"Az
ART-Hamburg művészeti vásáron jelen lévő kelet-európai művészettel
és művészekkel való találkozások után búcsút mondhatunk
dédelgetett előítéleteinknek. Van-e egyáltalán "kelet-európai
művészet"? "Nincs" mondja a prágai Stanislav Kolibal, "van",
mondja a moszkvai Pavel Pepperstein. "Döntsék el a kritikusok",
mondja Emilia Kabakov, a nyugaton legismertebb orosz képzőművész,
a New York-ban letelepedett Ilja Kabakov felesége.
Az érdeklődés
középpontjában az egyedül Moszkvában több, mint 70 galériával
rendelkező Oroszország áll, melynek régi-új dominanciája
megnehezíti, hogy differenciáltabb képet kapjunk Kelet-Európának
arról a részéről, amely a század elején még Európa közepének
számított: Csehszlovákiáról és Magyarországról.
...A nyugati
kritika legsúlyosabb vádja az volt, hogy a kelet-európai
képzőművészet teljes mértékben epigonista. Csakhogy az emögött
rejlő művészetfogalom maga is kétséges. Egy kommunikációs
hálózatként működő társadalomban nagyon is megkérdőjelezhető az
originális, egyedi művekre épülő értékrendszer. 50 budapesti
művész számára az epigonizmus pozitív fogalom. Számukra a közös
munka és a közös gondolkodás fontosabb, mint az egyedi mű. A
Hamburgban bemutatott 2.Epigonálé előkészítéseként egy újságot
alapítottak gondolataik kicserélésére, megtakarítva ezzel a drága
műtárgyakhoz szükséges pénzt. Ezek után a Kampnagelen rendezett
kiállítás úgy néz ki, mint valami műterem ünnep a hamburgi
képzőművészeti Főiskola Böhmler-osztályában: laza rögtönzések és
szemtelen idézetek.
Visszafelé
lejátszott hanglemezek, piszoár-modellekké átdolgozott művészeti
magazinok, művészeti sztrájkra való felhívás, falragaszok tréfás
ötletekkel. A fluxus-művészet megidézése nem annyira a
kelet-európai epigonizmus, mint inkább a nyugaton is egyre
gyakoribb divat-újrafelhasználás részét képezi. A
"szeretlek"-felirattal ellátott utcakő, a Braille-írásos
videoképernyő és a hűtőgépbe zárt merülőforraló a
Titanic-méreteket öltő energiapazarlást demonstrálja. Ahol anything
goes, ott nincs nyugat-európai vagy kelet-európai művészet:
csak szegények és gazdagok.
``After the meetings with the
Eastern-European art and artists taking part at the ART-Hamburg
art market we can say goodbye to our pampered prejudices. Is there
``Eastern-European art`` at all? ``There isn`t`` says Stanislav
Kolibal from Prague, ``there is``, says Pavel Pepperstein from
Moscou. ``Let the critics decide`` says Emilia Kabakov, the most
well-known Russian artist in Western countries, the wife of Ilja
Kabakov, who settled in New York.
Russia, which has more than 7O galleries in Moscow
alone, stands center stage in this debate, and its old-new
dominance makes it difficult to obtain a more sensitive picture of
this part of Eastern-Europe, which was considered middle
Europe at the beginning of this century: of Czechoslovakia and
Hungary.
...The gravest accusation
of Western critics was that Eastern European fine art was entirely
epigonist. But the art concept implied is doubtful itself. A
system of values based on original, individual works can be
queried in a society working as a communication network. Epigonism
is a notion for 5O artists from Budapest. Working together and
thinking together is more important for them than individual work.
As a preparation for the 2. Epigonálé show in Hamburg they started
a newspaper to exchange their ideas. The exhibition arranged at
the Kampnagele looked like a studio feast at the Böhmler-class of
the Hamburg Fine Art Academy: loose improvisations and impertinent
quotations.
records played backwards, art magazines reworked to
...models, a notice of an art strike, posters with funny ideas.
The citation Fluxus-art is rather the part of the
fashion-re-usage, which is more and more common in the Western
countries too, than an Eastern-European epigonism. A cobblestone
bearing the word ``love``, the videoscreen with Braille lettering
and the sinking boiler closed in a refrigerator demonstrates the
Titanic-sized energy waste. Where anything goes, these`s
no Western-European or Eastern-European art: only the poor and the
wealthy.