Eufória Párizs utcáin – és értetlen járókelők
NOL • 2003. november 16. 1:42 • Szerző: BiL
 

Szombaton este, az Európai Társadalmi Fórum demonstrációja után megkérdeztem egy rohamrendőrt, mit gondol a fórumról, a sok emberről, aki idejött, és valamilyen okból hangoskodott. Azt felelte, hogy nem lát benne semmi különöset: Párizs ilyen, folyton tüntetnek valamiért, nincs ezzel semmi baja.

Pedig több tízezer ember eufóriában táncolt, énekelt, zászlókat lobogtatott, és dühödten kiabált: an-ti-kapitalis-ta! Ez olyan megszokott lenne? Láttam egy tanácstalanul álldogáló asszonyt, egy ablak mögött állt, mint aki se lejönni, se otthon maradni nem tud, talán próbálta megfejteni, mi történik odalenn. Találkoztam egy ghanai menekülttel, akinek fogalma sem volt róla, hogy mi ez a kavalkád, ő csak épp erre járt. Egyikük sem kapott eddig elég információt arról, hogy mi ez a mozgalom. Bár a francia médiában most megváltozott a széljárás, a fórum központi téma volt a lapokban napokon át, de így is sok a behozni való: eltart még egy darabig, mire a rendőr vagy a háziasszony is mindent érteni fog.

A fórumon szombat délelőtt úgyszólván a demokrácia bukásáról beszéltek – legalábbis annak mai, parlamenti formájának korrumpálódásáról. A Transnational Institution szemináriumán több száz ember előtt fejtegette tucatnyi előadó, hogy "itt az idő!". Ha másból nem, hát abból mindenki számára világossá válhatott ez – érveltek –, hogy a februári nagy, nemzetközi béketüntetések és az egyértelműen békepárt közvélemény-kutatási adatok ellenére a spanyol és a brit kormány nem mondott le a háborúról. Az ENSZ szerepe formálissá vált. A világban a legfőbb érdek a gazdasági érdek lett, és már előbbre való, mint a demokrácia.

A nemzetközi pénzügyi szervezetek, mint a Világbank, a Valutaalap vagy az Európai Központi Bank nem állnak demokratikus kontroll alatt, és miközben Európa-szerte a legkisebb település önkormányzatától az államfőig voksolással választják meg a vezetőket, a legfőbb, és tényleges hatalom – a gyakran egy-egy ország költségvetésénél nagyságrendekkel nagyobb összegekről döntéseket hozó – bankok, biztósítótársaságok, konszernek, multinacionális vállalatbirodalmak fölött semmilyen demokratikusnak nevezhető kontroll nem érvényesül. Ellenkezőleg: az érdekérvényesítő szervezeteik, lobbijaik révén ők szabják meg a demokratikus kormányok, törvényalkotók mozgásterét.
A növekedés generálta krízis miatt a világ instabillá vált. A hatalom egyre koncentráltabb és a működése egyre átláthatatlanabb. A neoliberális globalizáció szisztematikusan lebontja a demokráciát. Címszavakban ennyit a szemináriumról, melyeken egyébként zömében aktivistákból álló hallgatósága előtt nagyrészt jól ismert gondolatokat vetettek fel, mégis lenyűgözve hallgatta mindenki újra és újra – mintha ebből merítenének maguknak erőt.

A civil aktivistákon kívül szinte mindenki úgy van ezzel, mint a párizsi háziasszony: nem értik vagy nem érdekli őket az egész. A kapitalizmus maximálisan manipulálja a közvéleményt – mondta egy előadó, egy másik pedig arról beszélt, hogy a brit kormány a multinacionális vállalatokkal karöltve úgy halad előre a közszolgáltatások privatizációjával, mint az ágyúgolyó. A közérdekre hivatkoznak. Hillary Wainwright szerint a fórumnak sürgősen alternatívát kell mutatnia: át kell venni például a tömegközlekedési vállalatok irányítását és ki kell dolgozni egy új, demokratikus vállalati modellt. Az erős nemzetállamokat el kell felejteni – magyarázta Bertinotti Fausto, aki sokakkal egyetértve új, globális demokráciamodellt tart szükségesnek.

A párizsi fórumot záró tömegdemonstráción a szervezők becslése szerint mintegy százezer ember vett részt. Nehéz szavakba önteni. Szerencsére rengeteg felvétel készült róla. Tíz tüntetőre legalább egy kamera jutott. A hivatásosokon kívül fotózott és videózott a megszámlálhatatlan tüntető, de a járókelők, bámészkodók, a Párizst ilyenkor is tömegesen felkereső turisták is. Majd meglátjuk, mi és hol jelenik meg ebből. A háló biztosan tele lesz velük. Ezek a képek nemcsak azért fontosak, mert elmondják, amit az utca embere nem tud – hogy a fórum ünnep, igazi fesztivál –, tehát örömforrás, amely hosszú hetekre, hónapokra feltölti energiával résztvevőit, akik azután viszik tovább a vírust : beoltják vele ismerőseiket, barátaikat és munkatársaikat.
A fórum résztvevői, akiket ezúttal kevésbé démonizált a politika és a média, mint például Genovában, egyáltalán nem bajkeverők, s valóban más világot hirdetnek. Bírálatuk nem egyszerűen a rendszert veszi célba, hanem az alapvető »eszméinket« , a doktrínákat, amelyek szerint élünk. Tudható – például az ENSZ klímaváltozással foglalkozó jelentéseiből –, hogy ez a civilizáció saját létalapját számolja fel. Tehát alapvető baj van, és akik most szombaton Párizs utcáin táncoltak, úgy gondolják, hogy ezen lehet változtatni.

Párizsban az új szociális világrendről
Monbiot, Albert, Neale: mi a teendő?
NOL • 2003. november 13. 20:00 • Szerző: Bihari László