisztina, Tímea) .
 Zita esete annyiban különbözik, hogy ő férj nélkül képzeli el a család létrehozását.Az anyagi biztonságát ő akarja megteremteni, mert nem bízik,csak önmagában. Viszont  társat szeretne, akire ennek ellenére sem építene.

A drogkarrier kezdete

Hogyan válik egy fiatal drogfogyasztóvá? Milyen hiányérzeteket próbál pótolni a drog (alkohol) fogyasztással, és milyen élményekre talál ezen keresztül?

Tímea

Próbáltál ki drogot, vagy valami mást?
Akkoriban még alkohol, közvetlenül apukám halála után, és utána jöttek ilyen - nem nevezném drognak – a gyógyszereket, hanem inkább tompítószereknek. Vegyi hatású tompítószereknek.

Hogyan jutottál hozzá, hogyan szerezted meg?
Egy részét az anyukám éléskamrájából, mert akkor is szedett már elég erõsen seduxent.

Elmentél, elcsavarogtál-e otthonról, és milyen hatással volt rád a drog?
Nem vettem észre, kik vannak körülöttem, olyanok voltak körülöttem, akikkel jó volt lenni. Mért volt jó, azt nem tudom elmondani, mert akkor úgy éreztem, hogy jó. Ma már semmi jót nem találnék benne.

De akkor hogy láttad õket, akkor szükséged volt rájuk?
Akkor úgy láttam, hogy megyünk, és nyomunk, és bulizunk, aztán utána jött nekem a Vivien, aki más szemszögbõl. Akkor jöttek ezek a pszichedelikusabb bulik.

Meddig csináltad mindezt, hogy elmentél otthonról?
Vehetjük úgy, hogy mondjuk apám halála után fél évvel, akkor az 92 tele, valahogy így, és olyan 17 éves koromig, tizenhat és fél, és akkor utána voltak még kisebb viszamenések, de akkor így eléggé el voltam szeparálva a környezettõl amúgy is, mert egy olyan helyre kerültem, a nagymamámékhoz, Pécelre, helyileg is eléggé távol voltam, meg történt egy-két dolog, ami miatt...

A többi családtagod az édesapád halálát hogyan dolgozta föl, és volt-e valaki akkor a közelben, aki megnyugtatott, és bíztatott, hogy hogyan csináld a dolgokat?
Átlagemberek a rokonaim, úgy fogták fel az egészet, hogy “Jaj Istenem, meghalt”, meg gyászoljunk, és akkor feketében kell járni, és teljesen természetesnek vette a családi környezetem, hogy én otthon ülök egy fél évig, és egy fél évig jár az agyam, azt nem tudják, hogy min, és mindenki sír körülöttem, ugyanakkor azt rajtam nem láthatták, hogy sírok, mert eléggé ritkán sírtam, mert nem voltak könnyeim, mert azt mondják, hogy a könny az már az, amikor valaki megkönnyebbül.

Csak az édesapád miatt kezdtél el drogozni?
Amikor õ meghalt, akkor azt hiszem, hogy azt az utat ott, ha nem jönnek közbe ilyen dolgok, hogy kirajzás, tinédzser vagyok, mert ez akkoriban volt, mert akkor jött el az idõ. hogy elkezdjek kirajzani, mert elõtte is akartam én, de nem lehetett, az volt benne, hogy el akartam felejteni, hogy nekem van apukám, mert belül tudat alatt tudtam én azt, hogy õ ma is hall, és talán azért halt meg, hogy ... na nem azért halt meg, de mivel õ meghalt, ezért nekem kellene valamit tennem, és ezt így próbáltam elfelejteni, meghalt, kész, belül tudtam, hogy nem így van, de mégis az ösztöneimnek éltem, annak éltem, ami voltam. Nem gondolkodtam.

Klári

Szeretnélek megkérdezni arról, hogy miért illetve minek a hatására kezdtél el anyagozni?
Tizenkét éves voltam, alkoholista nevelõszülõknél voltam, nyolc hónap után intézetbe kerültem. Ugyanúgy folytattam az alkoholizálást, ami miatt egyszer jól ki is ütöttem magam, a serdülõre kerültem. Gyógyszeres kezelést adtak, amit késõbb kevertem az alkohollal. 15 éves koromig volt így. Amikor is az intézetbe bemászkáltak olyan egyének, akik anyaggal meg fûvel foglalatoskodtak, kínálták az ilyen szerencsétlen gyerekeknek. Röhögtem, jól éreztem magam.

