VISSZA A LISTÁHOZ
 
 

    George Monbiot
    A NYUGATI TÁLIBOK
    Tuesday December 18, 2001
    The Guardian

    Az Elő-Felvilágosodás véget ért, éppen most ütötte ki a nyeregből a poszt-Felvilágosodás. Amint az utolsó fundamentalista harcosokat is keresztülhajtották Kelet-Afganisztán hegyein, a világ legösszefogottabb kísérlete, hogy kihívást intézzen a modernitásnak, atomjaira hullott. Ez azonban nem a civillizáció győzelme, ahogy azt csaknem mindenki állítja, mivel a tálibokat egy olyan rendszer zúzta szét, amely hátat fordít azoknak az értékeknek, melyeket a pajzsára írt.
    Nyugat-Virginiában egy15 éves lány áll az áIlam legfelsőbb bírósága előtt. Katie Sierrát hat héttel ezelőtt függesztették fel mint hallgatót a charlestoni Sissonville középiskolában. Két rémes bűntett írható a számlájára. Az első, hogy szándékában állt megalapítani egy anarchia-klubot, a másik pedig, hogy olyan trikóban ment iskolába, amelyen a "Bush ellen, bin Lade ellen" felirat volt olvasható, az alábbiak kíséretében: "Mióta láttam a tévében a halott és a haldokló afgán gyerekeket, újra feléledt
bennem a nemzetbiztonság érzése. Isten áldja Amerikát." Az osztályfőnök állítása szerint Katie tetteivel törést okozott a többi tanuló nevelésében. "Tanulóim számára az anarchia fogalma a gonosszal, a rosszal társul" - fejtette ki. A megyei bíróság fentartotta a lány felfüggesztését, a legfelsőbb bíróság pedig elutasította a fellebezést, amelyet a védő a szólásszabadságra védelmére épített.
    Katie csak az egyike annak a számos fiatalnak, akik az egyet nem értésük miatt a legalapvetőbb politikai jogokért állnak harcban. Néhány nappal Katie felfüggesztése előtt A.J. Brownt, az észak-carolinai Durham Műszaki Főiskola 19 éves hallgatóját három biztonsági ügynök kereste fel otthonában. Azt az információt kapták, mondták a lánynak, hogy "Amerika-ellenes anyagok" vannak a birtokában. Valaki ugyanis meglátta, hogy a szobája falán egy plakát található, amely  a George Bush-féle halálbüntetés ellen emel szót. Megkérdezték tőle, hogy van-e a birtokában a tálibok mellett érvelő propaganda anyag is. Október 10-én Neil Godfreyt nem engedték fel a Philadelphiából Phoenixbe tartó repülőgép fedélzetére, mert megtalálták nála az anarchista író, Edward Abbey egyik regényét. November elején Nancy Oden háborúellenes aktivistát, aki éppen egy konferenciára utazott, gépfegyveres katonák vették körül a Maine Állabeli Bangor repülőtéren, és megakadályozták az utazását, mivel az "biztonsági kockázatot" jelentett volna. Ezek, és az ezekhez hasonló incidensek különös jelentőségre tesznek szert két megkülönböztetett ódon kezelt fejlemény fényében.
    Az első bizonyos szabadságjogok formális felfüggesztése az afganisztáni háborút támogató kormányok részéről. Sok szó esett már a Nagy-Britanniában és az USÁ-ban elfogadott új terror-ellenes rendeletekről, illetve a CIA "licence to kill"-jének megújításáról. Kevesebbet tudunk azokról az intézkedésekről, amelyeket egyéb szövetséges országok vezettek be. A Cseh Köztársaságban például egy új törvény értelmében eljárást lehet indítani azon személyek ellen, akik egyetértésüknek adnak hangot a new-yorki eseményekkel kapcsolatban, vagy akár azok ellen, akik
szimpátiájukat fejezik ki a szimpatizánsok felé. Egy cseh újságírót, Tomas Pecinát, a prágai
oknyomozó napilap, a Britska Listy munkatársát már le is tartóztatták azzal a váddal, hogy kritika alá vette a törvény alkalmazását és ezzel maga is a terrorizmus támogatójává vált.
    A másik ilyen fejlemény a biztonsági ellenőrző technológia kivételesen gyors fejlesztése - arról a fajtáról van szó, amelyet oly pusztító hatákonysággal vetettek be az Afganisztán elleni háborúban. A vezető nélküli felderítő repülőgépek, melyek  képesek voltak a tálibok autóinak követésére illetve 100 láb mélységig képesek érzékelni az emberi jelenlétet a sziklák alatt, egyszerre bámulatosak és rémségesek. Ilyen technológiák, kombinálva a CCTV-vel, az arcfelismerő szoftverekkel, email-és
