A kutatásunk eszköze egy négy oldalas kérdõív volt, amelyet mellékelünk tanulmányunkhoz. Összesen 114 diákot kérdeztünk meg, 58 lányt és 56 fiút.

A kérdõív öt részre osztható:

• Az elsõ részben a diák és a közvetlen család kapcsolatát és állapotát vizsgáltuk. Arról érdeklõdtünk, hogy a fiatalok hogyan vélekednek helyzetükrõl, milyen körülmények között élik családi életüket, milyen a viszonyuk a családtagokkal, mennyire tevékenyek a szûkebb rokoni környezetben.

 
•  A második részben a hasonló korú fiatalokkal való kapcsolatról kérdeztük a diákokat.

Ebben kitértünk:
 - a diák szórakozási szokásaira, gyakoriságára és módjaira
 - arra, hogy a diákok hogy érzik magukat az iskolában, az osztályban, hogy mennyire tudtak  beilleszkedni a közösségbe és milyen a közösségi szellem
 - a fiatalok szerelmi életére, a párkapcsolatokra és arra, hogy hogyan viszonyulnak partnerükhöz illetve partnerük hogyan viszonyul az õ környezetükhöz.
 
•  A harmadik részben azt vizsgáltuk, hogy a diákok hogyan viszonyulnak az öngyilkosság gondolatához és mi a véleményük róla.

 
•  A negyedik részben arról próbáltunk információt szerezni, hogy a különbözõ lelkisegélyszolgálatok mennyire keresettek, illetve milyen mértékben nyújtanak segítséget a problémák megoldására.

 
•  Az ötödik rész a fiatalok általános közérzetérõl tájékozódik és arról, hogy a magány milyen téren és milyen mértékben jellemzõ a mai középiskolás korosztályra, valamint ha ez jelen van, akkor hogyan próbálják leküzdeni.

  Kételyeink

 Rá kellett jönnünk, hogy elég kényes témát választottunk, hiszen ez tabu, az emberek nem szívesen beszélnek róla. Témánk kényességét igazolja továbbá, hogy pályamunkánk elkészítéséhez több pszichológustól is segítséget kértünk, de szakmai és egyéb okokra hivatkozva ezt, sajnos, elutasították.
 
 

A magányosság, a kirekesztettség és az öngyilkosság általános bemutatása

Eredmények