Zita

Mikor és minek hatására kezdtél el anyagozni?
Engem mindig is érdekelt, és úgy általános iskola 7-8. osztályában vettem ki a könyvtárból az olyan könyveket, amik errõl szóltak, és úgy olvasgattam utána, ugye akkor még nem tudtam hozzájutni. Nyolcadikban volt az elsõ ilyen élményem, szerecsendiót reszeltek le, és kipróbáltam, nem emlékszem, de semmilyen hatása nem volt. Azután 14 évesen szívtam el az elsõ spanglimat.

Krisztina

Mikor, és minek a hatására kezdtél el anyagozni, itt gondolok arra, hogy hány évesen, milyen csoportban, milyen iskolai körülmények között, egyáltalán jártál-e iskolába?
Gyakorlatilag 14 évesen próbáltam ki elõször a kábítószert, azon belül a füvet, tehát a cannabis származékokat, ami nem volt folyamatos, tehát egy alkalommal kipróbáltam, és utána hosszú-hosszú idõkre, évekre befejeztem, gyakorlatilag tavaly, a tizennyolcadik születésnapomon kezdõdött igazándiból, nagyon komolyan a kábítószer, és azóta vannak hullámok, tehát hol aktívan, hol kevésbé aktívan van. Ez az iskolám miatt van, tehát számomra fontos az iskola, fontos a jövõ, és amiatt egyszer kénytelen voltam lejjebb venni a dolgokat. A szüleimmel próbálunk egymáshoz alkalmazkodni, volt olyan, hogy nekik nem sikerült, volt olyan is, hogy nekem nem sikerült, gyakorlatilag azért kezdtem el aktívan kábítószerezni, mert a kábítószernek van egy olyan pozitív hatása számomra, hogy boldogság érzetet ad na most én hagytam magam becsapni, hát ez abszolút ideiglenes, tehát ez nem tart örökké, ez a boldogságérzet, inkább már eljön az az iszonyatos levertség-érzés, az a pesszimista hangulat, de hagytam magam becsapni szándékosan, mert úgy éreztem, hogy ez nekem jó, szükségem volt az ilyenfajta barátokra, legalábbis úgy érzem, mert ezekben a barátokban mind érték van, és ha mindenki kiveti õket, a társadalom, és hogyha érzõdik a frusztráció, akkor ezek az emberek még lejjebb csúsznak, még lejjebb kerülnek, és ezt nem szabad hagyni, tehát elég pozitív szerves része vagyok ennek a körnek. Tehát ki fogja meg ezeket az embereket, és én inkább megpróbálok segíteni nekik. És ha példát nem is vesznek rólam, tehát azt elfogadják, hogy a Krisztina az egy olyan ember, aki ritkán jár el szórakozni, de mégis beletartozik ebbe a körbe, de õ nem olyan mint a többiek, és több ilyen ember is van. Van egy ismerõsöm, aki például most jelentkezett a Kereskedelmi Fõiskolára, és õ már egy éve abbahagyta a szintetikus szerek fogyasztását, hogy sikerüljön a fõiskolára való bejutása, úgyhogy ezek miatt, vannak különbözõ emberek, vannak kiváltságosok, akik kikerülhetnek ebbõl a körbõl, de ezek csak õk.
 
 

Interjúalanyainknál két fõ ok figyelhetõ meg: az igen nehéz és nyomasztó családi háttérbõl, súlyos feldolgozatlan érzelmi problémákkal terhelten (Tímea, Klári) a szabadulás, feloldódás reményében kerültek kapcsolatba - elõször az alkohollal, majd a droggal. Zita és Krisztina esetében a kíváncsiság, érzelmi és szellemi hiányérzet vezetett a drog kipróbálásához. Az alkohollal való komolyabb kapcsolat ebben az intellektuálisabb változatban kimarad. Valamennyi alanyunk a drogfogyasztás egyik fõ vonzerejét a sajátos élményeken túl a drog körül kialakult társaságban (“barátok”) látja. A társaságról alkotott véleményük ambivalens. Miközben kötõdnek hozzá, érzik, hogy ez a kötõdés hosszú távon veszélyes. Tartalmas baráti kapcsolatról csak Tímea számolt be, de ezt a kapcsolatot is a késõbbiekben a drog határozta meg.
 

