VISSZA A LISTÁHOZ
FE LUGOSSY
Fákó Árpád bio - Artportal
 


 
(a hal-mosoly performansz forgatókönyve)

    1.

két széken ülnek ketten
fecske, nylon alapon, fehér alsónadrágban, arcukon maszkok, férfi és nő sematikus ábrázolásai.
kezükben gumihurka, vízipisztoly, előttük asztallapféleség. fröcskölnek, vízeznek, pruckolnak, snappolnak, pröttelnek, brocskolnak, a hangfalakból meg ömlik a hal-mosoly verbátum, fe lugossy laca mondja kifele a magnóból

    2.

a lányok lehet, hogy 100-an vannak, de lehet hogy csak 3-an, kommersz csinosak, jó nagy dudájuk van, mindenhonnan előjönnek, csapkodnak tortáznak, zöldsárgatortacsapkodást demonstrálnak, odacsapják, fele felrepül a falra, fele a többiekre, fele ottmarad, lelöttyed, felét meg fölkenik az alsógatyásokra, mert a tortáknak igen sok a fele.
 
 

    3.

megszólal a kifényesítem a halamat vége a halmosolynak. övekkel rögzítik az alsógatyákat, táncolnak a tocsokban, fruccolnaka trencsoban, belezuhannak a habszifon köpte-hányta habba. a zöld massza
csúszik, mindenki olyan egy kicsit, aztán eloldalognak.
 

(Fákó Árpád kézirata)
 
 

    Fe Lugossy László
    CEDER CE JÁH

Halmosoly vonulat, egy röpke révület.
Puffan, puffan. Puffan a halreggeli: szénhal-lé.
Üvegmosoly, nyaf-nyaf-nyaf: kunkor, halszag,
irodalom, bélés. Fényhal mosoly, él-hal.
Benne mosoly, szűkített fehér sikoly.
Pázsit hal-pászta, oszlopmosoly, oly bomló kiürített hal.

Harisnyakötő halad vagyok, kedves!
Egy röpke révület, egy röpke révület az árnyékod mosoly-hala. Hal hallgatás, tenyerembe fészkelt mosoly. Ugráló, ugráló, ugráló törpehal,
zavarható idomszünet. Halburok-fecskendő,
méregmosoly, önhitt halcipő-vezető.
Maszturbált csengő-virágra hal hozott mosolysróf. Kinetikus tánchal. Romlottsággrimasz, mosolytorta, fényhal: senki se biztos, csodacsábos kiút,
haltorony-potroh. A gerincemben futkározó
rohamhal-mosoly.

Cserébe járj egyet, elévülő csókhal.
Halálom mosom a mosolyom méz, és kínálkozó semmi. Áthaladó érint, hal-pokol árad, eltelnek
az órák, percek, mosolyódák: kihanyatlott halzsák. Végigmúlott mosoly.

Rég lehullott érdek, megvesszőzött halak,
elragadott sárgaréz reményű éhség. Halszivárvány pásztor magaszenvedélyű mosolykolonc pártok.
Összeszeretkezett kéjkímélő halak, uszonyos
lábnyomok, felhasított ágyak. Üde tépés-zavar.
Hal, hal, hal, halséták. Üde mosolypárnák alatt, nem vagyok benned se, négyágú csillag. Egy picike révület gyermek-tartó fénye, felbontott arcok halas szívessége. Úgy igazán mezőmosoly-farok, minden szigonyisten halsága ablakvándor. Rádhullik a széphal. A nyakkendős tavasz, mocsárolvadás. És kopasz mosolyhalak, alkonyenergia, kiásott földmosoly. Ritmikusan gondolsz, én belédúszó vagyok: ünnep és hidegség. Szobahal nyávog, gyorsütemű lángok, vészjelző mosolyhálók.

Itt a halak kufárok. Prémmosoly sodródás, óriási idő. Lengő hastánc, borbélyhalak a beretva élén, mosolyráncok tava és kúszó négyszemélyes lélekárny. Árny? Árnymozdulat? Talány. Halmágia. Beleharapok a húsba, szétduzzadó lyukhal asztali mosolya.
Párahal, izzadtság, öt emeletes asszony, öt emeletes asszony, ötemeletes asszony, ötemeletesasszony, ötemeletesasszony. Vágyhoroszkóp mosoly?
Halálmocskolt leomló öngyilkos szép szó.

