Noam Chomsky:
A demokrácia
pusztulása és elképzelések egy
új világról
Noam Chomsky: The erosion of
democracy and visions for a new world - (Preface) - in: After
Capitalism
- Prout's Vision for a New World by Dada Maheshvarananda -
Proutist Universal
Publications - Copenhagen, Washington D.C., New Delhi,
Belo Horizonte (Brazil). 2003*
A gazdag országok pénzügyi vezetõit,
akik évente a Gazdasági Világfórumon
Davosban és utoljára New Yorkban
jönnek/jöttek össze, a London Financial
Times a „mindenség urainak" nevezi. (The masters of the
universe) A kifejezést
bizonyos iróniával alkalmazzák, de az igen
pontos. --- A csoportot nem
választják. Tagjai óriási
pénzügyi erõt képviselnek, ami
többnyire nem
az emberek érdekeit szolgálja. 1970-ben
például a nemzetközi tõke 90%-át
többé-kevésbé hasznos termelésre
fordították a kereskedelemben és
tartós
beruházások terén, 10%-át pedig
üzérkedésre (spekulációra),
- 1990-ben
ezek az arányszámok megfordultak.
A világot a gazdagok mozgatják a
saját céljaik érdekében.
A világrendszer nem hasonlít a klasszikus piacra,
jobban illik rá a „vállalati
merkantilizmus" kifejezés. A kormányzás egyre
inkább a nagy magánintézmények
képviselõinek a kezébe kerül. Az
intézmények jellege parancsuralmi: egy
vállalatnál a hatalom, az erõ
felülrõl lefelé áramlik, a
külsõ befolyás
lehetõsége ki van zárva. A szabad
vállalkozásként ismert parancsuralmi
rendszerben a beruházási határozatok, a
termelés és a kereskedelem
központosított,
szent és sérthetetlen, az elvek és
törvények szerint mentesek a munkások,
a közösség befolyása és
ellenõrzése alól.
Nagy a munkanélküliség
amellett, hogy nagy a munka
iránti igény. Bárhová tekintve, a
társadalmi és emberi értékek
területén
sok az elvégzendõ feladat és sokan lelkesen
el is végeznék azt. Azonban
ez a gazdasági rendszer képtelen összehozza az
elvégzendõ munkát és a munka
nélkül szenvedõ embereket. Az
úgynevezett „egészséges gazdaság"
számára
csak a haszon lényeges, az közömbös az
emberi szükségletek iránt. Röviden,
a létezõ gazdasági rendszer
szerencsétlen kudarc. Nagy sikernek
állítják
be azt, ami csak a kivételezett emberek kis
rétegét érinti, beleértve azokat,
akik erényekrõl és a
gyõzelemrõl beszélnek.
A Gazdasági Világfórum az
emberiség fennmaradását
fenyegeti. Ennek egyik oka, hogy a felmagasztalt alapelv, a
jólét, a gazdagság
ésszerû növelése, ha azt komolyan
vesszük, tönkreteszi unokáink természeti
környezetét. Nem meglepõ, hogy a Wall Street
Journal szerkesztõi magasztalják
Bush elnököt a fölmelegedésrõl
szóló kiotói egyezmény
megtorpedózása miatt.
Közvélemény kutatási
tanulmányok szerint a lakosság
aggódik az úgynevezett szabadkereskedelmi
egyezmények miatt és ellenzi
azokat, csak a vállalatok, kormányok és
világnézeti intézmények
támogatják
azokat egyöntetûen. Valótlanság azon
állítás, hogy léteznek
„választott
kormányok". Még a legszabadabb és
legdemokratikusabb országokban is a hatalmon
lévõk mindent megtesznek, hogy bizonyos titkok ne
jussanak nyilvánosságra.
A sajtó tudatában van a
lakosság ellenállásának.
A Wall Street Journal például szomorúan veszi
tudomásul, hogy a szabad
kereskedelem ellenzõinek van egy „végsõ
fegyvere": a közvélemény, ezért
a lakosságot sötétségben kell tartani.
Ugyanabban az idõben, amikor a
„mindenség urai"
évenként találkoznak egymással,
Brazíliában, Porto Alegreben összejön
a Társadalmi Világfórum. Találkoznak a
világ minden részébõl a népi
szervezetek
képviselõi, akiknek az a
véleményük, hogy a világnak
egészen más vezetõkre
van szüksége, mint a jelenlegiek. Személyes
véleményem, hogy a jövõ
reménységei
azok, akik Porto Alegreben és hasonló helyeken
összejönnek.
