Fákó Árpád
Húshangok – Aránykísérletek
kiállítás a Liget Galériában
2011. május 5 - június 2.

„A mű létrejöttének szituációja az újrakezdés: Fákó ugyanis bár otthon volt, sőt – szinte pimaszul fiatalon – lubickolt a nyolcvanas évek alternatív művészeti közegében, fényképezett, festett, zenélt, de az évtized végétől kezdve közel 20 évig felhagyott ezekkel e tevékenységekkel, az alkalmazott grafika világában merült el, kiadványokat, könyveket tervezett – megrendelésre.”

„Egyszer, régen, hallottam valakiről, aki rengeteget dolgozott, sok-sok pénzt keresett, és közben azzal feküdt le minden este, hogy egyszer, ha majd biztosította magának a halálig tartó megélhetést, abbahagyja a kemény munkát, és beváltja gyermekkori álmát: ólomkatonákat fog önteni, kifesti őket, és híres csatákat elevenít meg nyugodt otthona derűs falai között.”

„Tárgyak, műtárgyak társaságában, ahol nem vágott rendet a szigorú művészettörténész, nem kreált kényszerű stílust, nem épített fel hamis fejlődéselméletet. Lírai természetképek és drámai csendéletek, nagy távlatok és intim közelképek, monokrómia és színzuhatag, élő és holt, lágy tónusok és kemény fények, a véletlen pillanat primer szépsége és súlyos utalásokkal terhelt szimbolikus kreációk: gátlástalan, pontosabban: gátak nélküli megmutatkozás. Itt a világra és magára rácsodálkozó ember hordta össze benyomásait, gondolatait, üzeneteit, kérdéseit – nincs kényszerű közös nevező, nincs a sokféleséget deriváló, redukáló stílus, csak egymásra reagáló MŰVEK vannak. Üvölt a megfelelési kényszer hiánya, hogy itt valaki nem akart magára béklyót tenni, mert tudja, hogy senki sem lehet évtizedekig változatlan, senki sem lehet reggel olyan, mint este.”

Molnos Péter, 2009