Argo
Riistan beszélgetése Noam Chomsky-val
az Eesti Ekspress-bõl
Z-NET - 2003 október
1. Mi a véleménye az EÁ azon
terveirõl, hogy demokráciát és
békét
akar teremteni Közel-Keleten, Irakkal kezdve azt?
Chomsky: A
kérdés feltételezi, hogy az EÁ
békét és demokráciát akar
teremteni Közel-Keleten. A feltételezés
részben helyes. Az EÁ
tervkészítõi
remélik, hogy békét teremtenek. Mindenki
ilyesmiben szokott reménykedni,
még Hitler is békét akart teremteni. A
kérdés mindig az: milyen feltétellel?
Ugyanez vonatkozik a demokráciára; Sztálin
és társai még belsõ
beszélgetések
során is azt mondták: „meg kell védeni a
valódi demokráciát" a Nyugat
támadásával
szemben.
A kérdés mindig az: milyen fajta
demokrácia? A Kreml
számára az volt a szempont, hogy egy adott
terület az õ ellenõrzésük alatt
áll-e? Ugyanígy van ez az EÁ esetében
is.
A válaszok
félreérthetetlenek. A „demokrácia-tervezetek"
védelmezõi megkísérelték, hogy
egy demokratikus változást hozzanak létre,
feltételezve, hogy „az korlátozott,
felülrõl-lefelé valósul meg, és
nem
kockáztatja a hagyományos hatalmi szerkezetet,
amelyet az EÁ régen
megvalósított"
s „fenntartja az alapvetõ rendet a nem-demokratikus
társadalmakban"
(Thomas Carothers, a Reagan kormány
„demokrácia-elõsegítõ"
programjának
tanácsadója).
A demokrácia iránti viszonyra
szokatlan világossággal
mutatott rá az „Öreg Európa" és
„Új Európa" fogalma: az elsõt keserûen
elítélik és az utóbbit
magasztalják. A megkülönböztetés
éles és világos:
az elsõnek a kormányai a lakosság
nagyobb
részét képviselik, a második csoport
vezetõi Texasból kapják az
utasításokat....
(A továbbiakban a kurd
beszélgetés anyagából
egy Törökországra vonatkozó, már
ismert rész következik.)
...Az EÁ örülne, ha Irakban
és másutt formális demokráciát
tudnának teremteni. Sok lehetõség van annak a
biztosítására, hogy a „demokrácia"
a kijelölt úton maradjon: ennek eszközei pl. az
erõszak, a gazdasági megszorítások,
stb.
A történelem természetesen
nem tudomány. Lehetséges,
hogy a vezetõk szónoklataitól
eltérõ drámai változás alakul
ki, azonban
ilyet csak azok hozhatnak létre, akik vakon hisznek a
racionalitásban és
a történelmi tanulságokban.
2. Általános nézet, hogy amióta az EÁ uralkodó hatalom, folytatnia kell a mostani külpolitikáját és részt kell vállalnia más országok ügyeinek az intézésében. Egyetért-e Ön ezzel? Miként teheti ezt Ön szerint az EÁ?
Chomsky: A vélemény nagyon különös. Ugyanezzel a logikával valaki úgy is érvelhet, hogy Sztálin és Hitler részt kellett, hogy vegyen más országok ügyeinek intézésében. Azokban, akik a szabadságot, a demokráciát és az elemi jogokat értékes eszméknek tekintik, ilyen kérdés fel sem merülhet.
3. Új országok, Észtországot is beleértve csatlakozni fognak a NATO-hoz és az EU-hoz. Milyen hatása lehet ennek ezen szervezetekre?
Chomsky: Ez
Észtország és a többi új tag
választásán múlik. Az EÁ
vezetõi
valamiben reménykednek. Az üzleti lapok
örömmel írnak arról, hogy
Kelet-Európa
olcsó és fegyelmezett munkaerõt fog adni, ami
aláaknázhatja a gyûlölt európai
szociális piaci
rendszert. Ez képessé teheti az üzleti
vezetõket és a kormányokat arra,
hogy „csökkentsék a magas munkabéreket, a
vállalatokat sújtó adókat, a
munkások elbocsáthatatlanságát, a
munkaidõ-kedvezményeket, a
fényûzõ szociális
programokat". Az amerikai és brit rendszer alacsony
munkabéreket jelent
és kevés kedvezményt enged, megvalósul
benne az ipari
országok leghosszabb munkaideje, és több
hasonló „piaci reform", amellyel
Nyugat babusgatott munkásai.szembeszálltak.
A politika területén az EÁ
tervkészítõi remélik,
hogy Kelet-Európa sokkal inkább engedelmeskedni fog
Washington akaratának
és Trójai falóként fog
szolgálni, megakadályozva Európa
függetlenedését.
Ebben az aggodalomban a hidegháború évei
alatt osztozott Washington és
Moszkva. Az EÁ számára ez ma is fontos
kérdés, ami vonatkozik ÉK
Ázsiára
is. A kérdésre az „új
országoknak" kell választ adniuk.
4. Az európai kormányok és az EÁ kormánya között több komoly diplomácia és politikai összeütközés volt eddig. Mit lehet tenni, Európa és az EÁ közti viszony megjavítása érdekében?
Chomsky: Kezdetben
ezen összeütközések alapjaival kell
tisztába jönnünk.
