Soós Katalin: Ahogy érzed, úgy meséled

A kiállítás egy óriási csoportkép elkészülésének folyamatát muatatja meg. Gyakorlatilag három részből áll, melyek egymást kigészítve igyekeznek összefoglaló képet adni egy több éves folyamatról.  Soós Katalin 2001-2005 között vizuális antropológiai kutatást végzett Lak nevű aprófaluban. 2005-ben László Gergely és Rákosi Péter fotógráfusok meghívására egy csoportképet készítettek a laki cigánysor házainak lakóiról. Céljuk az volt, hogy minden lakó felkerüljön a képre, ezért a fényképészek egy daruról készítették el a fotót. A kép második nekifutásra tudott elkészülni, mert első alkalommal csak nagyon kevesen jöttek el. Terveik szerint a képet óriásplakát méretben kinyomtatták és kiállították a sor elején. A kép pár napon belül eltűnt.
Az kiállításra kerülő munkák három csoportja: a nagyméretű csoportkép, a fotózásokat és a képavató bulit dokumentáló videó és a Soós Katalin és Kéri Rita által összeállított, a képeket kontextusba helyező szövegek. A szövegek négy különböző forrásból származnak: (1) a korábbi terepmunkához kapcsolódó képeket elemző és körülíró tanulmányból, (2) a vizuális antropológia irodalmából (3) a helyiek megnyilvánulásaiból, és (4) a kép utóéletére vonatkozó szöveggyűjteményből. Az utóbbi összeállításához felkértünk potenciális galéria látogatókat arra, hogy a képet látván válasszanak ki egy szereplőt a képről és a választott szereplő nevében írjanak egy pár sort szabadon. Ezeknek az embereknek nagy része a történetből, a képen szereplő emberek életéről nem ismert semmit.

