A ZAVARKELTÉS MŰVÉSZETE
Sylvie Myerson és Vidyut Jain beszélget
Frank Guerreroval, ®™ark (USA)
 

Az anti-corporate szabotőröket egyesítő ®™ark valahol az aktivizmus és a performansz-művészet közötti szürke területen működik. Ha megtekintjük a website-jukat (www.rtmark.com), kicsit elbizonytalanodunk, vajon egyes projektjeiket viccnek, vagy komoly szabotázs-akciónak kell-e felfognunk.

Sok projektünk valóban úgy használja a humort, mint egy eszközt, amely átsegít a társadalmi tűrőképesség radarjai alatt. De a tény, hogy sok projektünk vicces, nem jelenti azt, hogy az ®™ark küldetése ne lenne komoly. Az ®™ark egy komoly rendszer, mely valós akciók és a színház vegyítésén keresztül arra törekszik, hogy kritizálja és reményei szerint ellehetetlenítse azt a szerepet, melyet a vállalatok a demokratikus társadalmi folyamatok leváltásával igyekeznek betölteni. Az ®™ark tehát egy út arra, hogy belülről támadjuk ezt a rendszert, elsősorban színházi és pedagógiai eszközök használatával.

Az egyik projektetek meglehetős zűrzavart okozott az elmúlt évi amerikai elnökválasztások alatt. A voteauction.com-ot úgy mutattátok be, mint egy olyan projektet, „amely arra törekszik, hogy kombinálja egymással a demokrácia és a kapitalizmus amerikai elveit, azáltal, hogy a nagy kampánypénzeket közvetlenül a szavazóközönséghez juttatja el. Fórumot teremtünk, ahol a kampányok támogatói és a szavazók összejöhetnek egy szabadpiaci cserére”. A Network Solutions minden előzetes figyelmeztetés nélkül visszavonta a domaint, miután a Chicagói Választási Bizottság választási csalás címén eljárást indított ellene. Mennyire volt mindez paródia? Úgy tűnik, néhány jó szándékú ember névértéken vette meg a dolgot, a választási folyamat valódi szubverziójaként fogva fel (a javaslatot, hogy a szavazatokat közvetlenül a szavazóktól vásárolják meg.

Sok híres szatírával megesett, hogy a közönség bizonyos része komolyan vette. Még olyasmiktől is, mint Swift „Szerény Javaslata”, jóllehet tökéletesen hihetetlen, sokan őszintén felháborodtak a gyerekek elfogyasztásának lehetőségén... De talán a valódi lecke az lenne itt, hogy még egy minden határon túlmenő dolog, mint gyerekek kiegészítő tápanyagként való felvetése sem lehet eléggé minden határon túlmenő, ha adva van az angol kormányzat és az ír népesség viszonya, például, vagy a krumpli-ínség teremtette körülmények. A Voteauction-ról szólva, hát valójában nem megy túl minden határon azt feltételezni, hogy vállalatok szívesen eladnák a szavazataikat, ahogy manapság a választások működnek ebben az országban. A projektet több millióan látták, és számos nyilvános vitát gerjesztett világszerte. Azt hiszem, sikeresen mutatta meg a számos újságcikken keresztül, hogy milyen korrupttá is vált ez a mi úgynevezett demokráciánk.

