„…Fe Lugossy László a Liget Galériában
állított ki. Olyan kicsi itt a hely, mint egy előszobában, szinte csak
jelezni lehet az alkotói szándékokat. E kis terem mégis több remek művésznek
adott már lehetőséget a bemutatkozásra.
Lugossy László nagy egyéniség. Sztár,
akit a Bizottság underground zenekar kivételes tehetségű szövegírójaként
és a színpadi személyiségeként teljesen lemeztelenedő előadóművészként
ismerünk. Pest „fehér négere”, aki a pop-arttól és Allen Ginsbergtől tanulta
a zenétől narkós filozofálást, a mélylélektani utazást és a mély azonosulást
az utca emberével...
Fe Lugossy új rajzai… minden eddigi
munkájánál szívszorítóbbak, mert nélkülözik az iróniát. Nem Übü papaként
és Übü mamaként ábrázolják a kor emberét, hanem minden maszk, és mez nélkül.
A dupla íves rajzlapokra készített ceruzarajzok különben is kerülnek minden
művészi hókusz-pókuszt. Eszköztelenek, áttetszően tiszták és személyesek.
Hétköznapiak, és szegényesek. Két-három kép elég, hogy megértsük belőle
életünk képletét. A rajzsorozat az emberpárt ábrázolja, az első és utolsó
férfit és nőt, ahogy ülnek a (konyha?)asztal két oldalán. A levegőben ezer
apró pont nyüzsög: rovarok, fertőző baktériumok? Néha megjelenik a képeken
egy rituális ivás-mosakodás alkalmával használatos tál is, az ’élet vizével’.
Más képeken a tömegember szimbolikus állatai láthatók (miként Krisztust
a bárány, e mitológiában a tömegembert a tyúk, a disznó, a tehén jelképezi).
őket is igencsak bántja a sok ’nyű’, testüket kívűlről, belülről kikezdi
a tisztátalan levegő. Újfajta áldozati állatok.
Mint ahogy a hajdani házioltárok szem előtt
tartották az Ember szenvedését, az Utolsó vacsorát vagy Ádám és Éva bűnbeesését,
olyan evidenciával tárják elénk ezek a képek a mai ember életének veszélyeztetettségét.
A profán mitológián átütnek, átvéreznek a szerb ikonok, a szentendrei művészeti
hagyományok…”
Fe Lugossy
László:
TÖBB
SZAPPAN, AVAGY MŰVÉSZ A ZSÁKUTCÁBAN
A művész, ha művész,
nem antiművész, vagy ha ellenművész, mint az égszínkék fűrész, vagy ha
ostoba fajankó, polgárpukkasztó ideológus-jelölt, az önbizalom fantomja.
Esetleg orvosi eset: szoknyavadász és atombomba. Kóros személyiség idegrohamokkal;
hájoglakatos, forródrót egy fekete misén. Megengedem magamnak, hogy nagy
embertől is idézzek: "a kocka el van vetve". Többnyire a művész a "nagy
üzletről" álmodik, arra ácsingózik, hogy olyan helyre kerüljön, amitől
minden zsigerével el akart szakadni, vagyis a felső polcon gondolja a helyét.
A M. üzeneteket küld,
fog, vesz, arat, eltulajdonít, másol, hallucinál, intéz, szervez, jósol,
teherbe ejt, vagy gavallérosan szerte-szét ajándékoz. A mecénás a művész
legjobb barátja, s a mecénás felesége pedig az igazi kihívás a szeretett
embernek.
Szeretem a klasszikus
szőnyegeket. Most, az "aranykor" kezdetén szűkszavú, és részrehajlás mentes
vagyok. Amikor kitör a "világbéke", akkor a művészek is leszerelnek majd,
és könnyed, lezser mozdulatokkal olvasgatják a mecénásoktól kapott deleje-dohányt.
Minden művész kap egy piros pontot, és e frázis nagyon kellemes lesz a
lelkének. A megnövekedett szabadidővel is lehet mit kezdeni, a művészek
fogják majd a szappanokat tervezni. Többféle szappan lesz, mint amire számítani
lehet. Törődjünk bele a tisztaságba! Már látom magam, amint Csontváry-szövegű
Van Gogh szappanok tervét táplálom a komputerbe. Fekete, digitális szappan
a másként fürdők kádjába.
Hirtelen megszűnik az "előre".