VolxtheaterKarawane
NOborder/NOnation summertour 2001
Sajtóértekezlet (részlet)
Radio Wiederhall - Orange FM 94.0
Bécs, 2001 augusztus 24

Történetesen a Volxtheater Karawane-nal együtt távoztam Genovából a véres események után. A város határain túl carabinerik állítottak meg bennünket. Az út szélén, a tûzõ napon kellett állnunk órákig, miközben alaposan átvizsgálták az autóinkat. Ekkor kezdõdött a horror. Némelyek álltak, mások ültek a forróságban, és úgy éreztük magunkat, mintha kivégzésen lennénk: gépfegyvereket szegeztek ránk mindvégig, nem mozoghattunk, nem beszélhettünk. Magyarázatot nem kaptunk, csak azt láttuk, hogy a kocsikat kiürítik, még a személyes holmikat és a színházi kellékeket is átvizsgálják. Minthogy az útleveleket elvették, más választásunk nem maradt, csak hogy várunk. Miután órák múltak így el, a rendõrök beszélgetésébõl azt vettük ki, hogy vissza fognak vinni bennünket Genovába. Közölték, hogy lefotóznak mindenkit, és ellenõrizni fogják az útlevelek valódiságát. Ijesztõ fordulat volt ez, hiszen Genovában ekkoriban a rendõrség lázasan vadászott bárkire, akit felelõssé tehetett a város feldúlásáért. Minket a rendõrség épületébe már mint a Black Block tagjait kísértek be, kellõképpen feltüzelve ellenünk az ottani rendõrök gyûlöletét. Aminek fájdalmas következményei lettek. A továbbiakban megmotoztak, egészségügyi vizsgálatnak vetettek alá, lefényképeztek, és – ellentétben azzal, amit elõzõleg mondtak – ujjlenyomatot készítettek rólunk. Aki tiltakozni próbált, hivatkozván arra, hogy nem állunk letartóztatás alatt, azt megverték vagy megfenyegették. Kiderült, hogy az egészségügyi vizsgálat során sebeket, vagy zúzódások nyomait kutatják. Ezeket úgy tekintették, mint a rendõrséggel való korábbi összetûzések esetleges nyomait, ami további okot szolgáltathat ahhoz, hogy brutálisan bánjanak velünk. Bár amúgy sem kellett nekik sok hozzá. Például a társulat egyik tagja megkérdezte, hogy miért tartanak bennünket fogva, a válasz: kék véraláfutás a szeme alatt. Egy másikat csak azért vertek, mert éppen a rendõrök szeme elõtt volt, ezért a lábaira, a bordái közé kapott ütéseket, a heréire és a hátára rúgásokat, miközben azt mondták neki: „Meg fogsz törni! Meg fogunk ölni!” Ügyeltek rá, hogy nyomot ne hagyjanak: „Maradjanak fehérek” – mondták. A kínzás módozatai közé tartozott a megaláztatás. Felmosattak egy helyiséget valakivel és közben ütlegelték; a vécét használó nõk nem zárhatták magukra az ajtót és a férfi õrök szeme láttára kellett levetkõzniük. A teljes testi motozás során, amikor meztelenül kellett állnunk a falnak támaszkodva, a férfiakat hátulról ütlegelték. Eközben erõszakkal letéptek és kidobáltak minden személyes holmit, testékszert, fülbevalót azokról, akik nem vették le önként. Egy embert meg is borotváltak, miután keményen összeverték. A verésekhez fekete kesztyût használtak, ami ugyancsak a félelmet fokozta bennünk, ráadásul éjszaka az orrunk elõtt idõrõl idõre felvették majd lehúzták ezeket a kesztyûket. Soha nem tudtuk, mi fog történni a következõ pillanatban, miközben a szomszédos helyiségekbõl sikolyokat és kiabálást hallottunk. Az éjszakai fenyítés abból állt, hogy szorosan a fal mellett kellett ülnünk a folyosón reggelig, mozogni, beszélni nem lehetett, miközben a rendõrök elõadást tartottak a náci öntudatról. Nyomatékul olyasmiket kiáltoztak mint Heil Hitler!, Sieg Heil!, Viva Mussolini, La Duce! – továbbá: „Nácik vagyunk és meg fogjuk ölni az olyanokat, mint ti!” Egy rendõr horogkeresztes tetoválást mutatott be a karján. Õ volt az, aki a elõszeretettel szólította fel a nõket arra, hogy: „Szopd le a faszomat!” illetve: „Meg foglak baszni!” A nõk szexuális megfélemlítése az erõszakkal való fenyegetéstõl az obszcén hangokkal és viselkedéssel való ijesztgetésig terjedt. Mindez a módszeres terror légkörében zajlott, egyeseket súlyosan bántalmaznak, mások azért érezhették magukat bûnösnek, mert kevesebb brutalitásban részesültek. Volt néhány rendõr, aki megõrizte a kívülállását mindazzal szemben, ami ezen az éjszakán történt velünk az épületben. Az orvosnõ kezdetben együttmûködött velük az egészségügyi vizsgálatokban, és ha sérülést talált rajtunk, felkiáltott: „Perfecto!”, meg amikor a rendõrök megkérdezték tõle, hogy hallott-e itt ütéseket, a fejét rázta, késõbb viszont összeroskadt és elsírta magát, amikor megkérdeztük tõle, hogy miképpen tud egészségügyi szakember létére kínzásban segédkezni. Mielõtt elhagyhattuk volna a rendõrség épületét, a férfiakat és nõket szétválasztották és hideg cellákba zártak mindenkit, pokrócot nem adtak, az ablakot kinyitották, hogy fázzunk a hajnali levegõben. Aztán a férfiakat ismét kiállították a folyosóra, a kezüket huzamos ideig felemelve kellett tartaniuk, ami szédülést, ájulást okoz. Majd egy olyan láncra fûzve vezettek el õket, amely a bilincset minden rándításra még szorosabbra húzta. Ha valaki panaszkodott, hogy szorítja, akkor még jobban meghúzták rajta a bilincset. Ekkor már azt gondoltuk, hogy ez csak a szörnyûségek kezdete lesz. A nõket néhány órával késõbb szállították el, semmit sem közöltek velünk arról, hogy a férfiakkal mi történt. Eközben  férfiakat az alessandriai börtönbe szállították, ahol kihallgatáson estek át, majd egy betonozott cella padlóján kellett aludniuk. A nõket Voghera-ba szállították, a börtönbe. Három hétig semmilyen információt nem kaptunk, fogalmunk sem volt, mi történik velünk. A jogainkat semmibe vették, két héten át nem fogadhattunk látogatókat és nem telefonálhattunk. Négy nappal a letartóztatásunk után kezdtük reménykedni abban, hogy kiszabadulunk, de a remények semmivé foszlottak, amikor eldöntötték, hogy továbbra is bezárva tartanak, nem tudni mennyi idõre. Túl a letartóztatásunk és az ellenünk emelt vádak politikai aspektusain, pszichológiai szempontból is elképesztõ, hogy három héten át fogva tartottak anélkül, hogy bármilyen tájékoztatást vagy elfogadható magyarázatot adtak volna rá. És mindez azt szolgálja, hogy az embereket elriasszák a véleményük szabad kinyilvánításától, meg attól, hogy kiálljanak a meggyõzõdéseikért. Csakhogy a Karawan halad tovább.

