heart and hand
Jörg Dobrovich festményei
Ahhoz, hogy Dobrovich festményeiről képet alkothassunk, előbb művészi múltjába kell betekintenünk: Dobrovich ismerte a bécsi akcionizmust, melynek maga inkább a holdudvarában volt, mégis igen intenzíven követte azt. Az úgynevezett polgári kényszerektől való megszabadulás, a testtel és a meztelenséggel való újfajta bánásmód, ezek a faktorok a mai napig nem elhanyagolható szerepet játszanak művészi alkotásaiban, mindenek előtt a női test, melyet munkáiban újra és újra szétszed majd összerak.
Ezen a szinten tennünk kell egy második, igen fontos megjegyzést: Dobrovich két kultúra, két kontinens vándora. Az év egyik felét Ausztriában, a másik felét rendszerint Mexikóban tölti. Évek óta "behatol" az ország múlt és jelenbeli kultúrájába egyaránt, minek következményeképpen munkáinak számos eleme idegenszerűen hat számunkra, mivel Mexikót és annak múltbeli véres rituáléit kevéssé ismerjük. A vér pedig a kapocs az első szinthez, azaz a bécsi akcionizmushoz, amely többek között gyakran egy vallási rituálé során állatokat áldoz fel a művészetnek.
A művészettörténész persze nem elégszik meg e
két szinttel, tovább keres és talál is számos párhuzamot a spanyol manierizmussal
és barokkal: a képkomponálásban fellelhető horizontális osztás, amely általában
a földi-égi világot jeleníti meg. Egyebek mellet El Greco, Jusepe de Ribera,
Francisco de Zurbarán, Bartolomé Esteban Murillo neveit említeném. Náluk
az "égi tartományt" az angyalok jelenléte jellemzi, és itt kapcsolódom
vissza Jörg Dobrovich mai művészetéhez, amely festményein elmélyülten foglalkozik
a cuerpos como alas / szárnytest és ángeles / angyal témával.
"Aparecen de vez en cuando en su obra ángeles,
caido del cielo" / "Újra és újra megjelennek munkáin az égből zuhanó bukott
angyalok."
Végezetül ezen összefüggések jegyében szeretném magát a művészt idézni:
"a veces me gusta levantarme de la tierra. Voy a volar para acerca me a los dioses y a los ángeles."
"Néha azt szeretném, bárcsak felemelkednék
a földről, tudnék repülni, hogy közel lehessek az istenekhez és az angyalokhoz."
Gerlinde
Schrammel:
heart and hand
Malereien von Jörg Dobrovich
Um Zugang zu den Malereien von Dobrovich zu erhalten, muss man zuerst auf seine künstlerische Vergangenheit eingehen: Dobrovich kannte den Wiener Aktionismus, den er zwar am Rande, aber dennoch sehr intensiv verfolgte. Die Befreiung aus so genannten bürgerlichen Zwängen, der neue Umgang mit Körper und Nacktheit; alle diese Faktoren spielen bis heute eine nicht unwesentliche Rolle in seinem künstlerischen Schaffen, vor allem der weibliche Körper, der immer wieder auseinander genommen und neu zusammengesetzt wird.
Zu dieser Ebene muss man eine zweite wichtige hinzufügen: Dobrovich ist ein Wanderer zwischen zwei Kulturen, zwischen zwei Kontinenten. Er lebt einen Teil des Jahres in Österreich, den zweiten Teil jedoch verbringt er regelmäßig in Mexiko. Seit Jahren dringt er in die Kultur jenes Landes ein, sowohl in die der Vergangenheit als auch in die der heutigen Zeit mit dem Ergebnis, dass sich viele Elemente in seinen Arbeiten wieder finden, die uns fremd sind, da wir Mexiko und seine blutigen Rituale der Vergangenheit, zu wenig kennen. Und Blut ist auch die Verbindung zur ersten Ebene, nämlich dem Wiener Aktionismus, der unter anderem in einem religiösen Ritual das Opfern von Tieren zur Kunst werden lässt.
Der Kunsthistoriker begnügt sich jedoch nicht
mit diesen beiden Ebenen, er sucht weiter und findet viele kompositorische
Vergleiche mit dem spanischen Manierismus und Barock: die horizontale Teilung
in der Bildkomposition, die meist eine irdische und eine himmlische Welt
darstellt. Ich nenne unter anderem El Greco, Jusepe de Ribera, Francisco
de Zurbarán, Bartolomé Esteban Murillo. Ihre „himmlische Zone“ wird durch
das Vorhandensein von Engeln charakterisiert und damit komme ich zurück
in die Gegenwart zu Jörg Dobrovich, der sich immer wieder mit cuerpos como
alas (Flügelkörper) und ángeles malerisch auseinandersetzt.
“Hin und wieder erscheinen in seinen Arbeiten
gefallene Engel, vom Himmel stürzend.“
“Aparecen de vez en cuando en su obra ángeles,
caido del cielo”.
Und in diesem Zusammenhang möchte ich abschließend den Künstler zitieren:
“a veces me gusta levantarme de la tierra. Voy a volar para acercame a los dioses y a los ángeles.”
Manchmal möchte ich mich von der Erde erheben, werde fliegen können um den Göttern und Engeln nah zu sein.