Drogkarrier

Az interjúalanyok beszámolnak droggal kapcsolatos élményeikrõl, a droghoz jutás módozatairól, a drogosok világáról. Itt újra megjelenik a barátság sajátos értelmezése, az egymásrautaltság. Beszámolójuk néha azt a benyomást kelti, hogy a saját drogfogyasztással kapcsolatos szokásaikat teljesen szárazon, tényként kezelik, azon már nem gondolkodnak el.

Tímea

Próbáltál meg valami más drogot, vagy csak a gyógyszert?
A fû, az mikor? Mikor a Viviennel összejöttünk ketten, akkor volt az, 93-ban. Akkor volt az elsõ ilyen fûélményem, meg a gyógyszer is. Volt olyan, hogy algopyrinre ittunk bort, meg cherryt, akkor voltam 15. Volt nekem ott egy csaj, ahova jártam, akinek a barátja az én barátom barátja volt, és mi akkor nagy ilyen halálvárók voltunk. És akkor ilyen ráolvasásokat, meg ... boszorkánykodtunk. Csak így magunknak. Meg hogy mi az, hogy kurva, és az összes fiút összeszedjük majd a discóból.

Az LSD-hez, meg a fûhöz, mivel nagyon drága, hogyan jutottál hozzá?
Nem volt az olyan drága, elsõsorban a Vivien által, akinek volt Pestszentlõrincen két fiatalember, aki... az egyik, az a Vivien barátja is volt egy ideig, akik ott termesztették, szóval volt ilyen, hogy vadon nõtt, meg volt másmilyen is, amit így baráti alapon... Meg hát volt olyan, amikor vettük, de a legtöbbször így utcán ismerkedett emberekkel, ültünk kint valahol, általában az éjszakáinkat, fõleg amikor nyár volt, tavasz, akkor kint töltöttük a városban, voltak olyan dolgok, hogy pár rendõrségi izé is, amikor beültünk vagonokba a Nyugatinál gyakran, és akkor egyszer elkaptak. Ott is volt ilyen, hogy szívtunk. De nem akkor jöttek a rendõrök. Akkor csak ittunk. Összelejmoltunk egy éjszaka alatt ezer-valahányszáz forintot, vodkát vettünk, és akkor az volt ott.

Mi az az egy-két dolog?
Vivien kórházba került, mert egy kissé túladagolta a látványt szerintem, mondhatjuk azt is, hogy megpróbált meghalni, de nem mondhatjuk is.

Zita

... Ez az egyetlen rosszullét, ami jelentkezett eddig?
Ez most meg már kialakult. Akkor túlszúrtam magam egy kicsit a heroinnal, akkor azt mondtam,hogy soha többet, ez volt 2-3 hónap szünet, és utána  megint. Tehát azt sem rendszeresen, csak ha kedvem tartja, akkor.

Mit próbáltál eddig?
Szerecsen dió, fû, hasis, bélyeg, heroin, szipu, mari, maszlag, csavi lazi-palma tej

A nyárról mi a véleményed, ami a drogosokat illeti?
A nyár nagyon súlyos lesz.

Úgy gondolod, hogy a kórházi osztályokról, és minden olyan helyrõl el fognak tûnni a drogosok?
Szerintem nyáron biztos, de sokan fognak kijönni, és sokan fognak bemenni, nagyon nagy cserélõdések lesznek, tehát folyamatosan lesznek bent emberek, de...

Az akut problémák is megszaporodnak?
Nyáron mindenki többet anyagozik, a diákok fõleg.

Krisztina

Mit próbáltál eddig ki összességében?
Amfetamint, tehát a Speed, azonkívül az Extasy tablettát, Kokaint, Heroin, fû, hasis, azt hiszem itt vége, illetve az LSD-bélyeg, és itt van vége. Amiatt, hogy a kábítószerek megpróbálják a személyiségemet lerombolni, és nem egyszer sikerül is, de nagyon kell vigyázni, ez egy nagyon fontos momentum.

Klári

Mit éreztél konkrétan, amikor egy marihuanas cigarettát elszívtál? El lehet-e egyáltalán mondani, vagy csak az érzi, aki benne van?
Végülis úgy igazából elmondani nem lehet, de én a magam részérõl felszabadult voltam és jókedvû. Nem számított semmi.

