VISSZA A LISTÁHOZ
HELYETTES SZOMLYAZÓK
Elek is később
 
 

Gyáva irás huszonöt évvel ezelőtti plakátterveimről, weboldalra.

Huszonöt év alatt megváltozott a világ, és én is benne. Olvasni ugyan még ma is örömmel és szivósan elolvasok szinte mindent. Kalmár György Summáját, szociálpszichológiát, a yógatradicióról, a C-nyelvről. Ullrich Weisstől A fürdőszoba beépitése, Michel Foucault: A tudás archeológiája, stb. Irni már egyre gyávább vagyok, el is mesélem, hogy mióta és miért.
Egyszercsak valami könyvben ehhez a mondathoz értem: A legjobb, ami az anyatej óta történt a gyermekekkel: a tévé. Hát igen, tudok-e én még valamikor ilyen fontosat, szépet ilyen egyszerűen leirni. Meg is ijedtem kicsit a jövőmtől. Különös tekintettel arra, hogy az anyatej is lehet veszélyes. Ha babot eszik az anya, az megpukiztatja a csecsszopót is, inni, narkózni se lehet csak úgy, minden belemegy a tejbe. Még a neurózis is.
Rossz érzés volt érezni, ahogy gyávulok. Aztán egyszercsak Clint Eastwood igy szólt hozzám egy filmből: „A vélemény olyan, mint a seggluk. Mindenkinek van.”
Sikerül-e nekem valaha is ilyen igaziakat leirni? De még mindig jobban jártam, mint a szerencsétlen Ady, mikor idáig jutott:
Vánkosom hűl s szivemig rántom
Fázósan a bölcsesség-takarót:
   Brrr. Bárcsak sose jutnék ilyen mélyre.
Ilyen, s még ilyenebb öröm és bánatok között irok régi plakátterveimről.
Technikailag a Picasso módszernek nevezett, bár sokkal ősibb eljárást használtam: „Ha nincs pirosam, kéket rakok fel.” Vagyishát akkoriban dekorációs boltokban lehetett kapni  vagy 15 szinben 70x50-es ofszet papirokat. Ez is lett a méretük. A mamámtól már csak ollót kellett kérni, aztán már csak néhányszáz órai érzelmi munka kellett.
Van aztán még valami, amiről elég nehéz beszélni, mert sértődés lesz belőle. Elkezdem hát messzebbről. Egyetlen sport van a világon, amelyikben a sportolók szivesen hempergőznek meg saját és társaik csulájában, turháikban, és százezrek ezt élvezettel nézik: a foci.Semmi gusztustalant, undoritót nem látunk ebben. Valami hasonló van a műkritikusok, műelemzők és a közönség között is. Csula csula hátán, dögivel. A legegyszerűbb, mindközöséges az a mondat, hogy tetszik, tetszik, de lehetne más szinű. Hát akkor hajrá, erre való a Photoshop.
Az Image menüben rá kell kattintani az Adjust… szóra, azt megnyitni, és rákattintani a Hue/Saturation sorra, és ime:

stb. És ez még csak a legegyszerűbb átszinezés. Akinek pedig annyi kedve sincs, hogy ilyen picit megtanuljon a Photoschopból, a vegyen napszemüveget, és máris át van szinezve, és nem kell csulákban hemperegni.
Az első rápillantásra is látszik, hogy nem árucikkeket és nem műsorokat reklámoznak. Hanem hát miket? És itt jöhet a csula csula hátán, szellemi fociként, és hát a vélemények.
A reklám szavunk francia eredetű a köznyelvben. Az meg latin eredetű, a kiált, felkiált szóból /clamo, - are/ ered. Nem is ilyan régi, a franciában a mai értelemben először 1869-ben fordul elő. Plakátterveim marasztalóak. Egyszerű érzelemeket, vagy érzelmi ügyekvéseket.
Hogy mért csak tervek? Hát azért, mert nem volt kedvem a vidáman megkeresett pénzemet sokszorositásra költeni, inkább az édes lányokra és alkoholos italokra, beleértve a rumoskólát is. Kivéve, hogy akkoriban és egyszer a baráti körből valaki adott ezer forintot, hogy szitával csináljak neki egyet. Abból a pénzből 5 szitát csináltam, és mindegyiken 40-50 most már plakátot. Néhány barátommal ki is ragasztottunk egy csommót, szépen alá is irtam őket. Volt egy épitkezés a Csendes étterem és a Múzeum körút sarkán, amit palánkkal vettek körül, és tele volt műsorplakátokkal. Én is ragasztottam oda. Persze, hogy még aznap leragasztották a kollégák műsorplakátokkal. Várnagy Tiborék akkoriban ott laktak, és különösen az Andi mindig visszatépte a friss ráragasztásokat, amig a ragasztó még mozgott. Volt, hogy irtak is rájuk, valahol erről fotók is vannak.
Visszatekintve ezekre a huszonöt évesekre, nincs velük semmi baj. El se szürkültek, nem lusták ma sem. Az árucikk- és műsorreklámok máig se mertek versenyezni velük. Talán gyávaságból.
Ugyanezen a kiállitásomon lógtak még a falon számtalan tusfestményeim. Nekem nagyn tetszenek. Jó véleményem van róluk. Méretük az A/3-tól a tenyérnyiig. Valaha cimük is volt, de elfelejtettem. A billentyűzetemen pedig inkább hosszú ű van, mint hosszú i.
Majdnem lemaradt a véleményem a plakátterveimről: Bölcseletileg feddhetetlenek, tündökletesek, érzelmileg pallérozottak, műveltek. Mesterségbelileg elegánsak. Öngyilkosságra, narkóra, neurózisra, szexulális tévelygésre nem biztatnak. Vidámak, szeretetteljesek, érzelmesek, műveltek, mint én.