Florian Schneider
    FORDÍTOTT AUTENTIFIKÁCIÓ
 
 

    A kojot olyan, mint egy közepes méretű kutya, hosszú, mozgékony orral és felálló fülekkel. Vastag bundája szürkés színű, vöröses pászmákkal a lábainál és a füleinél, a hasa és a marja felé világosabb árnyalatokkal. A kojot előmenetele az emberek között igen kétértelmű: tartják ravasznak, alattomosnak, gyávának és túlságosan is alkalmazkodónak, fáradhatatlannak, vagy izgő-mozgónak.
Néhány ember számára a kojot a hűtlenség szinonimája, másoknak a túltengő képzelőerő, a függetlenség és a kategorikus élni akarás szimbóluma. Az észak-amerikai indiánok a kojotnak isteni erőt tulajdonítanak; ő őrzi a világ állandóságát. A telepesek számára viszont, akik csak a jószágaikat féltik, magát a gonoszt testesíti meg.
    Az Egyesült Államok és Mexikó közötti határvidéken a kojot név az emberi faj egy speciális altípusát is jelöli: az emberkereskedőt, a “bevándoroltatót”, aki bizonyos díjazásért cserébe felkínálja abbéli tudását, hogy hogyan lehet átlépni az államhatárt, az egyébként szokásos papírmunka nélkül.
BORDERXING elnevezésű új projektjében Heath Bunting játssza a kojot szerepét, helyesebben egy, az open source elve iránt elkötelezett virtuális kojotét. Bunting határ-tapasztalatokat gyűjt, a szó legszorosabb értelmében: jó néhány hónappal ezelőtt útra kelt, és most mindenféle határokon kel át: erdőkön, folyókon, hegyeken és alagutakon. Azt a feladatot vállalta, hogy fáradságot nem ismerve dokumentálja az összes bejárt útvonalat, és minden mozgásáról részletekbe menően beszámol.
A BORDERXING egy lábbal írt kézikönyv. A web-interfész a lehető legtöbb információt ígéri Buntingnak az elmúlt hónapok során különböző európai országok között végrehajtott határsértéseivel kapcsolatban. Az információval való “ellátás” esetünkben azonban nagyon is speciális módon történik – jóval túlmutatván azon a gyakorlaton, hogy egyszerűen on-line hozzáférhetővé tesszük a dolgainkat, aztán meg csak várjuk, hogy mi lesz.
    A kojot nem volna kojot és Bunting sem volna Bunting, ha nem járnának mindig egy lépéssel a használóik előtt. Ahogy legtöbb munkájában az elmúlt évek során, itt is a bevett fogalmakra és készpénznek vett körülményekre reflektál, a maga különleges módján. Csakis gyakorlati okokból, a BORDERXING tudatosan adagolt PR-politikán alapul.
    Aki be akar lépni a BORDERXING projekt website-jára, először kegyetlenül csalódik. Meghatalmazással nem rendelkező látogatónak ugyanis nem adatik meg a hozzáférés lehetősége, ehelyett kap egy hosszú listát a világ minden tájáról összegyűjtött contact person-ok nevével és postacímével, akik az alkalmasságát igazolhatják. A BORDERXING útmutató csakis az ú.n. “szociális ügyfelek” növekvő, de kizárólagos listájáról látogatható, melynek tagjai rendelkeznek egy állandó IP-vel, valamint, és ez a lényegesebb: bírják a művész bizalmát.
    Bunting nagyon komolyan veszi a dolgokat, és sok megértést vár a BORDERXING útikönyv lehetséges felhasználóitól: annak elfogadását, hogy nem engedi be őket csak úgy. Valamint a szigorú protokoll-eljárás megértését. És még azt is, hogy hogyan őrizzék meg, hogyan fejlesszék, és hogyan osszák meg másokkal ezeket az értékes ismereteket, anélkül, hogy a projekt egészét kompromittálnák.