Éreztél-e koncentrációzavart az anyagozás után?
Többször volt emlékezetkihagyásom, öt perccel azelõtti dolgokra nem tudtam emlékezni. Mit csináltam tegnap?
 
 

Négy interjút készítettünk, valamennyien különböző drogkarrieri állomásokon jártak, illetve járnak a mai napig is. Timi és Klári esetében az alkohol volt az első domináns szer. Timi az alkohol után hasist szívott,és kipróbálta az LSD-s bélyeget is. Klári  keményebb droghoz fordult, használt heroint is alkalomszerűen. Zita a kezdetekkor füvet szívott, majd kipróbálta az összes előforduló kábítószert, úgy mint a heroint, kokaint, LSD-s bélyeget, extasyt, speedet. Krisztina drogkarriere általános iskola 8.osztályáig nyúlik vissza, amikor elkezdte a diszkódrogok alkalomszerű, majd 1997 nyarán rendszeres használatát. Ez annyit jelent,hogy valamennyi szórakozással eltöltött hétvégén bevett 2-3 extasy tablettát. Elmondása szerint az a lényeg, hogy az ember tartson mértéket a szerfogyasztásban, ami véleményünk szerint nem objektív, csak elfolytása  a szerfogyasztással  összefüggő, hozzászokással kapcsolatos félelmeknek.
 
Krízis és kezelések

Beszélgetőpartnereink véleménye szerint a kezelések a drogos hátterét, körülményeit megváltoztatni nem tudják, és csak annak sikerülhet tartósan leszokni, akinek erős a motivációja, és akit tartósan segít a környezete is. Ketten többféle felfogású kórházi kezeléssel találkoztak, mind az állami,mind az alternatív szférában. Zita és Kriszta esete egészen más, náluk leszokási motivációs tényező nem jelent meg ezidáig. Még nem fogadtak el semmiféle külső segítséget.
 
 

Tímea

Te hogyan jutottál el a pszichiátriára, és mit tettek ott az orvosok érted?
Nekem volt egy kedves ismerõsöm, egy ideig a barátom is volt, most már szó szerint csak a barátom, de õ volt az, aki leszokóban volt dolgokról, õ azt mondta legalábbis. Nagyon keményen füvezett, de szóval... õk termesztették, és nagyon bogyósokat, szóval õ nagyon keményen... Emiatt voltak ilyen problémái, és õ akkor kezdett el járni egy pszichológusnõhöz, de a gyógyszerek azok így jöttek neki, és amikor megismertük egymást, akkor én adtam neki, mert õ is igényelte ezt. De nem volt ez ilyen nagyon jelentõs, és õ vezetett így rá dolgokra, hogy egy idõben elkezdte mondani nekem, hogy le kéne... hogy abba kéne hagyni mindent, hogy minek veszel be este, ha nem tudsz aludni, mert nappal is beveszed, akkor ne vegyél be nappal, csak este, hogy tudjál aludni. Mert hát ez elég nagy gondot okoz azért... Hogy utána nem tudsz elaludni, mert mivelhogy már megszokta a szervezeted, ezért este, hogyha lefekszel, és két napig nem futottál, nem igazán tudsz elaludni. És akkor ezért is be kellett szedni valamit. Na, mindegy, õ volt az, aki kezdett nekem ilyen gyógyhatású dolgokat adagolni.

Tehát az õ segítségével kerültél be a pszichiátriára. Ott az orvosok mit csináltak?
Semmit. Nem, hát az volt, hogy mért szedi, meg hogy mért csinálja ezt. Ez volt a költõi kérdés, és akkor fölírtak nekem Xanaxot, hogy azt szedjem, és azokat ne szedjem. Ennyi volt.

Tehát jöttek a gyógyszerek, csak éppen mások. Mert nem tudtak veled mit kezdeni...
Nem akartak. Nem érdekük az, hogy... Vagy nem tudom. Van egy fõorvos, és van egy pszichiáternõ. Õ az, aki foglalkozik a lelki dolgokkal, a fõorvoshoz meg utána be kell menni, mint valami közértbe, hogy elõször megbeszélni, és te kifizeted, de mondjuk úgy, hogy elõször megbeszéljük, és utána a gyógyszert odaadják, õ kezdte el, hogy meséljek, meg hogy mondjam el, de... nem tudom, szóval...