ford. BIL
 

Subject: Syndicate: first statement of the imprisoned PublixTheatreCaravan
Sender: syndicate-owner@eg-r.isp-eg.de

http://www.noborder.org/noprison
info@noborder.org

this is a text written in the jail in alessandria. its autorized from all the imprisoned aktivists of the PublixTheatreCarwan in the jails of alessandria and voghera .... please spreed out widley - put it on websites and mailinglists

thank you

NoBorder - NoNation - NoPrison
http://www.no-racism.net/nobordertour
Cultural stiff 01
29/07/2001
 

"freedom of movement" is the main concern of the european NOborder-network and the Publixtheatrecaravan - Volxtheaterkarawane which is embedded in the network in the summer of 2001.

We are on tour from Nickelsdorf over Salzburg, Lendava (Slo), Eisenkappel (A), Genova (I) to Frankfurt/Main (D), where we never arrived because of our arrests after the G8-summit in Genua. Tourdiary:
http://www.no-racism.net/nobordertour

So far we felt like air castles builder, cyberartists, jugglers and scrutinizing nomads. As a theatregroup we feel obliged to the tradition of improvisation and we dont let put ourselves in costumes which try to knit makeup out of woolen hats.

About our arrestment:
- 3 hours in front of shtoguns and MG4's pointing on us
- finger on the trigger
- records about us were made by the italian police
- hittings, kickings and humiliations
- no sleep (under threats)

Later (after 30 hours) in prison:

- no telephone calls
- until now nearly no contact to lawyers
- bad interpreters (during the time while they proved the reasons for our arrestments)
- no access to media
- for six days nothing to write
- nektor, z nas nemali ziaden kontakt s konzulatum
- nothing to read or juggle

Although we have been split - without reason - from the arrested women, from the outside world and therefore from information we try to take a stand with following demands:

- Our protest and our political claim
- no matter which time and which place - will carry our specific cultural expression which we will develope
- we demand to stop the classification of people in "wanted" and "unwanted" and the stop of the restriction of the freedom of the movement like f.e. the duty of residence for people seeking for asylum or the producing of lists about political unwelcomed people.
- we demand the stop of all proceedings concerning the G8-protests and the freedom for all prisoners who were arrested because of G8-protests and the solving of the happenings in Genua in particular the death of Carlos Giuliani and the storming of "Scuola Diaz"
- we want to leave the prisons together with our dog Pogo, with our theatre props, our kitchen, our vehicles, computer, cameras and our stinkin' socks.

We are not swedes, australians, americans, slovacians, germans, austrians - we are Publixtheatrecaravan

We work out a play in which we take a stand to everything that happened during our tour. For us theatre is an important political expression. This play should help to clear and digest all the happenings we are confrontated with now.
Working title: Genova
Premiere: uncertain

PS: Greetings to the bordercamp at the airport in Frankfurt/Main and to all people outside there who declared their solidarity! Abolition of internment and deportation - worldwide NOborder - NOnation - NOone is illegal

The Imprisoneds of the PublixTheatreCarawan … in the jail of Alessandria

-----Syndicate mailinglist--------------------
Syndicate network for media culture and media art
information and archive: http://www.v2.nl/syndicate
to post to the Syndicate list: <syndicate@eg-r.isp-eg.de>
to unsubscribe, write to <majordomo@eg-r.isp-eg.de>, in
the body of the msg: unsubscribe syndicate your@email.adress