Jaka Zeleznikar
“ÖN MOST AZ ÉN KOMPJÚTEREMBEN VAN”
Interjú a 0100101110101101.ORG-gal (Bologna)
 
 
 

A 0100101110101101.ORG a kiötlője egy képzeletbeli szerb művész életének és munkásságának, megalkottak egy imitált Vatikán website-ot, és elkészítették egy magán net.art múzeum anti-copyright (szerzői jog-ellenes) klónját. Munkáitok nemcsak a másolat és az eredeti viszonyával, hanem az Interneten megjelenő adatok átláthatóságával kapcsolatban is vetnek fel kérdéseket. Ennek ellenére magatok is anonim módon, csoportként dolgoztok. Miért döntöttetek úgy , hogy így prezentáljátok magatokat a közönségnek?

A tény, hogy a 0100101110101101.ORG csoport, nem a 0100101110101101.ORG döntése, hanem az “Önöké”. A 0100101110101101.ORG lehetne egyetlen ember, egy pár, vagy éppen egy tucatnyi személy. Tökéletesen mellékes, hogy miféle egyének és hányan dolgoznak mint 0100101110101101.ORG. A 0100101110101101.ORG-nak semmi köze a művészi individualitáshoz, identitáshoz, stílushoz vagy személyiséghez.

Korai munkáitokban adatkettőzéssel -és szimulációval foglalkoztatok. Mi volt a sztétmentetek, hogyan tettétek – hogy kicsit leegyszerűsítsük a dolgot – a másolás folyamatát művészi tetté?

A modern művészet paradigmái az újdonság, eredetiség és autenticitás szintézisében jelennek meg. A Net megváltoztatta a kommunikáció, így a kultúra és a művészet paradigmáit. Az új paradigmák között találjuk a hozzáférhetőséget, a gyakorlati értelemben vett sikerességet és az információkettőzést. A kultúra színtiszta manipuláció és önmegsokszorozás – a kultúra lényege szerint hamisítás. A 0100101110101101.ORG egyszerűen erre a folyamatra világít rá, anélkül, hogy bármiféle külön értéket adna hozzá az akcióhoz magához. A 0100101110101101.ORG, a maga deklarált “eredetietlenségével” paradox módon autentikusabb, mint feltételezett alkotók százai. A 0100101110101101.ORG soha nem állított elő semmit. A 0100101110101101.ORG egyszerűen információ-csomagokat mozgat az egyik pontból a másikba, eltéríti az áramlatokat, figyeli a változásokat, és végül hasznot húz mindebből.

Az interakció a net.art munkák legfontosabbnak tételezett mozzanata. Hogyan kapcsolódtok az interaktivitásnak ehhez a gondolatához, és mit gondoltok a net.artról általában?

Az “Interaktivitás”, ahogy azt általában értik, tiszta csalódás, egyszerű hamisítvány. Mikor valaki egy site-ra téved – legyen az net.art vagy egyéb, igazából mindegy –, és egérkattintásokkal kiválasztja a szerző(k) által előre rögzített valamelyik útvonalat, egyszerűen annyit dönt el, hogy mit akar elsőként látni, és mit később: ez nem interaktivitás. Ez ugyan olyan, mintha azt állítanánk, hogy egy múzeum interaktív, csak mert mi választhatjuk meg, hogy melyik teremből induljunk, melyik művet nézzük meg előbb, melyiket később. A 0100101110101101.ORG azt mutatja meg, hogy a művészet a Net-en valóban “interaktív” lehet: a közönségnek magának kell interaktív módon használnia. Előre kiszámíthatatlan módon kell használnunk a műveket, úgy, ahogyan a szerző sem láthatta előre, hogy megmenekítsük a rutintól, és egymás, új módon hasznosítsuk újra. Másképp a hagyományos művészet valamennyi paradigmája újra gyökeret ver.