Tehát nem hagytad abba.
Akkor már ilyeneket, hogy antidepreszánsnak szedtem. Az nagyon sokban befolyásolta azt, hogy én rászoktam, elõször nyár végén 97-ben, akkor kezdtem el úgy újra igazán, akkor egy ideig abbahagytam nyáron, nem volt semmi különös. Akkor is beszedtünk ezt-azt, ráittunk, ez nekem nagy... nem tudom, mi volt. Hogy én újra elkezdtem bevenni valamit.

Klári

Hol kezeltek elõször, ahol azt mondták, hogy felajánlanak egy kész programot, orvost, pszichológust, gyógyszert?
Ez még jóval késõbb volt, amikor kipróbáltam a keményebb drogokat, mint például a heroint, és az volt az, ami gyönyörû álmokat adott. Ez akkor jött be, amikor kiköltöztem albérletbe, kezdtem elhanyagolni magam és az egész környezetemet. Minden nap anyagoztam. Ekkor már öt munkahelyem volt, olyan is, ahol majdnem belebuktam a mosogatóba, annyira káó voltam, meg szinte volt úgy, hogy be se mentem. Több munkahelyrõl elbocsátottak emiatt. Ekkor figyelt fel rám az utógondozóm a gyermekvárosban, olyan szépen lebegtem, szinte kiütöttem magam. Szárnyaló érzésem volt, és egy vonatsínen feküdtem. Amikor magamhoz tértem, már a kórházban voltam.

Hányszor kezeltek kórházban, és hogyan kerültél a kezelés közelébe?
Mindig mentõvel vittek.

Volt olyan, aki azt mondta, hogy el kell menned kezelésre, ez a feltétele a további segítségnek?
Végülis amikor az utógondozóm az albérletben megtalálta a fecskendõt, hogy menjek el rehabilitálódni, vagy csináljak azt, amit akarok, majd volt egy hét gondolkodási idõm. Eleinte azt mondtam, le tudok állni egyedül is, nem kell segítség, nem leszek én függõ, tudom én azt, hogy mennyit bökök el. Aztán mégis.

Milyen intézménynél találtál segítséget?
Voltam Dunaharasztin, majd két hónapig elvonón. Haraszti vallásos dolog, azt nem szerettem, hogy képmutatók voltak és minden szabadságot megvontak tõlem. Nem lehetett TV-t nézni és dohányozni sem. Majd két hónap anyagozás után azt mondtam, hogy most vagy soha. Végül elmentem a Szigetbe meg a Jász utcába, ahol orvos, míg az elõzõ helyen pszichológus kezelt. Segítség kell, mert egyedül nem megy. A lelkieket sokkal nehezebb elviselni, mint a kezdeti testi elvonást.

Szerinted az a jelmondat, hogy a segíségadás kötelezõ, követendõ példa?
Értelmezés: Egy anyagos el tudjon menni akár a kertészhez, ha problémái vannak, ha csak benne bízik meg. Ez jó lenne, csak a mai világban ez nem lehetséges, ha nincs motiváció a leszokás irányába, és csak akkor lehet ezt megvalósítani,ha valaki nem a mámornak és a bódulatnak él. Tavaly lett egy barátnõm, õ volt az, amikor be is szívtam, akkor volt úgy, hogy  becsukta az ajtót, úgy, hogy nem mehettem sehova. Látta rajtam, mire is megy ki, õ fogott vissza.

Észlelsz-e valamilyen testi változást a szer elhagyása után?
? alacsony vércukorszint
? magasvérnyomás
? alacsony vérnyomás
? májcirozis
? szívelégtelenség

Kezelnek-e belgyógyászaton?
Kezelnek, igen, 2 havonta járok

Hogy viszonyul ehhez a dologhoz az orvosod?
Nagyot nézett, amikor a laboreredményt meglátta, azt mondta, hogy ez egy ötven éves alkoholfüggõ leleteinek felel meg. Ilyen fiatalon...

Mióta vagy tiszta?
Tíz hónapja dolgozom, novemberben még egy hónapig füveztem, megint rájöttem, hogy mindent összerombolok, amit addig felépítettem. Abba kell hagyni, mert lesüllyedek újra, megjártam már a hajléktalanszállót, voltam csöves.

