A művész nem narrátor: furcsa kiállítás
HORN A MŰTÁRGY
Mai nap, 1997. május 14., szerda

Csupasz, fehér falak, némi sütemény, na meg az elmaradhatatlan bor várta tegnap este hat órakor a Horn Gyula-emlékkiállítás megnyitójára érkezőket. Mindenféle unalmas beszédek, s protokoll híján csupán megválaszolatlan kérdések maradtak az egybegyűlteknek.

Igazán eredeti Khoncz István és Tóth Károly kiállítása a Liget Galériában, ahol az üres falakon kívül semmi nincs. Persze a fiúk sem mindennapiak. Két cigaretta között Khoncz elárulja: ők művészek és nem narrátorok. Ennyi. Szerencsére Várnagy Tibor, a hely gazdája beszédesebb volt. Hangsúlyozta, hogy kortárs művészeti kiállítás látható. És azért szereti, mert egyszerre provokatív és meditatív. Mert gondoljuk csak végig, emlékkiállítással főként holtakat tisztelnek meg. De mit tudunk erről az emberről? Semmit. Csupán annyit, hogy ő a miniszterelnök. Szerinte ez a kiállítás nem minősíti Horn politikai pályafutását. Meg egyáltalán semmiről sem ítél. Miként az üres termet már a hatvanas években kiállította Yves Klein. Amikor is megszűnt a műtárgy, s a helyébe a gondolat lépett. Mint most is. Persze gúnyolódhattak volna is ezek az urak, de nem biztos, hogy helyet adott volna az efféle tréfáknak. Hiszen a művész nem politizál. Csak ha muszáj.

(havas)

KONCZ ISTVÁN KÉSŐBB A LIGETBEN