telefonlehallgató rendszerekkel, mikorpoloskákkal, a törvényszéki tudománnyal, a pénzügyi tranzakciók nyomonkövetésével, illetve a kormányok adatbázisainak megnyitásával, biztosítékai annak, hogy amennyiben a kormányok döntenek a felhasználásukról, úgy megvannak az eszközeik arra, hogy nyomon kövessék minden mozdulatunkat, lehallgassák minden szavunkat.Említettem ezt néhány napja egy munkáspárti képviselőnek. Erre kifejtette, hogy "egyszerűen nevetséges" azt feltételezni, jogy a fejlettebb technológiák tömeges megfigyeléshez vezethetnek Nagy Britanniában. Nem csak a parlament, de az ország teljes társadalmi szerkezete is azt célozza, hogy a
a kormány ne élhessen vissza az ilyen eszközökkel. A civil társadalom megvéd minket attól, hogy ezek a technológiák "rossz kezekbe" kerülhessenek.
    Az Egyesült Államokban azonban mintha éppen az ellenkezője történne, azzal a társadalmi reakcióval, amelynek valaha az lehetett a funkciója, hogy védelmezze az állampolgárok szabadságát és jogait. Katie Sierra felfüggesztését az iskola kezdeményezte, a bíróság pedig fenntartotta azt. Az aktivisták utazásait megakadályozó ügynököknek a légitársaságok asszisztáltak.  A plakát-bűncselekménnyel vádolt diákot pedig valószínűleg valamelyik szomszédja jelentette föl. Az állam máglyára ítéli az alkotmányt, a civil társadalom nagy része pedig fáért rohan.
    Félek, ez még csak a kezdet. Az Afganisztánban alkalmazott surveillance technológia mindössze az egyik összetevője az USA "teljes dominancia" elvének. A kifejezés kezdetben tisztán katonai természetű volt: a cél teljes katonai felügyelet gyakorlása földön, vizen, levegőben, világűrben. De, talán mert mindezt túlságosan is könnyű volt elérni, ezeket a szavakat elkezdték szélesebb körben használni, mint teljeskörű dominancia a kereskedelmi, fiskális és monetáris politikában, az idegen kormányok összeállítását, illetve az aktivisták tevékenységét pedig mint biztonsági kérdéseket
definiálták újra. A "teljes körű dominancia" elvét másszóval abszolút hatalomnak nevezik.
(...)
    A Felvilágosodás paradoxona, hogy az egyetemes projekt brókere az individualizmus. Másszóval, az egyetemes emberi jogokat csakis a vélemények különbözőségének biztosításával lehet megvédeni. Legtöbb szabadságjogunk, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy az emberi közösség egyenlő elbánásáért folyamodjunk - a magánélet szabadsága, a szólás-, a hit -és a mozgási szabadság - mind a koherens közösségből való részleges kiválást feltételezi.
    Miközben mindazok, akik a szabadságjogaink tagadásáról beszélnek, úgy tesznek, mintha az individualizmust védelmeznék, valójában a hitek és a tettek komformitása felé kormányoznak minket lágyan, ami pedig új fundamentalizmushoz vezet. Mindez az állam és a társasági hatalom fúziójának kikerülhetetlen terméke. A tőke, ahogy Adam Smith kimutatta, a monompólium felé törekszik. A tőkét védelmező államok pedig adókat engednek el, lehetővé teszik a tőke- illetve a termeléskihelyezést, a korlátlan reklámozást stb., biztosítják, hogy a legtöbben ugyanazokban a boltokban vásároljunk, ugyanazokban az éttermekben együnk, ugyanazokat a ruhákat hordjuk. A WTO, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap pedig ugyanazokat a gazdasági és kereskedelmi
előírásokat alkalmazzák világszerte, lehetővé téve, hogy a leghatalmasabb társaságok ugyanazokkal a feltételekkel végezhessék a munkájukat mindenütt.

    Azok közül néhányan pedig, aki bizalmatlanok a dolgok ilyetén rendszerével szemben, és trikóikra a saját logóikat írják, most ki vannak téve az állam üldözésének. Az állam kicsinyességgel kombinált azon képessége pedig, hogy az életünk minden területét nagyítóval vizsgálja át azt sugallja, hogy a politikai kontroll egyre erősödő, kritikától nem megzavart, új formáival állunk szemben. Semmi sem jelentett eddig nagyobb veszélyt a "nyugati értékek" túlélésére, mint a nyugat győzelme.
 

                                                             www.monbiot.com
                                                                   ford: erhardt

 

KÉSŐBBI MONBIOT