A segítség fontos, hogy olyan embertõl jöjjön, akiben megbízol?
Igen, itt olyan pszichológus van, akiben megbízom. Itt is fontos, hogy felnyitják a szemem, és ha el vagyok keseredve, megmondják, hogy értékes vagyok magam számára, és van még, aki szeret, és bízik bennem. Akkor én magamban miért ne bízzak?

Zita

Volt már valami - akár testi, akár pszichés - betegséged?
Volt, egyszer volt, nem tudom, mitõl volt, vagyis sejtem, hogy mitõl, voltak problémáim a májammal, de magától elmúlt, teljesen. Akartak küldeni pszichológushoz is, de nem az anyag miatt. Persze anyám mondta, hogy menjek el egy pszichiáterhez, és megmondtam neki, hogy hagyjon békén, majd én rendbe hozom magam, és rendbe is hoztam.

Interjúalanyaink közül Tímea és Klári jutott el szakemberhez. Tímeát egy drogos barátja beszélte rá a kezelésre. Klári többször került súlyos állapotban kórházba, de az elvonókúrát nehezen vállalta. Sokáig hitt saját erejében. Végül az utógondozója hatására vállalta a kezelést. Klári sokkal súlyosabb állapotban volt, viszont a leszokáshoz erõs motivációval rendelkezett. Tímea esetében úgy tûnik, a kórház maga is csak egy volt kapkodó próbálkozásai közül. Zitánál felmerültek belgyógyászati és pszichés problémák is, de a kezelésnek tudatosan ellenáll.
 
 

Iskola

Ahogyan a korábbiakban láttuk, a fiatalok egyik legnagyobb problémája a társaság hiánya. A legtermészetesebb környezet a barátkozásra az iskola lehetne.
 

Tímea

Hova jártál iskolába, amikor édesapád meghalt?
Általános iskolába jártam, nyolcadikos voltam.

A tanárok mit szóltak mindehhez, a tanulmányi  eredményeden nem látszott?
Nekem volt egy nagyon kedves osztályfõnököm, aki a rajztanárnõm volt és õ volt az elsõk között, aki küldött ilyen gyásztáviratot, meg hát sokat jelentett, mert az osztály... akkor pár hétig kimaradtam, az osztályból és õ volt az elsõ aki értesített a részvétérõl, és ez jó volt.

Rajta kívül más nem küldött ilyen táviratot?
Akkoriban még csak ilyen pajtásaim voltak, meg így ahova jártam el, ott volt egy-két hely, meg rászoktam a dohányzásra, ezt õk úgy fogták fel, hát igen, meghalt a Tímea apja, akkor most hagyjuk, és akkor volt egy-két ember, Viviennek hívják, akkor kötõdött köztünk egy ilyen ... a gyerekkori barátságunk... szóval azt hiszem, hogy akkor lettem igazából felnõtt.

Bekerültél a .... Gimnáziumba is. Ott sem vették észre, hogy te gyógyszerezel, és iszol rá?
Már volt olyan, hogy LSD, akkor már fû is, minden.

A gimnáziumban mit csináltak a tanárok? Nézték, ahogy egyre jobban épülsz le?
Nem, ott is az volt, hogy mindenki olyan... ezek az átlag társadalom fiataljai... akik így eljárnak discoba meg ilyenek, és nem különösebben voltak nekik ilyen dolgaik. Szerintem. Meg nem. Az osztálytársaim, azok nem. Talán a ... volt egy magyartanár, egy ilyen idõs bácsi, õ volt az, akinek így végül is el lett beszélve, hogy nekem akkoriban voltak ilyen ügyeim. Fõleg mikor azt mondtam, hogy ennyi volt... akkor anyám is bejött, hogy nem lehetne-e valami tenni, és akkor mondtam, hogy nem tudom, jöjjön be, megbeszéljük, és így egy ilyen beszélgetést folytattunk, akkor az anyukámat próbálták kimenteni, hogy igen, mert én ilyen társaságba keveredtem,

Téged hibáztattak azért, amiért ilyen társaságba keveredtél?
Senki nem hibáztatott senkit, ez nem volt olyan látványos.
 
 
 

Krisztina

Tanulásban okoz-e problémát a mostani állapotod?
Amikor nem vigyázok, akkor igen, de hát ezt mindenféleképpen mérsékelni kell, az ilyen vizsgahetekre abszolút elhagyni, és akkor tud az ember koncentrálni. Tud odafigyelni, és tud tanulni.

