"Az ART-Hamburg mûvészeti vásáron jelen lévõ kelet-európai mûvészettel és mûvészekkel való találkozások után búcsút mondhatunk dédelgetett elõítéleteinknek. Van-e egyáltalán "kelet-európai mûvészet"? "Nincs" mondja a prágai Stanislav Kolibal, "van", mondja a moszkvai Pavel Pepperstein. "Döntsék el a kritikusok", mondja Emilia Kabakov, a nyugaton legismertebb orosz képzõmûvész, a New York-ban letelepedett Ilja Kabakov felesége.
         Az érdeklõdés középpontjában az egyedül Moszkvában több, mint 70 galériával rendelkezõ Oroszország áll, melynek régi-új dominanciája megnehezíti, hogy differenciáltabb képet kapjunk Kelet-Európának arról a részérõl, amely a század elején még Európa közepének számított: Csehszlovákiáról és Magyarországról.
         ...A nyugati kritika legsúlyosabb vádja az volt, hogy a kelet-európai képzõmûvészet teljes mértékben epigonista. Csakhogy az emögött rejlõ mûvészetfogalom maga is kétséges. Egy kommunikációs hálózatként mûködõ társadalomban nagyon is megkérdõjelezhetõ az originális, egyedi mûvekre épülõ értékrendszer. 50 budapesti mûvész számára az epigonizmus pozitív fogalom. Számukra a közös munka és a közös gondolkodás fontosabb, mint az egyedi mû. A Hamburgban bemutatott 2.Epigonálé elõkészítéseként egy újságot alapítottak gondolataik kicserélésére, megtakarítva ezzel a drága mûtárgyakhoz szükséges pénzt. Ezek után a Kampnagelen rendezett kiállítás úgy néz ki, mint valami mûterem ünnep a hamburgi képzõmûvészeti Fõiskola Böhmler-osztályában: laza rögtönzések és szemtelen idézetek.
          Visszafelé lejátszott hanglemezek, piszoár-modellekké átdolgozott mûvészeti magazinok, mûvészeti sztrájkra való felhívás, falragaszok tréfás ötletekkel. A fluxus-mûvészet megidézése nem annyira a kelet-európai epigonizmus, mint inkább a nyugaton is egyre gyakoribb divat-újrafelhasználás részét képezi. A "szeretlek"-felirattal ellátott utcakõ, a Braille-írásos videoképernyõ és a hûtõgépbe zárt merülõforraló a Titanic-méreteket öltõ energiapazarlást demonstrálja. Ahol anything goes, ott nincs nyugat-európai vagy kelet-európai mûvészet: csak szegények és gazdagok.
 
 

  ``After the meetings with the Eastern-European art and artists taking part at the ART-Hamburg art market we can say goodbye to our pampered prejudices. Is there ``Eastern-European art`` at all? ``There isn`t`` says Stanislav Kolibal from Prague, ``there is``, says Pavel Pepperstein from Moscou. ``Let the critics decide`` says Emilia Kabakov, the most well-known Russian artist in Western countries, the wife of Ilja Kabakov, who settled  in New York.
   Russia, which has more than 7O galleries in Moscow alone, stands center stage in this debate, and its old-new dominance makes it difficult to obtain a more sensitive picture of this part of Eastern-Europe, which was considered  middle Europe at the beginning of this century: of Czechoslovakia and Hungary.
   ...The gravest accusation of Western critics was that Eastern European fine art was entirely epigonist. But the art concept implied is doubtful itself. A system of values based on original, individual works can be queried in a society working as a communication network. Epigonism is a notion for 5O artists from Budapest. Working together and thinking together is more important for them than individual work. As a preparation for the 2. Epigonálé show in Hamburg they started a newspaper to exchange their ideas. The exhibition arranged at the Kampnagele looked like a studio feast at the Böhmler-class of the Hamburg Fine Art Academy: loose improvisations and impertinent quotations.
   records played backwards, art magazines reworked to ...models, a notice of an art strike, posters with funny ideas. The citation Fluxus-art is rather the part of the fashion-re-usage, which is more and more common in the Western countries too, than an Eastern-European epigonism. A cobblestone bearing the word ``love``, the videoscreen with Braille lettering and the sinking boiler closed in a refrigerator demonstrates the Titanic-sized energy waste. Where anything goes, these`s no Western-European or Eastern-European art: only the poor and the wealthy.