“…A budapesti Skót ősz ’95 alighanem egyik legsikeresebb képzőművészeti produktuma az a site-specific műegyüttes volt, mely egy skóciai – Andrew Miller – és egy hazai művész – Várnai Gyula – közös kiállításaként született; úgy is mint az egyetlen művész-kollaboráció a vendéglátó és a vendég ország között…
E játék a két ˝ és a két fél között… emberi figurák nincsenek, a tárgyak öltenek hát magukra emberi jegyeket, testesítenek meg gondolkodásbeli, mentális különbségeket, szolgálnak az embereket helyettesítő pótlékokként…
Ha van tipikus nyugati és keleti művész egyáltalán, hát ők ketten azok, még munkamódszerükben is. Miller, bár nyitott volt az együttműködésre, több határozott, koherens elképzeléssel jött, konzekvensen folytatva a saját útját. Várnai, bár talonban tartott több elképzelést, empátiával, intuícióval azonnali reflektálásra volt képes. A nyugati művész, híven józan utilitárius szemléletéhez, a tárgyi világból önmaga számára nagyon is evilági, materiális, funkcionáló köznapi tárgyat választott, míg a keleti művész, híven mindenkori spiritualizmusához, a felsőbb régiókkal, a szubsztanciális, transzcendens világgal kapcsolatot tartó tárgyat, egy immateriális viszonylatot, hangot hordozó zeneszerszámot választott. A kiindulást jelentő egyik tárgy alkotója világhírű, ünnepelt, individuális művész, Donald Judd, a híres amerikai minimalista; a másiké, egy a névtelen mesteremberek közül. Az egyik munka nett, steril, tiszta, s ebben a formájában vadonatúj; a másik koszos, karcos, viseltes, emberi használat nyomait viselő kiszuperált lom. Az egyik maga a rend, a hűvös racionalitással, geometriai, matematikai megfeleltetésekkel létrehozott konstrukció, a másik a kaotikus, felemás, a – szó szerint – feje tetejére állított világ, szürreális vízió, mely poetikus és abszurd egyidejűleg…”
200. GYULA VÁRNAI AND ANDREW MILLER
- an exhibition presented in the Scottish Autumn Festival, supported
by the British Council
"...I would suggest that one of the most succesful exhibition of the 'Scottish Autumn 1995' was that site specific installation made by the Scottish Andrew Miller and the Hungarian Gyula Várnai. As a joint exhibition this was the only cooperation between the guest and the local artists...This game between two - since human figures were not involved - was played with objects taking on human characters, embodying the two different mentalities...
If there is a typical Eastern or Western artist, so they are even in their working metods. Altrough Miller was willing to cooperate, he had some definite and coherent ideas in mind and consequently proceeded on his way while Várnai, who also had some planning and forethoughts, with intuition and emphaty was able to react immediately.
The Western artist in comformity with his utilitarian approach chose an object having on inmaterial quality through which it is related to the substantial, transcendental world.
As his starting-point Miller took the work of Donald Judd, the famous American minimalist who is a cellebrated and well-known individual artist, while Várnai chose an object made by some unknown craftspeople. Miller's work is neat, spare and sterile and looks completely 'new' in this envoroment while Várnai displayed a dirty, much used junk full of straches.
The former was a construction built up with geometrical and mathematical references, with cool rationality while the later was a surreal(istic) vision being poetic and absurd at the same time and exhibited the world as being up upside down and chaotic..."