Félelmek azért voltak?
Félelmek nem, abszolúte nem féltem, és ezt egyébként biztos, hogy a kábítószernek köszönhetem.
Nem féltem, nem gondoltam bele magába a ténybe, hogy ez most nagyon komoly dolog, attól függetlenül jól sikerültek a vizsgák. A vizsgákkal kapcsolatban az a véleményem, hogy ez most utolsó lehetõség, tehát nem kapok több lehetõséget.

Zita

A mostani iskolád tetszik?
Nagyon jó iskolának tartom.

Tanáraid?
A tanárok nagyon jól tanítanak és elég laza, de nem túlságosan.

Véleményed szerint mennyire gond az a tanároknak, hogy nem szokásos tanrendben, szokványos körülmények között tanítanak, egy alternatív iskolában?
Szerintem ez nekik nem gond, szerintem az volt a gond, ahogy év elején hozzáálltak a diákok.

Klári

Miben más ez az iskola, mint a többi hely, ahova jártál?
Sokkal másabb, nincsenek mesterséges skatulyák. Mindenkit egyformán elfogadnak. Nem igen kivételeznek senkivel.

Miben tudnak neked itt segíteni?
Több féle stílusú ember jár ide, elfogadnak... megmutatják... Mindenkit el lehet fogadni.

Segítettél már valakinek az iskolából?
Igen, beszélgettem.
 

Tímea elbeszélésébõl látjuk, hogy a társak nem veszik észre a másik súlyos problémáját. A kortárskapcsolatok felszínesek. A drogos fiatal nem akar kapcsolatot teremteni, társai pedig nem “szólítják meg”. Egy toleráns iskola sokat segíthet abban, hogy a fiatalok könnyebben megnyíljanak, és így közelebb kerüljenek egymáshoz.
 

Jövõ

Minden középiskolás számára a legfontosabb kérdés a jövõ: a pályaválasztás és a leendõ családi élet tervezgetése. A mi beszélgetõpartnereinknek azonban nem olyan egyszerû ezekre a kérdésekre válaszolni, mert a múlt és a jövõ között a jelen kérdése nekik a drog.
 
Tímea

Vázolnám a mostani helyzetedet. Bekerültél egy alternatív iskolába, közben még folytattad a gyógyszerezést. Az anyukád mániás depressziós, bármikor bármit megtehet, éppen ezért nem hagyhatod egyedül. Mit érzel ezzel kapcsolatban?
Mit érzek akkor, amikor õ azt mondja, most maradj itt? Lányom, fogd meg a kezem, ne menjél el, most ne menjél el, most az egyszer ne... Hát, nem tudom. Megpróbálom megcáfolni önmagamat, és azt mondani, hogy jó, most nem megyek el. Közben belül azt mondom, hogy igenis, én elmegyek, mondjuk este egy buliba, vagy bárhova, vagy mondjuk egy olyan dolog van, például iskola, hogy nekem azért be kellene menni, és akkor õ esetleg azt mondta, hogy ... amikor ide jártam hozzátok, és akkor így kijött, hogy ne menjél, és akkor én mondtam, hogy megyek, és mégis bementem, de elõbb eljöttem.

De ez a helyzet most szorosabb köteléket biztosít anyukád és közted...
Valamikor így elkezdtünk beszélgetni, és hát vannak olyan periódusai ennek a “most nem akarok egyedül maradni”-nak, amikor õ alszik, vagy beveszi a gyógyszerét, és akkor nem alszik, csak így elszáll. Én akkor legtöbbször vagy telefonálok, ahova kellett volna mennem, vagy ha nem, akkor olvasok. Vagy gondolkodok, vagy meditálok ezeken a dolgokon, megrágom ötször.hatszor.

Most, 98-ban mi a helyzet? Tudjuk, hogy ki akarsz iratkozni...
Nem tudom, hogy mi a helyzet. szerintem még mindig ott tartok, hogy Keleten a helyzet változatlan, mert nem. Most úgy gondolom, hogy egy elég nehéz idõszakon kellett... Nem, ezt nem mondom. Mindenkinek minden percben nehéz pillanaton kell keresztülmenni, például nehéz átjutni a piroson, de nekem sokat kell most meditálnom dolgokon, meg most van egy ilyen lépés, amit nem szabad elkövetni.

