Autópálya-ügyek Amerikában

A közelmúltban tett amerikai utam során volt alkalmam egy vitatott autópálya esetét tanulmányozni. Történt ugyanis, hogy New Jersey állam hivatalnokai végülis elfogadták egy új autópálya építésének tervét. A New Jersey Star így ír az ügyrôl:

Nem egy óriási beruházásról van szó: az új út mindössze két már meglévô, egymástól mintegy 10 km-re párhuzamosan futó autópályát kötne össze. A döntést 300 helybéli ember elôtt jelentették be, akik azért jelentek meg Plainsboroban egy közmeghallgatáson, hogy kifejezzék aggályaikat az építkezés miatt. Az állami hivatalok döntése hatására a szövetségi kormánynak sokkal nehezebb feladata lesz, ha meg akarja akadályozni, hogy az útépítôk tönkretegyék az autópálya nyomvonalán fekvô mocsaras területeket.

Az építési tervekkel kapcsolatos viták egyik sarkalatos pontja az volt, hogy mekkora mocsaras területet kell majd feltölteni. Az Autópálya Igazgatóság kétszer is csökkentette a feltöltendô területek nagyságát, így az eredeti 132 000 m² helyett már csak 59 200 m² betemetése van napirenden. Robert Shinn, New Jersey Állam Természetvédelmi Bizottságának vezetôjének állítása szerint annak hatására adták ki az építkezési tervekre az engedélyt, hogy az Autópálya Igazgatóság 228 000 m² új lápterület mesterséges létrehozását vállalta az eredeti mocsaras terület közelében.

Az állami döntés a legújabb fejezete annak a 67 éve húzódó vitának, amely a szomszédokat egymás ellen, az állam apparátusát pedig a szövetségi hivatalok ellen ugrasztotta. Az eredeti terv három út összekötésérôl szólt. Amikor 1992-ben átadták az ügyet az Autópálya Igazgatóságnak, abban reménykedtek, hogy hamarosan megkezdhetik a földmunkálatokat. Ezzel szemben a folyamat belegabalyodott az engedélyeztetési tervek rejtelmes világába. A különbözô nyomvonal-javaslatok szócsatákat, állóháborút és ellenérzéseket váltottak ki a szomszédos közösségek között. Az eredeti nyomvonal, amelyet 40 év elôkészítô munka után 1994-ben mutattak be, még a délebbi, Plainsboro és Princeton közeli változatot tartalmazta, de a helyi lakosok fellázadtak ellene. Emiatt helyezték át az utat South Brunswick környékére, ami viszont az ottani lakosok és hivatalok nemtetszését váltotta ki. Eközben a harmadik úthoz való csatlakozást kihagyták a javaslatból.

Plainsboro polgármestere — aki lobbizásával elérte, hogy az út nyomvonalát ne települése határában, hanem a szomszédos South Brunswick közelében jelöljék ki — azzal az érvvel üdvözölte a döntést, hogy az új autópálya megépítésének hatására Plainsboro útjai újra mint helyi utcák fognak funkcionálni. A forgalom elterelése utcáinkról feltétele a megfelelô életminôségnek Plainsboroban, mondta. De South Brunswick polgármestere szerint könnyű a plainsboroiaknak azt mondani, hogy épüljön meg az út, hiszen az nem megy át Plainsboron.

A dolgok jelenlegi állása szerint a 11 km hosszú fizetô autópálya 59 200 m² vizes élôhelyet fog tönkretenni. A tervezôk azt bizonygatják, hogy ez a legkedvezôbb, legkisebb környezeti beavatkozással járó nyomvonal, és naponta 20 000 autó fogja ezt az autópályát használni a környezô települések kis utcái helyett. Azzal is érvelnek, hogy az út megépítése akadályozni fogja a települések terjeszkedését (ami a forgalom növekedéséhez vezet), mert nem a helyieknek, hanem az átmenô forgalom számára építik, és csak korlátozott ráhajtási lehetôséget biztosítanak a közeli településekrôl.

Mivel az eredeti tervek szerint az út jelentôs mennyiségű mocsarat tett volna tönkre, a környezetvédôk, közlekedési aktivisták és a Környezetvédelmi Minisztérium, az EPA ellenezte az autópálya építését. Az EPA helyi szóvivôje szerint a szövetségi hatóság továbbra is ellenzi az építkezést, annak ellenére, hogy a feltöltendô terület nagyságát csökkentették. Szerintük New Jersey állam hozzájárulása nem változtat azon a tényen, hogy a beruházást végsô soron az USA szövetségi építési hatóságainak kell jóváhagyniuk. Amennyiben ôk egy környezetvédelmi hatástanulmány elvégzését rendelik el, még jó pár év eltelhet a döntésükig. Ám ha jóváhagyják is a terveket, az EPA fellebbezhet a döntés ellen. Végsô soron pedig az EPA-nak jogában áll a területet környezetvédelmi okokra hivatkozva eredeti állapotban megôrzendôvé minôsíteni, ezáltal akadályozva meg az építkezéseket.

Az EPA mocsaras területekért felelôs vezetôje, Dan Montella elmondta, hogy a felügyelôség húsz év alatt mindössze 12-szer élt a vétójogával, és egy ilyen jellegű döntést washingtoni központjukban kellene meghozniuk. Szerinte az EPA bízik abban, hogy a szövetségi építési hatóságok elutasítják az építési engedélyre vonatkozó kérelmet. A plainsboroi közmeghallgatás jegyzôkönyvét mindenesetre csak az ülés után két héttel zárják le, hogy aki akar, betekinthessen, illetve írásban megtehesse hozzászólását.

Mint láthattuk, fejlettebb demokráciákban is elôfordul, hogy a tervezôk, a hivatalnokok a helyi lakosság ellenében, ôket becsapva vagy félrevezetve hoznak döntéseket. Ám ott vannak garanciák arra, hogy a környezetvédelmi hatóságok valóban megakadályozhassák a környezetre ártalmas terveket. A természetvédelmileg értékes (de nem védett) területeket érintô útépítések engedélyeztetése fél évszázadig is elhúzódhat, és a védett területek megôrzését biztosítják a hatóságok. Nem lehet „felsôbb szintű" döntésekkel keresztül vágni a környezetvédelem érdekeit, nem divat a korrupció. Magyarországon még messze tartunk ettôl az állapottól.

Joó Ferenc