|
|
|
|
Számos tudományos felmérés, vizsgálatsorozat bizonyította már, hogy a levegőszennyezés károsan hat a gyermekek egészségére. Az Egyesült Államokban, valamint Nyugat-Európában a hatvanas, hetvenes évek óta végeztek epidemiológiai kutatásokat annak érdekében, hogy minél pontosabb adatok álljanak rendelkezésre.
A károsító hatás ugyanis sokrétű: egészségeseken a légúti fertőzések gyakoribbakká válhatnak, hosszabb ideig tartanak, az asztmás kicsik tünetei fokozódnak, többször kell gyógyszert használniuk és sűrűbben kell őket fulladás miatt kezelni, rendkívül súlyos szennyezés esetén pedig az újszülöttek, kisgyermekek halandósága is megnövekszik. Csehországban az 1986-88-as évekbeli adatokból a csecsemők emelkedett légúti betegségek miatti halálozását sikerült kapcsolatba hozni az iparvidékeken tapasztalt példátlan levegőszennyezéssel, amely a változások előtti hosszú időszakra jellemző volt Közép-Európában.
A politikai-gazdasági változásokkal együtt járt az ipari termelés csökkenése, amely a levegőszennyezés ún. I. típusának lecsengését eredményezte hazánkban is. Jelentősen csökkent az addig is a főként területi gócpontokra jellemző (pl. Borsod, Komárom, Veszprém, Fejér megyékben) ipar által kibocsátott kén-dioxid, az ülepedő por és a felső légutakra különösen veszélyes 10 mikrométernél kisebb átmérőjű finomrészecskék mennyisége a levegőben.
Ugyanakkor a fellendült új vállalkozások, beruházások, a dízelüzemű autók megjelenése, a tranzitforgalom növekedése
„elhozta" hozzánk is a Nyugat-Európára és más fejlett országokra jellemző ún. II. típusú levegőszennyezést. Ez főként
közlekedési eredetű NOx (nitrogénoxidok), ózon és ún. illékony szerves eredetű (VOC) – részben rákkeltő – anyagok és
aeroszolok keveréke. Ebből sem hiányoznak a porrészecskék, sőt ezek még finomabbak, 2,5 mikrométernél kisebb
átmérőjűek, amelyek a tüdő mélyebb részéig képesek bejutni, és a léghólyagocskákban okoznak irritációt. Különösen
veszélyesek a dízel kipufogógázokból származó igen finom részecskék, mivel ezek a legagresszívabbak, és bizonyítottan
reakcióba lépnek a levegő biológiai eredetű, allergiát kiváltó légszennyezőivel: a virágporszemekkel és gombaspórákkal.
Az allergia világméretű népbetegséggé válásában a gátlástalan környezetszennyezés kétségkívül a legfontosabb kiváltó
ok.
Egy neves németországi kutatócsoport 1996. évi felmérése szerint a nagyforgalmú utak mellett élő iskoláskorú gyermekek között nagyobb azok száma, akik már kisgyermek koruk óta szenvednek asztmától, illetve más allergiás eredetű betegedésektől. Már nem lehet területi különbséget kimutatni – a volt keleti országrész javára – az allergiás megbetegedések gyakoriságában. A német egyesüléskor ugyanis az asztma gyakorisága nagyobb volt a nyugati oldalon, míg a volt NDK gyermekei inkább légcsőhuruttól szenvedtek. Ekkor a levegőszennyezettséget mérő adatok is kimutatták a levegőminőség összetételében lévő eltéréseket. A „nyugati típusú" életmód terjedésével ez a különbség eltűnőben van.
Hazánk is részt vett 1996-98-ig a CESAR (Central European Studies on Air pollution and Respiratory Health – Közép-Európai Kutatások a Levegőszennyezettségről és a Légúti Megbetegedésekről) programban, amely az Európai Unió által szervezett és finanszírozott elsőstandardizált epidemiológiai felmérés volt Közép- és Kelet-Európa hat országában (Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia). A hazai vizsgálatokat a „Fodor József" Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezetegészségügyi Intézete szervezte és végezte hazai szakértők bevonásával. Igen sokrétű vizsgálatsorozattal szereztünk megbízható adatokat a 7-11 közötti iskolások egészségi állapotáról. A cél az volt, hogy összehasonlító, később alapadatként szolgáló értékeket kapjunk a térség levegőszennyezettsége és a gyermekek légúti betegségeinek gyakorisága közötti összefüggésről.
Magyarországon öt városban történtek folyamatos levegőminőségi mérések (Dorog, Tata, Tatabánya, Eger és Cegléd) egy éven keresztül a PHARE által biztosított szabvány berendezésekkel. Ezek az adatok így egységesek és megbízhatóak. A gyermekek légutainak állapotáról a szülők által kitöltött kérdőíveken gyűjtött adatokon kívül standard légzésfunkciós berendezéssel is meggyőződhettünk. A szülők beleegyezésével vért vettünk a 9–11 éves korosztály gyermekeitől, szérumukból széles skálájú immunmarker vizsgálatokat is végeztünk. Ezeknek a biológiailag aktív fehérjéknek az alkalmazása a levegőszennyezés esetleges hatásának kimutatására új eleme az ilyen epidemiológiai vizsgálatoknak. Magyarországon ezeket a méréseket még újabbakkal is kiegészítettük, bővítettük, és az adatok első feldolgozása is megtörtént.
Az eredményekből kitűnik, hogy a gyermekek légzésfunkciós értékeit befolyásolta az előző napokon mért kén-dioxid- és porkoncentrációja, tehát az őket ért levegőszennyezés. Az immunbio-markerek eddigi vizsgálata pedig rámutatott a szülők és az otthoni családi körülmények szerepére. Az anya dohányzása és a gyermekek immunsejtjeinek mennyisége, valamint a közönséges, gyakori légutakat fertőző baktériumok elleni védekezőképessége között találtunk összefüggést. A gázfűtés használata az égéstermékek szobán belüli jelenléte miatt egészségtelen, és a gyermekek Haemophilus influenzae bakterium elleni ellenanyag-termelésére is negatív hatást fejt ki. A testvérekkel egy szobában való alvás, a „normál", köznapi baktériumok, vírusok cseréje viszont serkenti az immunrendszer megfelelő működését, mind a sejtes, mind az ellenanyagtermelő funkciókra pozitívan hat. Nedves levegőjű, penészes lakásban élő gyermekek között gyakoribb az allergia előfordulása, ezt saját méréseink is megerősítik. Akik pedig koraszülöttként jöttek a világra, azok között többnek emelkedett volt az immunglobulinE fehérjekoncentrációja. Ez az allergiás folyamatok immunológiai hátterét jelentő ún. szenzibilizálódás tényét bizonyítja. Asztmás gyermekek között alacsonyabb immunglobulinA koncentrációt mértünk, ez a nyálkahártyák védekezőképességének csökkenésére utal.
További vizsgálatok, hosszabb időtartamra kiterjedő mérések kellenének, hogy a külföldi segítséggel megkezdett úton továbbléphessünk, és pontosabb adatokkal rendelkezzünk. Az azonban már most is egyértelmű, hogy Magyarországon is sürgős intézkedések szükségesek gyermekeink és saját magunk egészsége érdekében.
Erdei Eszter
biológus kutató,
tud. munkatárs
„24. cikk. 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogát."
A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban,
1989. november 20-án kelt
Egyezmény kihirdetéséről szóló
1991. évi LXIV. törvény
„6. § (4) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön."
A gyermekek védelméről szóló 1997. évi XXXI. törvény