Mi az a lépés?
Most az, hogy anyám újra itt kint van, de most jött ki, mert most nagyon ingadozó az állapota, és ez nagyban befolyásolja, amikor õ bekerül az én... az, hogy én  mit cselekszem.

Miken szoktál gondolkodni?
Ez így nehéz. Azon, hogy meddig mehet, meddig tarthat? Négy év, négy év alatt két tél, aztán utána jött egy tavasz, és most újra tavaszi, most már épp bent vagyunk a nyárban is, egyre rosszabb, én úgy látom, most én nem akarok a jövõrõl beszélni, de ezen gondolkozom végül is. Mindig végigpereg ez az egész.

Tehát ez neked egy kín és egy szenvedés, hogy neked anyukáddal otthon kell maradnod, és nem mehetsz sehova.
Ezt nem mondom ki soha. Nem kín és szenvedés, hanem egyfajta megmérettetés. Ezt most így könnyû mondani, hogy most itt beszélgetünk, utána megyek haza hozzá, és most épp jobban van. De hogyha mondjuk esetleg rosszabbul van, akkor nem ilyen könnyû ezt mondani, akkor iszonyatos az, hogy kín, és szar.

Klári

Hogyan szeretnél mûködni, mint felnõtt?
Szeretnék családot, gyereket,.legalább hármat.

Van-e perspektívád a továbbtanulás tekintetében?
Szociális munkásnak szeretnék tanulni, de elõször érettségizni.
Az érettségitõl félsz?
Nem tudok sokáig koncentrálni egy dologra. Szeretem magamból kiírni az érzéseimet. Ott is az zavar, hogy gyorsabban jár az agyam, mint a kezem.

Zita

Érettségi után mi a perspektívád?
Ki akarok menni valahová külföldre egy évre vagy ameddig jól érzem magam, ilyen intervallumok nincsenek egyáltalán.Ez úgy jön. Még kitalálom és speciális elképzelésem nincs arról, hogy továbbtanuljak, de elképzelhetõ, hogy mûvelõdés menedzsernek vagy angol szakra menjek.

Szeretnél gyereket?
Persze, kettõt, hármat.

Milyen családban szeretnéd?
Milyen családban? ... Én csak azt akarom, hogy olyan munkám legyen, amibõl el tudom tartani a gyerekeket, mert tudom, hogy semmi sem tart örökké, így egy kapcsolat sem tart örökké, és ezért az a lényeg, hogy én el tudjam tartani a családom, nem fogok azért a másikra építeni, a társamra.

Krisztina

Mit szeretnél csinálni a jövõben?
Fõiskolára készülök, illetve az egyetemre. Az Iparmûvészeti Fõiskola belsõépítészeti szakára készülök, grafikára, festek folyamatosan, azonkívül a debreceni egyetemre van némi protekcióm, és emiatt gondolkozom a jogon, ez az, ami foglalkoztat. A másik, ami nagyon fontos dolog, én szeretnék gyereket, nem is egyet, kettõt, és én úgy érzem, hogy jogom nincsen ahhoz, hogy a gyerekemet kitegyem ilyenfajta bármi veszélynek, emiatt amikor úgy döntök, hogy valakivel összekötöm az életemet, akkor biztos, hogy be fogom fejezni, és három-négy évet fogok hagyni, hogy kitisztuljon a szervezetem valamennyire, mert én már szedtem olyan szereket, amik lerakódnak a szervezetemben, és nem fognak sohasem kitisztulni.
 

Úgy tûnik, Tímea egyelõre csak a jelenével tud foglalkozni, még középiskolai tanulmányai is veszélyben vannak. Félõ, hogy megoldatlan ifjúkori problémái a jövõben is hátrányt okozhatnak. Klári esetében azzal az érdekes tapasztalattal találkozhatunk, hogy hogyan lesz a társadalom perifériáján-peremén- küszködõ fiatal felelõs gondolkodású segítõvé. Saját küzdelmeiben megtanulta, hogy mennyit ér a segítség, és ezért õ is segíteni akar - szociális munkás szeretne lenni. Zita és Krisztina párhuzamosan beszél a drogról és a jövõrõl. Tudják, hogy õk nem kerülhetik meg ezt a témát, amikor a jövõrõl gondolkodnak. Mindketten gyerekeket szeretnének. Hisznek abban, hogy meg tudják valósítani a vágyaikat.
 
 
 

Hogyan látják a segítõk?

Végkövetkeztetések