Bálint Monika:
Szeretem tudni, hány óra van !
Igor Lazin kiállítása
 

Igor Lazin 1997 óta készíti egyedi óráit több-kevesebb megszakítással. Ezek az órák olyan átalakított használati tárgyak, melyek más talált, használt alkatrészekkel, anyagokkal, dobozokkal stb. összedolgozva megújult formát öltenek, miközben új tartalmak, hangulatok költöznek beléjük. Némelyik tárgy teljesen átalakul, de van, amelyiken a változtatás alig észrevehető, az eredeti testre kerül rá egy kiegészítés, apró elem, egy jel, ami olyan mintha oda szánták volna a tervezők. Ennek a „hiánynak” a pótlásával válik az óra tökéletesebbé.

„Nekem az benne a szép, hogy egy komoly dologgal (mint az idő) lehetőségem van gátlástalanul játszadozni.” – vallja Lazin. Az órák mögött nincs egy-egy kiolvasható mese, történet, de minden órához kötődik valamilyen időszak, illetve érzés, amikor készültek. „Azt hiszem, hogy közös az órákban az, hogy mindegyik valamiféle békés  szigetet formál… Otthon vagyok, vasárnap, az ebéd pillanatokon belül kint lesz az asztalon és az egész család az asztal körül ül. Egy közeli katolikus templomban már harangoztak és csak a távoli pravoszláv templom harangját lehet hallani. Dél van.” – írja Lazin.

De nem minden átalakulás egyszerű és jár jó érzésekkel. Ilyen volt Dickens, The pickwick club című könyvébe épített óra születése: „Amikor a könyves órát csináltam, nem jó érzéssel tettem tönkre egy könyvet (összeragasztottam az összes lapot, és egy részét kivágtam). Körülbelül úgy ereztem magam, mint amikor kidobunk egy kenyeret a házból, szóval hirtelen nekem volt lehetőségem (e nemes cél volt a vezérlő motívum), hogy agresszív és brutális módon kivégezzek egy könyvet és nem járt érte büntetés.”
 
 

Igor Lazin: SZERETEM TUDNI,  HÁNY ÓRA VAN

Magam sem tudom ...Tulajdonképpen soha nem volt igazán komolyabb viszonyom az idővel, kivéve hogy szeretem tudni, hány óra van.

Nem vagyok túlságosan elfoglalva az idő múlásával, azzal, hogy múlik az életem és a fiatalságom, kivéve, hogy szeretem tudni, hány óra van.

Mindig egy picit előbb érek oda a találkozókra, azokat akik késnek, vagy az utolsó pillanatban érkeznek, gyanakodva nézem, valószínűleg azért, mert szeretem tudni, hány óra van.

Ha több időt töltök egy ismeretlen városban, biztos pontjaim a városi órák, mert szeretem tudni, hány óra van.

Elég pontosak az óráim, de nem szenvedélyem az abszolút pontos óra, ahogy a patyolat tisztaság sem, de szeretem tudni, hány óra van.

Soha nem hordok karórát, mert úgy érzem, az idő rabja lennék, így két órára-pillantás között élek, mert mégiscsak szeretem tudni, hány óra van.
 

Nem szeretem megkérdezni az embereket, hogy mennyi az idő, mert azzal megsértem az intim szférájukat, de szeretem tudni, hány óra van.

Legjobban a délelőtti, 8-12 közti időszakot szeretem...