RUTKAI BORI KORÁBBAN A LIGETBEN
RUTKAI BORI KÉSŐBB A LIGETBEN
MEGNYITÓ
http://www.artportal.hu/index.php?mc=3&sc=3&hir=1636#1636
http://16.capella.zettai.net/bori/bori
http://www.speckojedno.hu/
http://bori.popivan.com/bori
Rutkai Bori: A kövér terepszínű
macska elviszi a háborúba az Anyámasszony Katonáját, 2005
“Mindent meg kell simogatni,
A hiénákat, a békákat is.”
(József Attila)
Kovácsné Gyapjas Betonka projekt
Tulajdonságaink nem a mi tulajdonaink,
mert ők azok a kik birtokolnak minket.
Rábámulunk ezekre a tulajdonságainkra.
Kiélesedik az arcuk. Tekintetük, megvillan vagy elhomályosodik, ahogy kergetőznek
a belsőnket kibélelő sötétségben.
Kiélesedik az arcuk, totemek ők. A tulajdonságaink
valamely állat természetét hordozzák.
Ők a mi belső háziállataink.
Egész életünk a velük való gondoskodással
telik, értük élünk.
Kinéznek a szemünkön.
Szerencsés esetben olyan paradicsomi állapot
uralkodik belső farmunkon, ahol békében él egymás mellett a párduc és a
pincsi.
Ez a szituáció azonban elég ritka.
Nap, mint nap szembesülünk folyamatos
csatározásaikról, kudarcaikról, győzedelmeskedéseikről.
Ezekről az állati, totemháborúkról, csak
mint a vágyak, indulatok, és a szellem összecsapásairól szoktunk
vallani.
Este velünk alszanak el. A test akkor
nyugszik meg, mikor minden állat visszahúzódik vackára, odújába.
És egy nagy közös álom takar be minket.
A kiállítás médiuma a néhai Kovácsné Gyapjas
Betonka.
Amikor élete delén felfedezte teste katedrális
voltát, nosza hamarjában kő elefántokat állított a kapujába, hasonlókat,
amilyenek a Budapesti Állatkertet is őrzik… Ha az egyik elefánt el is aludt,
a másik annál inkább őrizte a Kovácsné Gyapjas Betonkába vájt mély kapuzatot.
Kovácsné Gy. B. székesegyháznyi testében
valaha felcsendült, és mái napig visszhangozó álmokat rekonstruálja ez
a kiállítás.
Ezzel a szellemi és piktografikai sztriptízzel
adózunk Kovácsné Gyapjas Betonka emlékének.
Rutkai Bori: A dal végen
a Halálfejes Helikopterről lelőtték a Tacskó Duót, 2005