 Miért nem mehetünk má?
Focizni akarok, nem itt állni. Unom.
Melegem van. Éhes is vagyok. Anya csinál ma sütit is. Olyan meggyeset.
De elötte megy itt ez a cucc. Csinálnak rólunk valami fotót. Mindenkiről egyet,
Aztán meg közösen is. Mindenkiről. Rólam is!
De anyám, milyen meleg van!
Menjünk már!!! NEM SZERETIK, HOGY CSAK ÚGY ODAJÖNNEK ÉS LEFÉNYKÉPEZIK ŐKET, TUDOD, NEM AKARJÁK, HOGY KIHASZNÁLJÁK ŐKET…AZT, HOGY CIGÁNYOK. Én vagyok az kis sárga polós , fehér fejkötös kilány jobb oldalon,kissé hátul. A FALUBELIEK LÁTOGATÁSAINK SORÁN MINDIG SZÍVESEN ÁLLTAK KAMERA ELÉ, DE RAGASZKODTAK, AHHOZ, HOGY ELŐTTE ÁTÖLTÖZZENEK.
 Nagyon jó a hagulat, az egész falu összecsödült, hogy rajta lehessen a fotón. Még a turisták is odaálltak, és kíváncsian meredtek a gépre.
Nekem annyira nincs jó kedvem, inkább mennék haza olvasni, de ha már kijöttem, akkor odaáltam, hogy növeljem a kép hatását NEM TETSZETT AZ EMBEREKNEK A DARU… AZ, HOGY OLYAN MAGASRÓL, FELÜLRŐL KÉSZÜL A KÉP. Á, én hazamegyek!HOL TÚL NAGY JELENTŐSÉGET TULAJDONÍTUNK SZAVAINKNAK, HOL ÉSZRE SEM VESZZÜK A DURVA BEAVATKOZÁST. MINDENKI „SAJÁT ANTROPOLÓGIÁJÁNAK” MEGFELELŐEN CSELEKSZIK. AZ AKCIÓ EZEN TÚLMUTAT.  LESZEDTÉK A GYEREKEK A KÉPET,  A ROSSZ GYEREKEK, AKIKRE ÉJSZAKA NEM FIGYEL SENKI. A KÖZÖS TUDÁS ÉS AZ INTERAKCIÓK TERMÉSZETÉRE VONATKOZÓ MAGYARÁZATOK KULCSA GYAKRAN ÉPP BIZONYOS ELEMEK TISZTÁZATLAN VOLTÁBAN REJLIK.
EZ EGY SZÉP SOR, AZ EMBEREK BÜSZKÉK RÁ, AZÉRT ÁLLTAK ODA, HOGY MEGMUTASSÁK. A krumplit feltettem, az legalább félóra. Sanyi hozott húst, olyan lesz, mint a múltkor, én nem vacakolok, az mindenkinek ízlett. Még a Zsuzsika is megette, mind egy szálig. Fáj a lábam, papucsot kellett volna húzni, az nem nyomja a bütykömet. Hogy nőttek oda azok a bütykök, honnan? Húsz éve olyan volt a lábfejem, mint az álom. Szép, karcsú, mint az álom. Hogyan lettek ilyen göcsörtös tuskók? Zsuzsikáé is ilyen lesz, aztán kényeskedhet. Anyámé is ilyen volt, nyögött ő is eleget. Aztán egyik nap belevágott az ujjába, másik nap azt mondta a Szalontai doktor, hogy le kell vágni. Ő persze avas disznózsírral kenegette, mondjuk azt én is hallottam, hogy jó a sebre. Zsírban úszott, fénylett az ujja, aztán a Szalontai levágta, egy perc alatt. A hüvelykujját. Szegénynek. Most akkor kattintottak, vagy nem. IDEGEN EMBEREK, IDEGEN TÁRGYAK, ÚGY NEHÉZ. AZ ILYEN KÉPEK VALÓBAN ALKALMASAK RÁ, HOGY ELBITOROLJÁK A VALÓSÁGOT, HISZEN A FÉNYKÉP NEM CSUPÁN KÉP, NEM CSUPÁN A VALÓSÁG ÉRTELMEZÉSE, HANEM NYOM IS.
Mennyi kell a jóhoz? Még tíz perc és én bemegyek, a krumplit lekapom a tűzről, különben széttörik és nyomhatom pürének, a Zsuzsika meg húzza a száját.
A CSALÁDI KÉPEKRE  A TELJES ELRENDEZETTSÉG JELLEMZŐ. RITKÁK AZ OLYAN ALKALMAK, MIKOR CSALÁDI KÉP KÉSZÜL, ÍGY A KÖRNYEZETET IS GONDOSAN BEÁLLÍTJÁK.
ELEGÜK VAN, SOKAN JÖNNEK, ÍGÉRGETNEK, AZTÁN NEM KAPNAK SEMMIT. ÁLTALÁBAN SEM ŐK, SEM A CSALÁD NEM SZERETIK AZ ILYEN VÁRATLAN FOTÓKAT, MERT OLYANNAK MUTATHATNÁ A KÉSŐBBIEKBEN AZ ŐKET, AMILYENNEK MAGUKAT NEM SZERETNÉK LÁTNI ÉS FŐLEG AZT NEM SZERETNÉK, HOGY AZT MÁSOK MEGLÁSSÁK.
 AZ EMBEREK KIMENTEK, NÉZTÉK A HATALMAS KÉPET MÁSNAP IS. Öröm! Ezzel a hangcuccal ma délután olyan bulit csinálunk, hogy az összes laki roma itt lesz. A szomszéd faluból is. Lesz sok sukár csaj. Lakatos Mari. Ha egyszer vele…  De ha nem akarják a Romantic kazettámat akkor verek. A Bélát. Jól megütött. Még mindig zsibbad a vállam. A Bélának meg a Zsoltinak megengedem. A Gyula menjen a francba… Hogy beálltak az első sorba! Öröm. Feszíts Zoli, Feszíts! Nekem van a legjobb helyem. Én vagyok a diszkós. Na! Csináld már! Honnan van ez fényképész? Elég! Ha most nem lesz vége, itt hagyom ezt az egészet. Legyen már zene! Feltekerem a hangerőt. Az jó lenne. Mindenkinek. - Zsolti! Mi van benn? Indítsd el! SZ.CS. HÁT TUDOD…HÁT TUDOD, NEKED NEM KELL MONDANI! OLYAN EMBEREK ÁLLTAK ODA, AKIK EGYÉBKÉNT SOHA NEM ÁLLTAK VOLNA ODA. A KÉPEKBŐL KITŰNIK, HOGY MIND A FIÚK, MIND A LÁNYOK ESETÉBEN KÜLÖNBÖZŐ IDEÁLOK JELENNEK MEG. A FIÚK TÖBBSÉGE ERŐSNEK, ÖNÁLLÓNAK ÉS LAZÁNAK MUTATKOZIK, KÜLÖN ÁLLNAK EGYMÁSTÓL, SEMMIFÉLE ÉRZELMET NEM AKARNAK KIMUTATNI.
HA CSOPORTBAN ÁLLNAK, LEGINKÁBB A KEDVENC ZENEKARAIK POSZTEREIN LÁTHATÓ FIGURÁKAT IDÉZIK, A CSOPORT MINDEN TAGJA UGYANAZT AZ IDEÁLTÍPUST REPREZENTÁLJA, OLYANNYIRA, HOGY SZINTE SOHA NEM FORDUL ELŐ OLYAN, HOGY A CSOPORT AKÁR EGYETLEN TAGJA IS MÁSKÉPPEN VISELKEDNE MINT A TÖBBIEK. RENGETEG, EGY ÁLTALUK  MEGFOGALMAZOTT IDEÁLFIGURÁRA UTALÓ MOTÍVUM LÁTSZIK A KÉPEKEN, JELLEGZETESSÉGEIKET IGYEKEZNEK BEÉPÍTENI A KÉPBE: TETOVÁLÁSOK, BREAKELŐ MOZGÁS, VAGÁNY, CSILLOGÓ ÖVEK, FEJPÁNTOK…) EZEN KÉPEK KÉSZÍTÉSEKOR ÁLTALÁBAN EGY SPONTÁN, KINEK NAGYOBBAK AZ IZMAI, KI AZ ERŐSEBB  KÉRDÉSEKEN ALAPULÓ RIVALIZÁLÁS KEZDŐDIK EL.
Sokan eljöttek, még a faluból is. Anya mondta, hogy szépen öltözzünk fel, mert fényképet is fognak készíteni. Jó hogy az első sorban állok, így jól látszódom majd a képen. Bár engem nem úgy hívnak, de ha Eduardo felemeli a kezét, én sem akarok kimaradni.

szerzők és inspirálók: Maurice Bloch, Karádi Róbert, Kenéz Sára, Kenéz Gergely, Kerülő Tünde, Kucsora Márta, Edmund Leach, Munk Veronika, Mesterházy Lili, Nagy Melinda,  Siroki László, Soós Borbála, Susan Sontag, Szentesi Csaba, Varró Zsuzsa