    Lássuk a világot olyannak, amilyen: annál könnyedebben folynak át a pénz és a javak egy-egy (régebben nyugatinak nevezett) nemzet területén, minél inkább bezárják ajtóikat a határátlépők előtt, legyenek azok menekültek, vagy szerencsevadászok. Bunting BORDERXING-je ismeri ezt a paradoxont, és nem becsüli le a fontosságát.
    Épp ellenkezőleg: egyfajta fordított autentifikációs folyamattal idézi meg a határátlépők mindennapi tapasztalatát. Hirtelen éppen azoknak kell ‘igazolniuk magukat’, akik talán éppen csak egy galéria website-jára akartak ellátogatni, akiket talán csak a tiszta kíváncsiság, vagy a kritikai érdeklődés vezérelt. Ám a valóság ilyetén reprodukálásának indokai tökéletesen érthetőek: a határátlépés módszertani tudásának titokban kell maradnia, hacsak nincs jelentős mértékű bizalom a háttérben.
Az elmúlt néhány év során a határok kérdése bizonyos népszerűségre tett szert a művészek, kurátorok és művészeti intézmények körében. Régi hagyomány, hogy amerikai és mexikói művészek dolgoznak az északot déltől elválasztó 2000 mérföld hosszú határsáv témájával. A nyolcvanas évek közepétől a border art-nak, mely a nemzetközi cserét strukturáló hatalmi viszonyokat vizsgálja, egész története van. (például az évente megrendezett borderhack projekt, melyet idén Fran Ilich mexikói művész szervez – a ford.) Újabban a határ metaforikus hellyé vált, mely átfogja az “informalizáció” és globalizáció súlya alatt sínylődő társadalmak megváltoztatásának lehetőségét tárgyaló politikai, kulturális és művészi megközelítések széles skáláját.
    A felszínen a BORDERXING nem vesz tudomást a határok jelenlegi metaforikus dimenzióiról. Ebben az önmagán végrehajtott hosszú távú kísérletben Bunting a határok homályos mindenütt-jelenvalóságát egyszerűen egy vonal átlépésének banalitásává degradálja. A határok kétértelműségével flörtölő valahány fesztivál és kiállítás metaforikus túltelítettségét egy nagyon konkrét, egyszeri aktussá szerkeszti újra. Jóllehet, a BORDERXING útmutató egyértelműen a határátlépések megismételhetetlenségére játszik, mindazonáltal egyetlen határátlépés sem olyan, mint az azt megelőző, és minden egyes ember számára is más és más.
    A határok azért vannak, hogy átlépjék őket. Jelentőségük akkor válik egyértelművé, ha áthágjuk őket – és igen sokat mond egy-egy társadalompolitikai és társadalmi klímájáról, ha meglátjuk, az adott kormány a határátlépésnek milyen fajtáját igyekszik megakadályozni. Mostanáig Bunting Európán belüli határokra koncentrált, azok jelenlegi állapotát, specifikus használhatóságát, illetve alkalmatlanságát kutatta. A projekt következő szakaszában azt tervezi, hogy a BORDERXING útikönyvet kiterjeszti Európa külső határaira is, ahol várhatóan jóval keményebb viszonyok között kell majd dolgoznia.
    A határvidék mozgásban van, előre-hátra csúszik el. Többé nem demarkációs vonal, hanem az egyes területek úgynevezett “harmadik”, “biztonságos” vagy “tranzit” országokká történő újra-definiálásának eszköze. A határok messzire kitolódnak a fő forgalmi tengelyek mentén, egyes útvonalakon egészen a városok mélyébe hatolnak. Teljes országok válnak manapság határzónává. Ennek eredménye, hogy az embereket bárhol, bármikor lehet ellenőrizni, törvénysértés hiányában is.
A határvidék azonban azt is megmutatja, hogy a taktika hol diadalmaskodik minden stratégia fölött. Bunting BORDERXING-je ez idáig megteremtette a lehetőséget, hogy egyre növekvő számú ember számára a mindennapi élet gyakorlati kiegészítő eszköze legyen, éppen úgy, mint egy várostérkép.