Ez a vizsgálódás céljának egyfajta összefoglalása, lezárása, amelyben a diákok mindennapi közérzetére, lelkiállapotára próbáltunk fényt deríteni, megtudni, hogy milyen mértékben jellemzõ a magány a mai fiatalokra, illetve, hogy hogyan próbálják ezt az érzést leküzdeni. A lányok 3/4-e, a fiúk 2/3-a érzi úgy, hogy néha eluralkodik rajta a magányosság. A középiskolás korosztály körében a legjellemzõbb és a legnagyobb mértékben a párkapcsolat és a baráti kör, majd a család területén fordul elõ az elhagyatottság érzése. A családon belüli magányosság nagyrészt azoknál az embereknél fordul elõ, akiknek nincs testvérük, illetve van, de ellenkezõ nemûek vagy túl nagy a korkülönbség köztük. Kisebb mértékben ugyan, de a diákokra az iskolán belüli magányosság is jellemzõ.
 A válaszok alapján kiderült, hogy a fiúk közül hárman is úgy érzik, hogy minden téren magányosak. Az érzés gyakoriságára legtöbben a „ritkán” és „nagyon ritkán” választ adták. A lányok közül senki sem érzi állandóan magányosnak magát, a fiúk közül viszont ketten is szinte mindig ettõl az érzéstõl szenvednek.
 És mit tesznek ellene a fiatalok? Általános tapasztalatként elmondhatjuk, hogy a legtöbben ilyenkor megpróbálnak társaságot keresni, elmennek szórakozni, viszont azok is sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a magány egy múló állapot, nem kell ellene semmit sem tenni, magától elmúlik. A fiatalok egy része magányosságáról, kirekesztettségérõl - fõleg iskolai körben - bizonyos pótcselekvésekkel (pl.: olvasás, nassolás) próbálja elterelni a figyelmét.
 A magukat magányosnak valló lányok 52%-a saját személyiségét okolja, míg 43%-uk a külsõ körülményekre fogja és 5%-uk mindkettõ  hatásának tudja be állapotát. A fiúknál ez az arány jelentõsen eltér ettõl, mivel 56%-uk a külsõ körülményekre, 31%-uk saját személyiségére és 13%-uk mindkettõ együttes fennállására hivatkozik
 
 
 

Lelkisegély szolgálatok

Konklúzió