Az EÁ vezetése és az
értelmiségi réteg (beleértve a
vezetõ médiumokat)
neheztelnek, mert az „Öreg Európa" kormányai,
azaz Európa ipari és pénzügyi
magja nem támogatja az EÁ céljait. A
kapcsolatok akkor fognak megjavulni,
ha Európa felismeri, hogy követnie kell Washington
vezetését. Az „Öreg
Európa" azonban másként látja a
dolgot. Kormányaik kapcsolódnak Európa
és a világ lakosságának a
többségéhez, amikor tiltakoznak a
Bush-kormány
2002 szeptemberi nyilatkozata és a Nemzeti
Biztonsági Stratégia ellen.
Ez ellenõrizni kívánja a világot, ha
kell - erõvel. Irak megtámadása a
nemzetközi kapcsolatok új irányelvét
jelenti. A világ többi részéhez
hasonlóan
az európaiak azért is bírálják
Bush-kormányt, mivel az elveti a nemzetközi
intézményeket és jogrendszert, a
kiotói jegyzõkönyvet, a biológiai
fegyverekre
vonatkozó megállapodást, a
világûr felfegyverzésének
tilalmát, a sarkalatos
fegyverkorlátozási egyezményeket. Aggodalmat
kelt például Kissinger 30
évvel ezelõtti üzenete, amikor azt
tanácsolta Európának, hogy ne foglalkozzanak
„regionális érdekeikkel", csak „az
általános rend keretei között", az
EÁ
vezetése mellett.
Ezek valós eltérések.
Leküzdhetõk, de csak akkor,
ha a népek törõdnek azzal, hogy milyen
világot hagynak hátra az unokáik
számára.
5. Van-e valalmilyen elképzelése a 2004 évi amerikai elnökválasztásról?
Chomsky: A
hivatalnokok számára elõnyösek a
pénzügyi lehetõségek, amelyekkel
elárasztják a gazdagokat és hatalmasokat.
Fenyegetéseikkel a sajtón keresztül
megrémítik a lakosságot. Azonban komoly
gondokkal is szembesülnek. A hazai,
belpolitikai programjuk nagyon népszerûtlen. Ez nem
meglepõ. Annak célja
egy pénzügyi hajótörés, ami
erõsen növeli a kormányzati
költekezést (Ezt
gyakran a „védelmi" jelzõvel látják el
s csak a gazdagoknak kedvez.) A
leggazdagabbak adóját csökkenteni
akarják.
Feltételezik, hogy nagy kifizethetetlen
számlák
képessé teszik õket, hogy
„éheztessék a fenevadat", hogy
kölcsönvegyük
a Reagani évek elsõ idõszakának
retorikáját. A jelenlegi hivatalnokok a
legrakciósabb reagani és id. Bush féle
soviniszta
kormányból származnak. A mondatuk
(„éheztesd a fenevadat") arra a nyíltan
hangoztatott szándékra utal, hogy
tönkretegyék a kormányzati
szolgáltatásokat,
amely a lakosság javát szolgálta: az
amúgyis korlátozott egészségügyi
gondoskodást,
a
szociális biztonságot, iskolarendszert stb.
Azonban ezeket a
célkitûzéseket természetesen ellenzi
a lakosság, akárcsak a Reagan kormány
idejében; Reagan úgy fejezte be a
hivatali idejét, mint Nixon mellett a legellenszenvesebb
elnök. Ilyen körülmények
között egy módon lehet megtartani a poltikai
hatalmat: nyomni kell a pánik-jelzõ
gombot. Végül is ez rövid távon gyakran
mûködni szokott, s a történelem
folyamán annyi sok gátlástalan vezetõ
használta is. A reagani idõszakban
a lakosságot szabályosan
megfélemlítette egy sor kiagyalt démon:
libiai
bérgyilkosok sétáltak Washington
utcáin, megkísérelve megölni a
Fehér Házban
a bátor cowboy-vezért; egy grenadai
légitámaszpont, amelyet az oroszok
arra használhattak volna, hogy bombázzanak
bennünket; a nicaraguaiak súlyos
fenyegetése, akik „két napi kocsivezetéssel
elérhették volna Texast"; erõszakos
nemi közösülést elkövetõ
feketék az utcákon; hispán
kábítószerárusok; stb.
Ugyanezeket alkalmazzák már ma
is. A 2002 szeptemberében
megindított hatalmas hírverés
meggyõzte az amerikaiakat arról, hogy Szaddám
Husszein a létüket fenyegeti és õ
felelõs a szeptember 11-én
történtekért.
Ezt a világon senki sem hiszi el, még Kuwaitban
és Iránban sem, akiket
Szaddám kegyetlenül bombázott. Hogy egy ilyen
nézet mennyi ideig mûködik,
azt senki sem tudja megjósolni.
A lakosság körében mindig
létezett egy erõs és egészséges
független gondolkodás, amely nem várt
módon bukkant fel. A kimenetel bizonytalan,
de létezik szándék, akarat és
választási lehetõség.
6. Ön és Susan Sontag két értelmiségi, akiket komolyan támadtak a szeptember 11-ét követõ megállapításaik miatt. Meglepte-e ez Önt? Miként vélekedik e dühös reakciók okairól?
Chomsky: Ez számomra ismert jelenség, és mindenki számára az, aki nem áll gépiesen a hatalom szolgálatára. Ez nem csak az EÁ-ban van így, hanem a történelem folyamán mindenütt és mindig. Miért kell ezen meglepõdni?