Korunk baloldali mozgalmának a
célja egy olyan globalizáció
megteremtése, amelynek a gyökerei a világ nagy
tömegeiben erednek. A Társadalmi
Világfórum reményt nyújt rá,
hogy a valóban alulról kiinduló ilyenfajta
globalizáció kiindulási pontja legyen.
Üdvözölni kell ezt a reménységet.
A történelem folyamán
gyakoriak voltak az összeütközések.
Szerencsére a népi erõk az
évszázadok folyamán sok gyõzelmet
arattak, leküzdve
a hatalom olyan törvénytelen és indokolatlan
központosítását, mint amilyen
a Gazdasági Világfórum.
A Harmadik Világ úgynevezett
„adóssága" nagymértékben
elméleti fogalom, nem gazdasági tény.
Jelentõs mértékben enyhíteni lehetne
az adósságokat, sok esetben el is lehetne engedni
azokat, felhasználva
azt a kapitalista elvet, hogy aki pénzt
ad kölcsön, annak számolni kell a
kockázattal és azzal, hogy a visszafizetés
terhének azokat kell sújtania, akik azt
kölcsönvették. Ez Brazíliában nem
a nyomornegyedek népét, a földtelen
munkásokat, a lakosság nagy
többségét
jelenti. Természetesen ezt a kapitalista alapelvet a
gazdagok és hatalmasok
félelemmel utasítják el.
A Nemzetközi Valutaalap egyik feladata, hogy a magasan
jövedelmezõ hitelekhez és
beruházásokhoz „szabad kockázati"
biztosítást
adjon. A kölcsönt felvevõ országokban, a
tényleges kölcsönzõk, a vezetõk
elõnyben részesítik a tõke
elmenekülését, az adózás
kijátszását, a fényûzõ
áruk behozatalát, s mindazt, ami növeli az
erejüket. Ha az adósság tarthatatlanná
válik, a költségeket
társadalmasítják,
áthárítják a néptömegekre
szerkezetátalakítási
és más eszközökkel, amelyekkel
növelik a kivitelt (a kölcsönt adó
elõnyére).
Mindezekkel döntõ csapást mérnek a
kisemberekre. Ez a Valutaalap második,
kiegészítõ szerepe.
További kérdés, hogy
miért van eladósodás? Azért,
mert az EÁ által kimódolt és
alkalmazott elvek és nemzetközi szabályok,
ha az õ számára úgy kedvezõek,
akkor az adósság a „szégyenletes" (odious
debt) osztályba soroltatik, amit egyáltalán
nem kell megfizetni. Ezt évekkel
ezelõtt Karen Lissakers IMF-igazgató úgy
fogalmazta meg, hogy ha ezt alkalmaznák,
akkor eltörölnék a harmadik világ
adósságának jelentõs
részét.
Egyes esetekben léteznek
konzervatívabb mechanizmusok
is: ragaszkodás a Világbíróság
ítéletéhez. Ezen egyszerû eszköz
enyhítené
Nicaragua adósságát.
Argentína követte az IMF szerkezeti
elõírásait és ma
lemérhetõ az országban
ennek a kudarca. Vizsgálatot érdemel, hogy
hová megy a pénz? Ha követjük
a nyomát, akkor le tudjuk vonni a megfelelõ
következtetést. Évek során
a Latin-Amerikából, pl.
Argentínából kiáramló
tõke az adósságtörlesztést
szolgálta és az a
kölcsönzõkhöz került, a bankokhoz,
pénzügyi intézményekhez
stb. Egy, a közelmúltban végzett kongresszusi
vizsgálat azt derítette ki,
hogy a legnagyobb amerikai bankok nagy
pénzáramlást tettek lehetõvé,
„kaput"
nyitva a törvénytelen tevékenységhez. Ez
egyaránt igaz a latin-amerikai
érdekeltségû és a nemzetközi
bankrendszerre. Más ügy az, hogy az országok
konzervatív és törvényes
eszközökkel foglalkozzanak-e az
adósággal?
Erõvel kell fellépni, nem pedig a
törvényekre és moralitásra hivatkozva.
Világunkat az erõ kormányozza. Van
választási lehetõségünk. Csak
gyermekmese
az, hogy a világrend vezetõ elve az igazság
és a törvény.
A SZU összeomlása elõtt
két vezetõje volt a világnak:
az erõsebb EÁ és a SZU, mint kisebb
társ. Ennek a korszaknak a háborúi
nem a két szuperhatalom között zajlottak,
inkább csak fenyegették egymást
saját hatalmuk védelmében. A Nyugat
számára a hidegháború az
úgynevezett
Észak-dél összeütközés
folytatása volt, amit „európai imperializmusnak"
is szoktak nevezni.
