Amikor a külvilág elrejtõzik a sötétség néma fátylában, és a nappali , erõszak szülte cselekvések sorozata apró fájdalommá szûkül, a gyertya imbolygó fénye mellett elõkerül a fehér papiros, a születõ rótt sorok, s a mosoly az arcon: minden gondolat, mely ott van a lélek mélyében, de pillanatnyi úként nyitja ki ajtaját a szívben, most boldogság. Így lenni s így létezni az est mágikus szertartása, mit tanítani nem lehet... Házioltár az asztal, megtisztulás az írás, ima a repülés, ilyenkor minden álom szárnyaló valóság. S most nincs szebb a magánynál, a máskor elátkozott, ezerszer elátkozott, gyûlölt földi társ, itt ebben a "háromdimenziós" égben jó baráttá válik - megfogja a kezet és vezet... 
        A hit a szó, mely ráteszi a papirosra az érzéseket, s a hit elmaradhatatlansága most válik fontossá, hiszen minden mozzanat és szavacska az örökkévalóság emlékmûve, hinnem kell benne - hisz' az enyém s átadom Neked, hogy tudásodat s hitedet szolgálja...
        Nincs mellettem senki - mégis, nem vagyok egyedül. Csak a belsõ, láthatatlan társ vezet, kihez kötelékeim szorosabban fûznek, bármiféle földi kapcsolatnál - mégsem teher ez az együttlét. Személyes, saját istenem nélkül meghalnék - vak, botorkáló lélek lennék ebben a rettentõ labirintusban, nem érezném a szivárvány vagy egy kellemes dallam által kapott könnyfakasztó katarzist. Egyeltalán, semmit sem éreznék.
        Mert hinnie kell az embernek, s hitét beleolvaszthatja különféle külsõ megnyilvánulásainak, a reménynek - ez a vallás. De hite lehet titkos, egyszerû és szerény is... Mely ott él lekének templomában...
        Mi a vallás?... Ami a világban a szó. A lélek mélyén rejtõzködõ bölcsesség és hûség. Amit megálmodunk, és aminek megvalósításáról soha nem mondunk le...
        Mi a vallás?... maga a hit. Felépíti a világot. Egyedül az ember képes hinni, s bármilyen kudarcok árán, a romok között is remélni. Emberek, akik templomokat és oltárokat emelnek, akik a csoda erejében hisznek - az õ vallásuk ez, a lélek titokzatos vezetõjének a léte a gondolatban, ez ad erõt az élethez.
        Hiszünk. Hiszünk minden téren. Múlnak az évek, fejünk õsz szálai szólnak, szemünkben a tapasztalat, kezünkben a biztos bizalom az anyag iránt.
        Összekulcsolt kezünkben és összetett tenyerünkben összpontosul az erõ. S ugyanaz a hit mutatkozik meg a vallás különféle formáiban. Istenek mindenfelé. Másfajta képzeletek, hogy a hit hasonlítson az emberhez és némileg földközelhez jusson, ez a kozmikus világ.
        A vallások több száz féle formában évszázadok, évezredek óta élnek, s hagynak nyomot az emberiség történetében. Õsi alakjukban, csorbíthatatlanul megõrizték hagyományaikat, és misztikumuk még a legracionálisabb elmékben is kíváncsiságot ébreszt. Kemény vagy kegyetlen dogmák, esetleg puritán, természetközeli hitek, de egyformán mindegyik más jellemû, s egyforma intenzitással vonzza a hívõket, hogy higgy és szeress: ezáltal boldog lehetsz. S ha kell, az emberi kitartás határtalan, határokat átlépve zarándokolva, mindenféle veszélyekkel szembeszállni, s mégis, mégis remélni. Az akarat mindenre képes. Több szív akarata és hite hegyeket képes megmozgatni, s káros politikákat megdönteni. De ezzel az akarattal vissza is élhet az ember - ezért nem képes kiszabadulni az örök gyûrû körforgásából, mely újabb, elvégzendõ feladatok elé állítja.
        Az ember esendõ, s ezt az mutatja meg leginkább, hogy magát csak akkor érezheti igazán biztonságban, ha hitét vizuális formában is maga mellett tudhatja: templomokban, szent tárgyakban és ereklyékben. Csodát remél ezektõl, álmait ezekben a titkos és sérthetetlen zugokban rejti el és õrzi, életet is ad értük.
        Vannak, akik már-már szélsõséges indulatoktól vezérelve a vallást már jól jövedelmezõ üzletként látják, de a hit minden korban alapvetõen hatással volt a politikára is. Az egyház támogatása nélkül sokszor az államügyek sem úgy alakultak, ahogy ezt elvárták. A vallási felekezetek óriási hatalommal bírtak, s ezt ki is használták. Az embertömegeknek látást ígérve elvakították õket, döntéseikben is befolyásolva azokat.
        Felesleges pompás, elkápráztató palotákat emelni a hitnek, hiszen az a maga szerény gyönyörûségében is, a legbiztonságosabb és legtökéletesebb "templomban" is ugyanolyan támasz tud lenni: a szívben. Nem szabad hagyni, hogy külsõ hatások által vezérelt folyamatok éltessék, a hit alappillére a szeretet. E nélkül káros, veszélyes eszme lenne. Mint ahogy a sivatag virága szomjazza a vizet, úgy ég az ember szíve a szeretetért. A hit a szeretetben épüljön. S legyen kezünket fogó, biztonságot adó védelmezõnk a mi személyes istenünk, aki segít ezen az úton továbbhaladni. Az út, melynek célja a megtisztulás. S fájdalmak és kicsi halálok és újjászületések építik fel ezt a világot, de menni kell, mert a léleknek szánt ajándék a megpróbáltatások után ott áll az út végén: fény nyílik a szemekben s ajtó a lélekben, hogy a Saját istenünk így öleli lelkünket. Fontosabb ez a kapocs mindennél, mert örök életû. S mivel mindenki saját képmására teremti az istent, az az isten nem más, mint önmaga. Az isten, aki benne lakik és aki által felépül õ.
        Mi a vallás? Felemelés. Hatalom az anyag felett, de nem uralkodás. Elfogadása a mindennek - egyöntetûen, kivételezés nélküli elfogadás. S a hit a saját világunkban, hit önmagunkban. A harmónia megteremtése a szeretet útján. Amikor vége szakad az öntelt önzésnek, s a lélek õszintén adja magát, megbocsát minden vétkezõnek.
        Mi a vallás? Úgy is kérdezhetnénk: mi a hit? Egyszemélyes, néma magány, kitartás az elmúlásnak, a fájdalomnak árán is.
        Mi a hit? Maga az élet. Összes butaságával és racionalitásával együtt - kicsiny elmozduls a végtelen, az õs biztonság felé.
        Maga a világ.
        Minden pillanat, minden mozzanat hitté válhat, ha értéket találunk benne. A vallás furcsasága is elfogadást talál, ha hagyjuk szívünkbe beáramlani, s nem betuszkolni, s színészi képességeket mutatva mögé bújni - hanem vállalni. És szeretni... Ez a hitünk legfontosabb feladata. Úgy szeretni, ahogy a vonalak, melyek képpé nõnek és sorokat alkotnak, s kapnak méltó helyet a szívben.
        S úgy élni, ahogy éjszaka ragyognak a csillagok az égen: szerényen és bölcsen. Így élni és kitartani.
        Ez a hit...
        Ez a vallás...