Az újbaloldal nem akar hatalmat
Szalai Erzsébet a csütörtökön kezdődő Európai Szociális Fórumról
BiL, 2004. október 13. 11:16
http://www.nol.hu/cikk/336338/
 

Az Európai Szociális Fórum, a globális kapitalizmus kritikusainak találkozója Firenze és Párizs után idén Londonban lesz. Szalai Erzsébet szociológus is előadást tart. A NOL interjúja a rendszerkritika egyik legismertebb hazai alakjával.

A kapitalizmus felszámolja azokat a feltételeket, amelyek a működéséhez szükségesek – állítja Szalai. Mi jöhet utána? És mikor? Mit vár a szociológus az alternatív globalizációs mozgalomtól, amely itthon nem tölt be jelentős szerepet?
"A Földet egységes élő organizmusnak látom, amelyben minden fának, embernek, épületnek megvan a saját szerepe" – vallja Szalai, aki szerint a kapitalizmus ezt az élő struktúrát teszi tönkre. Szétrombolja a közösségeket, ezáltal az egyéniséget, az individualitást is veszélyezteti. Mint minden élő szervezet, a Föld is védekezik, ha támadás éri, és most éppen ez történik: az alternatív mozgalom a védekező mechanizmus szerepét tölti be. “A mozgalomban olyan fiatal emberek vesznek részt, akik nem fogadják el a nekik felkínált piaci szerepeket” – mondja.
Szerinte az egyre keményebb verseny mind nagyobb alkalmazkodásra kényszeríti az embereket, és egyre többen élik meg a létbizonytalanságot. Az egyre többfajta szerephez való alkalmazkodás kényszere identitásválságba sodorja őket. De a dolog másik oldala az, hogy a versenyben folyamatosan tanulni kell, szerte a világban nő a tanulással töltött évek száma, ami a fiatalok nagy csoportjainál olyan döntéshez is vezethet, hogy a tudásukat egyszer csak nem hajlandóak tovább a piac szolgálatába állítani. Mi több, ők maguk akarják meghatározni saját létfeltételeiket. Nem véletlen, hogy a globalizáció kritikusai éppen a magasan kvalifikált fiatal értelmiség köreiből kerülnek ki – magyarázza. Példaként említi az informatikusokat, akik a globális mozgalom kommunikációjában óriási szerepet töltenek be.

(fotók: Antalfay László)

Kit érdekel a mozgalom?

A mozgalom iránti itthoni érdektelenség okát a szakember abban látja, hogy a szocializmus mindenkiből kiölte a szervezkedési hajlamot. “Aki engedelmeskedett, az infúzión át kapott kaját” – jegyzi meg. - “A mostani diákjaim nem hallhattak a szüleiktől lázadásról, közös küzdelemről, utcai demonstrációkról szóló történeteket. Inkább az egyéni ügyeskedés történeteit kapják otthon.” Mint mondja, az egyetemi hallgatók például bele sem gondolnak abba, hogy a küszöbön álló felsőoktatási privatizáció milyen következményekkel járhat.

A látványos változások Szalai szerint egyébként sem innen indulnak majd el, hanem a globális kapitalizmusban központi szerepet betöltő országokból. “Nekünk addig az a dolgunk, hogy a civil kurázsi és a szolidaritás magatartásmintáit őrizzük és felmutassuk. Biztos vagyok abban, hogy ennek a hatása megérik”.

Ebbe az irányba hat, hogy ugrásszerűen növekszik a diplomás munkanélküliek száma és aránya. Egyre több lesz a tőke számára felesleges ember. “Tíz éven belül a fiatalság meg fogja érteni, hogy nincsenek egyéni megoldások”.
 

Konferenciaturizmus

A szakember türelemre int, amikor megjegyzi, hogy a világ még nem sok hasznát látta a “mozgalmárok” gyűléseinek. “Négy éve indult el a mozgalom. Idő kell ahhoz, hogy megszülessenek, tudományosan megerősödjenek és tekintélyt szerezzenek az ideológusai. Nagy szükség van elméleti szintű rendszerkritikai vitákra, mert csakis ezek alapján rajzolhatóak fel a világ előtt álló alternatívák. Másrészt ki kell szélesíteni a mozgalom tömegbázisát. “Téved, aki szerint két éven belül itt világforradalom lesz. Legalább húsz-harminc év alatt alakul majd ki az új rendszer” – jósolja Szalai.

Amíg a szolidaritás hiányát, az egoizmust, a közösségi célok iránti érzéketlenséget nem váltja fel másfajta beállítódás, addig nem érdemes cezúraszerű strukturális változásban gondolkodni, mert az csak átmeneti javulást hozhat. “Volt már itt kollektivista kísérlet. Láttuk, hogyan sodorta az országot adósságválságba. Tudjuk, hogy nem megoldás az, ha a termelési eszközöket egy csapásra közös tulajdonba veszik. Erről szólt a szovjet birodalom története.” – emlékeztet a szakember.

A mozgalom ideológusainak most Szalai szerint többek között az a dolguk, hogy tudományos munkával feltárják, milyen tulajdonformákban van a jövő. “Világszerte folynak már erről kísérletek, amelyeket meg kell vizsgálni. Nem szabad elsietni a forradalmat.”

Szalai ehhez az elméleti megalapozáshoz kíván hozzájárulni saját munkásságával. Ezt szolgálja most megjelent könyve is, amelynek címe: “Az első válaszkísérlet. A létezett szocializmus – és ami utána jön…”

Mozgalmak belső feszültségei

A londoni találkozón az előrejelzések szerint látványos formát ölt majd a mozgalmak közti megosztottság. Egyesek szerint az egyéves előkészítő munka során csorbát szenvedett a demokrácia és kialakult egy elitcsapat, amely a többiek feje fölött dönt. Az elégedetlenek radikális változást szorgalmaznak, akik szerint nem elég megreformálni a rendszert, hanem meg kell dönteni. Külön helyen gyülekeznek Londonban, az úgynevezett autonóm tereken, ahol nem csak elméleti előadások lesznek, hanem bárki bekapcsolódhat az akciók, demonstrációk szervezésébe.

Szalai köztes álláspontot foglal el ez ügyben: nem elég megreformálni a kapitalizmust, de nem is kell azonnal gyökeres változást elérni. “Az előadásom arról szól, hogy segíteni kell azokat a szerves, éppen a kapitalizmus méhéből megszülető folyamatokat, amelyek megérlelik a változást.”

Az újbaloldal – ellentétben a régi baloldali mozgalmakkal – nem megragadni, hanem aláásni akarja a hatalmat. Például az alternatív szervezeteknek segíteniük kellene összehozni a szétforgácsolódott szakszervezeti mozgalmat. “Amikor a vasutasokat sérelem éri, akkor az egészségügyiek meg a közalkalmazottak is tiltakozzanak” – javasolja.

“Nem hiszek a tökéletes társadalom eszméjében, sőt, veszélyesnek tartom, mert annak a nevében nagyon sok embert öltek már meg. Egy olyan új társadalmi modellt tudok csak, mint kívánatost elképzelni, amelyben igen is lesznek majd konfliktusok. De ellentétben a mai berendezkedéssel, amelyben a tőke logikája uralja a világot, egy olyan társadalom felé kell haladnunk, amelyben a piac - tökéletesen valószínűleg kiiktathatatlan - elve mellett a szolidaritásnak, a közösségiségnek, az érzelmeknek is legalább akkora szerepük van, és egyik emberi alapérték sem képes tartósan elnyomni a másikat” – vallja Szalai Erzsébet.