A “Bólogató Jánosok a WTO-ban” (The Yes Men at WTO) a zűrzavarkeltés iskolapéldája, és bizonyosan az ®™ark egyik legviccesebb projektje. A projekt összefoglalását az ®™ark site-on találjuk: “2000 elején az ®™ark a Gatt.org-ot – melyet némelyek össze szoktak keverni a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) hivatalos website-jával – egy csapat bajkeverőre ruházta át, akik “Bólogató Jánosok” néven híresültek el. (2000 májusában a salzburgi Nemzetközi Jogi Tudományos Központ (Center for International Legal Studies) egy levelet juttatott el a Gatt.org-hoz, melyben a WTO valódi általános igazgatóját, Mike Moore-t meghívják egy, a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos témakörben rendezett konferenciára.) “A Bólogató Jánosok etikai alapon döntöttek... és megpróbáltak legjobb tudásuk szerint eleget tenni a felkérésnek. Október végén egy bizonyos Dr. Andreas Bichlbauer – a “Moore” által küldött helyettes – fel is szólalt a konferencián. Előadásában hihetetlen következetességgel vezette elő a WTO távlati céljait – többek között felvetve, hogy itt az idő a kevéssé hatékony demokratikus intézmények, mint például a választások, felváltására olyan, a magán-szektorhoz kötődő megoldásokkal, mint például szavazatok eladása annak a vállalatnak, aki a legtöbbet kínálja. A jelenlévő jogászok közül senki sem adott hangot felháborodásának vagy egyet nem értésének, hallván Dr. Bichlbauer javaslatait.” Azok, akik reagálni látszottak Dr. Bichlbauer kivételesen szokatlan kijelentéseire, mint kiderült, mindössze azok olasz küldöttek voltak, akik sértve érezték magukat az előadó azon megállapítása miatt, miszerint az olasz munkások közismert lustasága miatt a KLM és az Alitalia között fúzió nem lehetséges.  Az ®™ark site-ján található egy hihetetlenül komikus levél- illetve e-mail-váltás Dr. Bichlbauer, Campbell professzor (a konferencia szervezője), “Mike Moore” (az imposztor) és adminisztrációs asszisztense, Alice Foley között. A leveleken, memorandumokon és e-maileken keresztül fokozatosan megnyílik előttünk az egész bohózat. Mi volt tehát a dolog célja?

A Bólogató Jánosok az egyetértésen keresztül fejezik ki az álláspontjukat. Ez egy szokatlan szónoki stratégia, egyfajta fordított pszichológiai megközelítés. Ahelyett, hogy az ellenfeleikkel vitatkoznának, felveszik azok identitását, és még lelkesebben képviselik azok igazát. Nem éppen ortodox megközelítés, de nem is annyira új, vagy eredeti. Ha végigfutunk a történelmen, azt hiszem, azt találjuk, hogy a zűrzavar az emberi kommunikáció nagyon fontos aspektusa, legalább olyan hasznos és érvényes, mint a didaktikus megközelítés.
A salzburgi akció lényege az volt, hogy láthatóbbá tegyük a WTO módszereit. Ezért azután a Bólogató Jánosok egyfajta cenzorálatlan verzióját adták a WTO valódi álláspontjának... A közönség soraiban számos jogi szakértő foglalt helyet, akik nem tettek ellenvetést Adreas Bichlbauernek, amint az olyasmiket fejtegetett, hogy a WTO hite szerint el fog törölni mindenfajta kulturális különbséget (a sziesztát, pl.), melyek a szabad kereskedelem útjában állnak, vagy mikor a votauction.com-ot, mint modellt említette, mellyel a választásokat hatékonyabbá lehetne tenni. Ez egyfajta ébresztő mindazok számára, akik aggódnak, hogy mi történik a szavazataikkal... vagy mindenfajta olyan reprezentatív kormány számára, amely figyelembe igyekszik venni a társadalmi érdekeket.
 

Vállalatokat és nagy nemzetközi szervezeteket támadtok, ugyanakkor megjelentek az Artforumban. Művészek vagytok, aktivisták, anarchisták, vagy egy kicsit mind a három? Fontos számotokra, hogy az emberek minek tartanak benneteket?

Mindhárom. Mindenfajta mediális formát mint lehetséges kommunikációs fórumot fogunk fel, ahol dialógust folytathatunk egy szélesebb közönséggel. He bekerülünk egy művészeti magazinban, akkor ott kommunikálunk. Szívesen vennénk, ha megjelenhetnénk üzleti publikációkban, sportnapilapokban, stb. Reméljük, hogy ezzel a folyamatos szolgáltató munkánkkal hozzájárulunk a globális kapitalizmus elleni, egyre erősödő mozgalom sikeréhez.