Rutkai Bori:
Üzenetek a Szikra Parkból
(Notes from Spark Park)

Olyan képeket festek, amelyek védelmi funkciókat kívánnak betölteni.
Olyan világba visznek, ahol jól- és otthon érzem magam.
Budapesten élek, nehéz itt élni.
Ha elmegyek a Szikra Parkba, akkor felüdülök, és vidámabb leszek.
Alanyi jogon jár mindenkinek ez a lehetőség.
Én élek vele, gondozom, és művelem.
Ez a kiállítás, meghívás, ebbe az egyszerre kollektív és privát szférába.
 
 

Rutkai Bori:
Éva naplója, Szept.3.

Ma lettünk kiűzetve.
Mindenki rám volt dühös.
Ádám meg is mondta:
Indulj el egy úton, én is egy másikon,
Hol egymást találjuk, egymáshoz se szóljunk.
És tényleg. Elment.
Nagyon szomorú voltam.
Hátranéztem.
A kert, ahol éltünk egyre távolodott.
Pedig én nem mozdultam.
A végén már olyan kicsi lett, mint egy szikra, mint egy csillag.
Ezzel egy időben be is sötétedett.
És én már nem tudtam megkülönböztetni a többi csillagtól.