VISSZA A LISTÁHOZ
 
 
 

      Robert Fisk:
    A HÁBORÚ A VILÁG LEGFÖLDRENDÉSVESZÉLYESEBB ÖVEZETÉT ZAVARJA MEG
      08 October 2001
 
 

    A világ legerősebb katonai hatalma megkezdte a világ legszegényebb, legfeldúltabb muzulmán nemzetét. És függetlenül attól, hogy mennyi kenyeret dobunk le a bombáinkkal együtt. lesz vajon akár egyetlen muzulmán is, aki egyetért ezzel?
    Lehetséges, elképzelhető vajon, hogy - akár a legszofisztikáltabb rakétáink bevetése esetén is - nem gyilkolunk meg ártatlan embereket is a bűnösökkel együtt Afganisztánban? Mondhatjuk ugyan, hogy Osama bin Ladent büntetjük. El is hihetjük. De el fogja-e hinni ezt a muzulmán világ?  Sok szó esett koalícióról az elmúlt négy hétben, de ebben a koalícióban nincsenek muzulmán országok, jóllehet belekevertük Pakisztánt és Szaúd-Arábiát, meg az kis üzbég diktatúrát.  Nincsenek szaúdi vagy kuvaiti pilóták Afganisztán éjszakai égboltján. Ez nem egy nyugati-muzulmán koalíció.  Ez maga a nyugat, amint egy olyan muzulmán országot bombáz, amelynek lakói középkori életszínvonalon élnek.
    A bombázások, gondolom, időben elkezdődtek, hogy főműsoridőbe kerülhessenek. De komolyan gondoljunk, hogy ezzel meglepetést okoztunk Mr. bin Ladennek és társainak? George Bush elnök „kitartó, széleskörű és hosszútávú” hadműveletről beszél. De vajon hová vezet majd?
    Akik még emlékeznek közülünk a koszovói háború kezdetére - vagy akár az iraki bombázás kezdetére -, azok arra is emlékeznek, hogy biztosítottak minket arról, hogy az ellenség pár napon belül megadja magát. De nem így történt, és a tálibok, a baráti „szövetségeseink”, Pakisztán és Szaúd-Arábia által teremtett szörnyek nem valószínű, hogy le fogják tenni a fegyvert.  Persze mi kilőjük majd a rakétáinkat, és ledonjuk a bombáinkat Mr. bin Laden legalább 12 terrorista kiképzőtáborára. Nem lesz nehéz, tekintve, hogy mi - de legalábbis a CIA - építette őket Mr bin Laden és elvtársai számára, alig húsz évvel ezelőtt.
    Több idő alatt, és több munkával talán tető alá hozhattunk volna egy nagyobb szövetséget, de amit most csinálunk, azzal egyenesen belezuhanunk a dzsihád kultúra kellős közepébe.  A kérdés nem az, hogy hány bombát dobtunk le ma, és mennyit holnap, hanem az, hogy hol mutatkoznak majd az első repedések az elkövetkező 24 óra során. Mert Szaúd-Arábia, Pakisztán és Afganisztán a föld legveszélyesebb politikai kéreglemezein fekszenek.  Szerdán, ha nem előbb, talán megkapjuk a választ, mikor megkezdődik az Iszlám Konferencia Katarban. Izgalmas - talán még félelmetes is lesz hallgatni, miről beszélnek egymás között a muzulmán vezetők.
    Igaz, Mr Bush mindent megtett, hogy megelőzze a bajt, azzal, hogy humanitárius segélycsomagokat helyezett a bomba és embervadász csomagba.
    Szokás szerint azt is mondták, hogy az afgánok nem az ellenségeink. Ezt mondták akkor is, mikor Irakot bombázni kezdtük 1991-ben. Ezt mondták akkor is, mikor Libiát bombáztuk 1985-ben. Ezt mondták az amerikaiak akkor is, mielőtt aláaknázták volna Libanont 1982-ben. És ezt mondták nekünk akkor is, mikor Egyiptomot bombáztuk szueznél, 1956-ban. El fogja hinni ezt a muzulmán világ?
    És még csak egyetlen lábjegyzet a 21-századi történelem eme jeges pillanatában: elindítottunk valamiféle jogi folyamatot, felállítottunk valami bíróságot, belekezdtünk valamiféle jogi tisztázásba, hogy biztosíthassuk, a rossz embereket megbünteti majd a törvény? Nem valószínű, hogy erre a kérdésre választ kapnánk a vezetőinktől az elkövetkező napokban.
 

ford. erhardt

 

KÉSŐBBI FISK SZÖVEG