|
|
|
|
Mint nyugdíjas, de hivatását gyakorló gyermekorvos ismét elborzadva tapasztalom akár az akut, akár a krónikus légzőszervi megbetegedések előfordulási gyakoriságának növekvő tendenciáját. Kollégáimmal és a Dorogi Környezetvédelmi Egyesület tagjaival megpróbálunk szakmailag szervezetten és társadalmi összefogással tiltakozni a környezetet szennyezők magatartásával szemben. Az alábbiakban összefoglalom az eddigi évek tapasztalatait ezzel kapcsolatban.
Az 1980-as években felismerték azt a tényt, hogy a krónikus betegségben szenvedő gyermekek gondozásával és nyilvántartásával országos szinten baj van. Mi is az előírásoknak megfelelően regisztráltuk a krónikus gyermekbetegeket, azaz egyszerű spirál füzetbe beírtuk a neveket. Már kezdetben feltűnt a krónikus légzőszervi megbetegedésben szenvedők magas aránya. Tudtuk, éreztük, hogy Dorogon időnként nagyon büdös van és néha „fojtós" a levegő, de összefüggésekre még nem gondoltunk. Azon törtük a fejünket, hogyan lehetne adatainkat rendszerezni, hiszen a központilag kötelező statisztikai nyilvántartásokból a minisztérium csak azt tudhatja meg, hogy hány pár gyermekcipő lépi át a rendelő küszöbét. Sajnos még napjainkban is ez a helyzet! Elhatároztuk, hogy a krónikus gyermekbetegeket megpróbáljuk számítógépen nyilvántartani, és az általunk szerkesztett és használt kódlapok összesített eredményét értékelni. Ez teremtette meg epidemiológiai munkáink alapját.
Megdöbbentőnek találtuk, hogy 3 éves korig a szegény dorogi gyerekek 2/3-ad része hörghurut miatt köhögött.
A következő évben a krónikus légzőszervi betegek adatait elemeztük, és írtunk tanulmányt. Dolgozatunkban közöltük 1972 évtől a krónikus légzőszervi megbetegedettek alakulását és 2000-ig azok várható trendjét. Számításainkat 1984-ben készítettük. Félelmetes a görbe. Kimutatásunk szerint 1995-ben Dorogon már 181, 1997-ben pedig 174 0-14 éves korú krónikus légzőszervi megbetegedésben szenvedő gyermeket regisztráltunk. Ez az 1995. évben 7,1%, 1997-ben 7,4% megbetegedési arányt jelentett. Megjegyezni kívánom, hogy az országos átlag 1,8%.
Amíg mi szorgosan rendszereztük adatainkat, a háttérben zajlott az ipar embereinek ármánykodása. 1984/85-ben elkezdődött az Égetőmű Dorogra történő telepítésének, majd 1990-ben üzemeltetésének időszaka. A lakosság körében nagy volt a riadalom _ féltek az újabb szennyező forrástól! Szakemberekből álló csoporttal az élen megpróbáltunk ellenállni a túlerővel szemben. Mint gyerekgyógyászok, a pulmonológiai gondozottakra vonatkozóan összehasonlító adatokat gyűjtöttünk. Azt hittük, ha kimutatjuk, hogy Dorogon valóban mennyi beteg gyermek van, az ipar emberei megtorpannak, hiszen abban az időszakban mindenki azt hangoztatta, hogy „legfőbb érték az ember!" Tévedtünk.
Hadakozásunk nem volt teljesen eredménytelen. A város Végrehajtó Bizottsága 1985-ben kikötésekkel adta meg a terület-felhasználási engedélyt az égetőmű építéséhez. Szerény eredményként könyveltük el, hogy a szocialista társadalmakban Magyarországon első alkalommal készül környezeti helyzetelemzés, beavatkozási terv, felelős Miniszteri Biztos és úgymond „Társadalmi Bizottság" kinevezése.
A technokraták azt mondják, hogy sokba kerül a környezetet védő technikai eszköz beépítése! Munkatársaimmal közösen kiszámoltuk, mennyibe került a krónikus légzőszervi megbetegedésben szenvedő gyermekek gyógyítása 1985-ben Dorogon. Az összesítés eredménye meglepő. A 64 nyilvántartott gyermek gyógyítási költsége 2 millió forint, annyi, mint 1986-ban egy elektrofilter beépítésének költsége. Ez az összeg öt év múlva már több mint ötmillió forint volt. 1997-ben az inflációt és a létszámnövekedést figyelembe véve számításaink szerint a krónikus légzőszervi megbetegedésben szenvedők gyógyítási költsége legkevesebb 37 millió forint volt! Ez az összeg azonban korántsem tartalmazza a megbetegedések miatti összes veszteséget, így például a beteg gyermekükkel otthon maradó szülők munkából kiesésének költségeit.
1988 március 18-án Cholnoky Péter professzor felkérésére a Semmelweis teremben előadást tartottunk „Van-e összefüggés Dorogon a levegőszennyezettség mértéke és a gyermekek légzőszervi megbetegedésének aránya között?" címmel. Bemutattuk, hogy a kéndioxid-szennyezettség mértéke és a 0-1 éves gyermekek akut légzőszervi és hörghurut megbetegedései milyen korrelációt mutatnak.
1988 őszén 68 alapító tag részvételével megalakítottuk a Dorogi Környezetvédelmi Egyesületet. Az Egyesület alakuló ülése komoly társadalmi megmozdulásnak számított. Saját módszerünkkel 57 gyermekkörzetben végeztük el a krónikus gyermekbetegek felmérését. Összehasonlító elemzésünkből csupán egy részletet mutatunk be (lásd a táblázatot!).
Később kimutattuk, hogy a lezajlott gyakori hörghurut, illetve asztmaszerű hörghurut megbetegedések már 10 éves korban kimutathatóan rontják az egyes légzésfunkciós paramétereket.
polgármesterének. Célkitűzéseim egyike volt, hogy közösen a Környezetvédelmi Egyesülettel a város környezeti állapotáról helyzetelemzést és beavatkozási tervet készítünk.
Legnehezebb feladat az emberek környezetet kímélő magatartását megvalósítani. Ez vonatkozik az egyénekre és az ipari létesítményeket üzemeltetőkre egyaránt. Megfelelő törvények talán már vannak, azonban ezek betartása és betartatása nem könnyű feladat.
Dr. Dávid Anna