Hadihalak, kereszt-tartó szent seb, mosolyima lendület. Kádbahal is fröcsög, önkívület, burr, burr, burr, burr. Hal-fantázia kérdés, lázhal mosolycsomag. Férficsípő pehely minden ízű mosoly. Késhalnak fényképe, késhalnak fényképe, egy röpke révület. Tetszhal és minőségi túra, vagy vicc-pusztaságok bujaságmosolya.
Hallgatom és sírok midőn felemelnek.
Fülhalpárna volna Amerika dobja? Összeburkolt mosoly, hangulati tökély, gyengédségsegédnek
halmoszat. Ventilátor cókmók, keleti fejezet,
ülve lóbeszédek kemény szelídsége. Mosolypelikánok. Sárgéz élvezet, elmulasztott tükör sapkahalaknak íze.
Megmered az eredbe révedő mosoly:
szobalány hajlatok, szőrös halfonatok, üldözött meglövések, kéznélküli álom fenyőhal.
Boltikus mosoly. Húzz le rólam mindent, egy röpke révület ez, halpohár-csipke, receidő-hártya,
feltaláló-vágás, üledékmosoly.

Szól a hal: nolámkirándulás, hamutestesítés. Viszontlátott sugár, jéghalak királya, mosolylapnak hala. Vegyiüzenetek, vagy spriccelő szárnyak, leruházott drámák. Kijössz a mosolynak, személyiségfelhő,
tervszerű pillanat: zászlóhal? halló? Aligmosoly férce, típusnyalakodás, simított halugatás. Gyűrűérett vonal, gránitmosolygások, tűzhaligazgató, vadászkalapmosoly. Boldog utca zaja a lesz, ha lesz. Színek, néző, kalapácshalfintor, vérmosoly pontok, megőrzésre hangolt csókhalbókok.
A nedvedet érzem és a nyelvemhal elúszik.
Szikrák közt tapogató, önkéntelen meleg
mosolyszármazék, vagy mosolyideg. Haldivat a nyár. Még hal nélkül fordítás, mosolygombolyag.
Titok, ha van bennem, megismerem soha.
Kutyahal múzeum, örökség szamba.
Szabódás-hahota, mosolyprimitívség,
dá, dá, dá, dád, ád, dá motor, gyere nézz rám mindig!

Jing-hal szorítások, démoni cukorka,
egy röpke révület, földalatti mosoly.
Átváltozás-kínok, és hamukijelentés, akarom mondani egyéb harmat dolgok. Játszva prések, halak, révedésköltészet, mosolylapát szúrás, alkalom
vagy bárány. Odavisszahallott örömfojtogatás,
hal, hal hal, halnépitáncok, hal, hal, halnépi táncok, delírium-mosoly, megingerült vágyak, dinamikus kurzus, szívemből kiújult haljézusú mámor,
de a haljóslat halmosoly hetedre szivárog.

Ágyhalon, ha alszom, visszakapod arcod. Mosolytetoválás, kínacombú szépség. Szállóhal. Félelemáztatta dolgok, üres szólamok,
betakar a mosoly, évszakok változnak,
nincs természet bennem. Szemérzékeny halak! Tovaéled minden, akárki mosolya! Pillangónak véled, megcsúszik az érzés, halagyad szerelmes,
összerágott mosoly.
A születés regénye, időminták nélkül,
egy röpke révület.

A hal, és a mosoly,
a mosoly por.
 
 

FE LUGOSSY KÉSŐBB A LIGETBEN

(a performanszon lejátszott hangszalagon
Fe Lugossy énekelte, kántálta a fenti szöveget,
a felvételen Fákó Árpád gitározott)

 
 

  „…Kiforrott eszköztárral rendelkező, magabiztos (talán túlságosan is magabiztos) művész Fákó Árpád, a huszadik évét alig betöltött fotográfus. Képei oly hibátlanul megoldottak, hogy alkalmanként, mintha a kifejezésben gátolná őt saját felkészültsége. Fákó Árpád Halmosoly címmel rendezett most kiállítást a Liget Galériában, ebben a még helyét kereső új kisteremben.
A nagyformátumu kézzel színezett fotográfiákon egy elpuhult fiatalember tűnik föl, aki különös élvezettel kellemetlenkedik önmagának, és egy pontynak. Fákó ezeken a képeken a mindennapi, mondhatnám családias agresszió anatómiájával szolgál…”
 

(Bán András: Kiállítások Budapesti kisgalériákban
– Magyar Nemzet, 1984. március 8.)