Bora Gábor
    ESEMÉNY, MINT ÁLLAPOT
    Rövid kommentár Palotai Gábor* néhány sorozatához

    Bármilyen felvezetést megtakarítandó, azonnal a tézissel kezdem, amelyet aztán megpróbálok valamennyire körülírni: Palotai Gábor művei absztrakt dolgok, amelyek konkrétan realizálják a dolgok önmagukban rejlő értékét. A dolog itt központi kategória, amely ellentétben a magában való dolog filozófiai absztrakciójával mindig valami konkrét, egyedi és reprodukálhatatlan.
    Mint ahogy ez remélem ki fog derülni, nem tartom e munkákat tárgyaknak, sem abban, hogy önmaguk azok lennének, sem pedig úgy, hogy tárgyiságot generálnának, mert éppen a tárgyisághoz viszonyulnak, ahhoz képest radikális túllépést képviselve. Absztrakt eljárásoknak tartom őket, amelyek azonban a dolog szingularitását realizálják.
    Amit Palotai művei realizálnak, az nem változik tárggyá, megmarad dolognak, e nehezen megfogható valaminek. (Túlhaladnak, túllépnek a tárgyiasságon a dolog felé és egyszersmind megmaradnak dolognak, nem válnak tárggyá: ez a dologi mivolt egy ilyen dinamikus feszültségben mozog, egyszerre eredendőbb a tárgyiságnál és túl van ugyanezen a tárgyiságon, anélkül, hogy közrefogná azt.)
    Ez a dologiság az, ami egyébként mindig rendre eltűnik a dolgok redukálásában, általában használati értékre és csereértékre bomlik. Mindkettőre, és kimenetre redukálja a dolgot magát, a redukció elvonatkoztat a dologitól, mint szinguláris, önmagában foglalt eseménytől.

    A használati érték funkcionalista módon redukál, a dolgot funkciójának outputja felől közelítve egyszerűsíti le tárggyá. A csereérték, mint a dologhoz való viszony esszenciálissá tétele szintén redukál. Példa erre az egykori németalföldi Wunderkammer-művészet, mely a dolgokat, mint dolgokat exponálni igyekvő irányzat a legdrágább anyagokat használta a drága és ritka dolgok (melyek már ritkaságuknál fogva is értékesek) - tárgyak, növények, állatok, kristályok - ábrázolásához.
    A szándék nyilvánvaló: a ritkaság a dolog egyediségének, individualitásának kifejezése, a magas ár, az individualitáshoz közelítés csereértékkel való jelölése pedig az egyediség társadalmi folyamatokba transzformált kifejezése.
    A szándék tehát világos, a megvalósítás azonban a csereértékkel jelölő, így félreérthet?vé is teszi azt a szándékot, amely a használati- és csereértéktől viszonylag független érték realizálásának szándéka. Ez az érték pedig az input és az output pólusai közötti, e pólusoktól és ezzel a gazdaságilag megközelíthető értékkategóriától viszonylag független valami. Nehezen megfogható, ahogy ez Palotai bizonyos műveiből is kiderül: még a dolog materialitásához sem köthető, például mert a bináris paletta immateriális absztrakcióján keresztül valósul meg.
    A Palotai műveiben realizált dolgok absztrakt dolgok, ám a dolog mint dolog önértéke, azaz a használati és a csereértéktől független értéke bennük mindig konkrét: mindig egyediség, mindig szingularitás. A dolog önálló értéke azonban nem is tisztán formai, sem pedig esztétikai érték, s nemcsak azért mert nemigan tudható mik is ezek, hanem azért sem, mert ez az érték - ha homályosan is -, mindig a dologtól elválasztva közelíttetik meg. A dolog önértéke, amely a szingularitásban, a fel nem cserélhetőségében rejlik, az eseményhez hasonlatos valamivé teszi a dolgot.
    Az esemény visszavonhatatlanul egyedi, nem reprodukálható, okokra és következményekre (in és output) nem redulálható. Más eseményekhez való viszonya is csak ezektől való függetlenségén keresztül közelíthető meg. Az események összetettek, mégis ebben az összetettségükben elemiek, redukálhatatlanok. A dolog úgy viszonyul a tárgyhoz, mint az esemény a tényhez. Ahogy az eseményeket, reprodukálhatóságuk nehéz volta miatt tényekké szoktuk redukálni, éppígy a dolgokat tárgyakká.
    Amennyire nehéz egy eseményt egyediségében megragadni - a történelmi festészet státusza példázza ezt a nehézséget -, ugyanolyan nehéz egy dolgot, mint dolgot, s nem mint kívánt tárgyat realizálni (e nehézség az oka a tromp l'oeil és a ready made különös helyzetének, nehezen megítélhető voltának). A pongyola megfogalmazásban dolgokról beszélünk, közelebbi meghatározás nélkül, arra hagyatkozva, hogy e pongyolaság árán nem redukáljuk valami mássá azt amiről beszélünk; a konkrétat, a redukálhatatlant, jobb híján feltételezzük. Hasonló pongyolaság figyelhet? meg a ready made esetében.
    Dolgok és események viszonya talán akkor tűnik fel a legtisztábban, amikor az id?dimenziók különbözőek, mikor időik ritmusa eltérő. A csendéleteken általában megjelenő dolgok, mondjuk a vázák, tálak, edények éppen idődimenziójuk miatt nem tárgyak: formai, vagy funkció szerinti változásaik a történelem változásaihoz képest lassúak, s mintegy geológiai mozgást képviselnek. Egy tál szempontjából mit sem számít ezer év.
    Ez a történelemmel szemben kialakuló állandóság persze a funkciójában fejeződik ki, ám ami kifejeződik az éppen nem a funkció, hanem a dolog és a tárgy radikális különbsége. A tárgyakhoz viszonyulunk, használjuk őket, megkülönböztetjük őket magunktól (Gegen-stand). A dolgokat kevésbé különböztetjük meg: velünk vannak, létünk részei, vagy nem is vesszük őket észre, s ilyenkor vagyunk pongyolák. S mikor mégis észrevesszük őket, akkor sem a megkülönböztetés a reakció, mint ahogy a velünk történő eseményeket sem szoktuk magunktól megkülönböztetni. Ha a dolgokat, mint dolgokat észrevesszük, akkor önmagunkat vesszük észre, azt a közeget, amely saját létünk részeés amelynek saját létünk a része. A dolog ilyen értelemben passzív esemény.