A hidegháború után a
politika nem sokban változott.
A K-Ny közti összeütközés gyökerei
között ott vannak az É-D közötti
ellentétek.
Mindegyik szuperhatalom cinikusan kihasználta a
másik táborában jelentkezõ
ellentéteket. Senki nem kívánja egy ilyen
rendszer helyreállítását, de
szerencsére ennek nincsen semmiféle jele.
Évek óta alakulóban van egy olyan
világrend, amely gazdaságilag
három-sarkú, de katonailag unipoláris.
Európa
és Ázsia egyenrangúak az EÁ-mal
gazdasági és egyéb tekintetben is, az
EÁ
egyre inkább a legfõbb katonai erõt
képviseli.
A „demokrácia" nem egyszerû
fogalom. A legegyszerûbb
szinten egy társadalom olyan mértékben
demokratikus, amennyiben a lakosok
értelmes határozatokat képesek hozni az
õket érintõ kérdésekben. A
demokrácia
nagyon korlátozott, ha az élet alapvetõ
kérdéseire vonatkozó határozatok
a felelõtlen magán-hatalomtól erednek
és a társadalom fölött „a
magánérdek
uralkodik, ellenõrizve a bankrendszert, földet, ipart
s ezt erõsíti a sajtó
és a többi tudatot befolyásoló
eszköz.".
Én magam a demokráciát
azon általános értelemben
szemlélem, ahogyan azt az EÁ-ban és
Latin-Amerikában látják. A
közvélemény
kutatások azt mutatják, hogy az emberek
vágynak a demokráciára, ugyanakkor
csökken a hitük abban, amit demokráciának
neveznek. Egy argentin politológus
Atilio Boron évekkel ezelõtt rámutatatott,
hogy a neoliberalizmus lerombolja
a demokráciát. Ugyanez igaz az EÁ-ra
nézve is, ahol az elmúlt 20 évben
kialakult a „neoliberalizmus". Miután Reagan átvette
a hatalmat, azok aránya,
akik szerint a „kormány a kevesek érdekeit
szolgálja és nem a népét" rövid
idõ alatt 50-rõl 80 százalékra
nõtt.
El kellett viselni a szolgaságot, a
nõk és a munkásemberek
elnyomását, valamint az emberi jogok súlyos
megsértését. Az áldozatoknak
is el kellett fogadniuk az elnyomók
értékrendjét.
A tudatosodás növekedése
rendszerint a felszabadulás
elsõ lépcsõfoka.
A szabadság lehetõségek
nélkül a sátán ajándéka,
a lehetõségek elutasítása pedig
bûn. A legsebezhetõbbek sorsán lehet
lemérni,
hogy mekkora a távolság attól, amit egyesek
„civilizációnak" neveznek.
Néhány óra alatt 1000 gyerek hal meg
könnyen megelõzhetõ betegségekben,
és kétszer ennyi nõ hal meg vagy válik
rokkanttá, mert a várandós állapotban
vagy a szülés után nem rendelkeznek
egyszerû gyógyszerekkel és
gondoskodással.
Az UNICEF becslése szerint ezeket a
tragédiákat le lehetne küzdeni és meg
lehetne valósítani az alapvetõ
társadalombiztosítást a
„fejlõdõ országok"
katonai kiadásainak a negyedrészébõl,
az EÁ katonai kiadásainak mintegy
tizedébõl.
A Társadalmi Világfórum
által javasolt globalizáció
döntõ tényezõ lehet a kis nemzetek,
valamint a népek védelme érdekében.
Kulcskérdés a Dél-Dél
együttmûködés, ami eszközöket
biztosíthat a kis nemzetek
megvédésére, a gazdagság és az
erõszak megfékezésére. A
fejlõdõ országok
számára a kimenetel attól függ, hogy a
népek képesek-e sorsukat másokkal
együttmûködve a saját kezükbe venni,
azokkal, akiknek hasonló gondjaik
vannak. Ez azon múlik, hogy a népek képesek-e
létrehozni a saját érdekeik
számára kedvezõ globalizációt.
Az értelmes emberek egy egészen
másféle világrendet
akarnak. A történelem ezen fontos pillanatában
az alternatív látomások
kulcsfontosságúak. A gazdasági
demokrácia Prout féle eszményének az
alapját
az alapvetõ emberi értékek képezik,
ami bolygónk erõforrásait mindenki
javára fordítaná.
(Fordította: Pi.)