Szakács Ildikó: Flesch Bálint kiállítása a Liget Galériában látható. a címe: Hideg, Ragacsos Dolgok.
Nem tudom, hogy ezt az egész kiállítást ami itt látható, ezt komolyan lehet-e venni?

Hajdu István: Hát magát a kiállítást azt feltétlen komolyan lehet venni, mert megvan a kiállítás. Azokat a dolgokat lehet kevésbé komolyan venni, amire Flesch Bálint figyelmeztetni akar - hogyha rosszindulatúak akarunk lenni -, hiszen a képeken nagyon szép szőke és fekete lányok láthatók meztelenül, és valami hideg, kék, ragacsos dolgokat taposnak. Most ezt tényleg nehéz komolyan venni, dehát hogyha az ember belegondol, hogy a szépség és a hideg, kék, ragacsos között milyen kontrasztok vannak, milyen ellentétek vannak, és Flesch Bálint erre rettenetesen elegánsan, nagyon szépen megcsinált fotókkal figyelmezteztet - vagy nem is figyelmeztet, inkább csak úgy elénk löki a dolgot -, hát akkor komolyan kell venni, mert végülis tényleg így van.

Szakács Ildikó: Nem mi magyarázzuk mindezt bele, miközben ö csak egy jópofaságot akart itt előadni?

Hajdu István: Én nem hiszem, hogy a dolog csak annyi lenne, hogy jópofa! Akkor nem kellene akkora műgondot fordítani a képek elkészítésére. Itt egyszerűen be kell látni, hogy a világ két dologból áll: a rondából és a szépből.

Szakács Ildikó: Ha egy normális tárlatlátogató megriad ettől a kiállítástól, akkor azt hiszem azért nem kell elítélni, mert itt röviden és tömören csak annyit tudtunk elmondani kritika helyett, vagy kritika mellett, hogy vannak csunya dolgok és vannak szép dolgok. És azért azt hiszem, ez nem túl sok.

Hajdu István: Ez egy nagyon magas szinvonalú kiállítás. Az egy más kérdés, hogy Flesch Bálint hajlandó a saját maga dolgait is idézőjelbe tenni. Amivel, hát végülis saját magának is lekever egy pofont - nemcsak a nézőnek -, hiszen egyszerűen komolytalannak tünik az, amit csinál. Miközben, ha az ember tüzetesen nézi a képeket, és kiszakítja a galéria kicsit blöffös, kicsit neo-dadás hangulatából, tehát hogyha egy rendes kiállítóterembe teszi ezeket a képeket, akkor ezek nagyon komoly dolgokról beszélnek.

Szakács Ildikó: Mennyiben eredeti? Mert mondhatjuk azt, hogy ez egyfajta nyugat-majmolás, mert kint elég sok ilyen kiállítás van.

Hajdu István: Hát ez a legfájóbb kérdés. De ez azt hiszem minden magyar képző- vagy fotóművészeti kiállítással szembeállítható probléma. Ha az ember rosszindulatu, akkor azt mondhatja, hogy az 1970 és 75 közötti francia ZOOM folyóirat évfolyamaiban vagy példányaiban kísértetiesen hasonló képeket lehet találni. Dehát nagyon fontos azért, hogy Flesch Bálint Magyarországon él, magyar nézőknek, és azért nagyon magyarul fényképez.

Láttuk, hallottuk - 1984. november 23, Petőfi Rádió