    A csendéleteken, legyenek azok kétezer, vagy kétszáz évesek, mégis ábrázolásokról van szó, ahol a tárgyak az eseményekhez képest mutatott lassúságuk által válnak dolgokká, passzív eseményekké. Palotai műveiben azonban nincs különbség az ábrázolt és az ábrázolás között, nincs különbség a figura és a figurát hordozó felület között, ezek nála egybeesnek. Ezért beszélhetünk itt absztrakt dolgokról, csakhogy mégsem egyfajta absztrakt művészet értelmében, hanem a dolog, mint dolog nagyon is konkrét realizációjaként. E művek nem tárgyakat változtatnak dolgokká, s itt a különbség a tramp l'oeillal (vagy ready made-del) szemben, hanem a dolgok eleve dologként komponálva valósulnak meg.
    Palotai művei tehát absztrakt dolgok, konkrétságuk és egyediségük azonban azt mutatja, hogy ez az absztrakció nem egy a dologról a tárgy felé haladó absztrakció: ez az absztrakció inkább filozófiai, mintegy azon alaphelyzet exponálása, ami a design feszültségeit, változásait, és dilemmáit hordozza. A design szándéka ugyanis a tárgyaktól a dolgok felé történ? elmozdulás: egy tárgy mindig, eleve funkciójára redukált, vagy kifejezett  funkciómentességére.
    A design dilemmája, ennek megfelelően az önállóvá, egyedivé változtatás, a dolog önértékének megteremtésével való vívódás. Ám, éppen mivel szükségképp tárgyakkal dolgozik, kiindulópontjánál mindig ott találjuk azt a problémát, hogy a dolog tárgyi mivoltának ellenállását le kell küzdenie. Ezért ütközik bele szinte állandóan a forma és a funkció viszonylatainak kérdéseibe, ami gyakran téríti el a tervezőt eredeti szándékától, amely azon dolgok megvalósítása lenne, amely passzív események nem velünk történnek, hanem csupán velünk vannak, létünk részei stb. Viszonyunk hozzájuk ezért nem is tárgyi, hanem inkább emberi.Palotai műveiben az absztrakt dolog konkrét dologi mivolta úrrá lesz a design számára annyira döntő dilemmán, s ezért képes létrehozni azt, ami a designerek praxisában annyira ritkán sikerül: olyan dolgokat realizálni, amelyek nem tárgyként szolgálnak, hanem egy olyasfajta létezés részeként, ami azokhoz tartozik, akik ezekkel a dolgokkal találkoznak. E dolgok úgy viszonyúlnak a léthez - melynek részei -, mint e lét állapottá és közeggé lassúlt, vagy sürűsödött eseményei.
 
 

*Palotai Gábor
született 1956-ban Budapesten
1981 óta Stockholmban él

Tanulmányok
Magyar Iparművészeti Főiskola / alkalmazott grafika, 1976/81
Svéd Királyi Képzőművészeti Akadémia / fotó, 1981-83
Beckmans School of Design, 1982-83

Az experimentális fotóművészet és alkalmazott grafika különböző határterületein dolgozik. Saját stúdiót vezet Stockholmban.

Önálló kiállításai voltak Svédországban, Finnországban, Németországban, Németországban, Franciaországban, és Magyarországon. Részt vett számos csoportos kiállításon különböző országokban.

Önálló kiállítások a Liget Galériában
Hellász / 1986/48 (Peternák Miklóssal)
Wunderbaum / 1987/67 (Peternák Miklóssal)
Svéd acél / 1990/111 (Peternák Miklóssal)
A modern tipográfia h?sei / 1992/142