Megvásároltátok a vaticano.org domain nevet, és klónoztátok a hivatalos Egyházi honlapot. Hajtottatok végre bármilyen változtatást az eredetihez képest?

A “vaticano.org egy teljes éven át a Szentszék egyik (nem)hivatalos információs szerve volt. Igen nagyméretű weboldalról van szó, amely esztétikailag megegyezik az “eredetivel”, de a tartalmát “hajszálnyit” megváltoztattuk. A szent szövegek kifordításán (detournement) több tucatnyian dolgoztak az egész országból, akik német, spanyol és angol nyelvű szekciókkal egészítették ki az olasz nyelvű főszakaszt. 12 hónapon át emberek ezrei látogatták a “vaticano.org”-ot, és senki nem jött rá, hogy az oldal tartalmát “retusálták”. Tucatnyi szöveg, amelyekben ott volt minden: “eretnek” kijelentések, kitalált szavak, megbocsáthatatlan tévedések és a 883 (olasz popegyüttes) dalszövegei, igen plauzibilis kontextusba helyezve. A site-on keresztül közvetlenül a Pápának is lehetett írni. Különös instrukciók térítettek el zarándokokat a legfélreesőbb helyekre. A “Szabad Szellem Jubileuma”...

Hányan látogatták összesen ezt a projektet? Mi volt az egyház, és mi a látogatók reakciója? A végén bajaitok voltak a domain-nel...

 vaticano.org-access.log:
total request = 4,210,542
total visits = 196,236

Miután egyelőre hiányzik a nemzetközi jogi szabályozás az Interneten elkövetett copyright-sérelmek esetére, a római székhelyű vállalatnak, amely a hivatalos Szentszéki website-ot kezeli, az az ötlete támadt, hogy megvásárol egy szervert Kanadában, történetesen éppen azt, ahol a mi “vaticano.org” site-unk is lakott. Elég lett volna beperelni a 0100101110101101.ORG kanadai host providerét, de a dolog valahogy nem működött. Mikor az első, egy éve kötött szerződés lejárt, a Network Solutions – az a társaság, amely Internet domain-neveket ad el – megakadályozta, hogy a 0100101110101101.ORG  megújítsa a “vaticano.org” szerződését. Minden kísérletünket, hogy fizessünk a domain-névért, megtorpedózták, majd mikor a szerződés lejárt, azonnal eladták a nevet egy római katolikus egyesületnek.

Talán a legnagyobb média-kacsátok Darko Maver volt, a médiakreálta képzőművész a Balkánról, sokkoló, kimondottan erőszakos művekkel, aki – mint az az 1999-es Velencei Biennále alkalmával kiderült – nem létezik. Mediális és művészeti rendszer-vírusról van szó?

A “Darko Maver ügy” nem média-kacsa, legalábbis nem azért találtuk ki, hogy viccet csináljunk a médiából. Néhány újságíró és magazin aktívan ki is vette a részét az invenció folyamatából. A tény, hogy a média hazudik, nem nagy felfedezés, tudja mindenki. Darko Maver annak demonstrációja, hogy a művészet pusztán konvenció. Egy művésznek, hogy művésznek is tartsák, és hogy a termékeit ennélfogva “műtárgyaknak” fogadják el, elegendő egy bizonyos számú embert meggyőznie a gondolatai eladhatóságáról, ami jóval fontosabb, mint magának a munkának a minősége. A művészeti rendszer véleményformáló szereplőinek – újságíróknak, kritikusoknak, kurátoroknak – meggyőzésével viszonylag egyszerű bebizonyítani, hogy valaki művész, és így megalapozni a sikerét.
A 0100101110101101.ORG megmutatta, hogy milyen mechanizmusok tartják össze a kortárs művészetet, hogy ezzel teljesen világossá tegye az intézmény működését. Ez a jelenség általánosan elfogadott, magától értetődő, és az emberek ezért általában alábecsülik a jelentőségét és a hatásait. Ha a 0100101110101101.ORG nem leplezte volna le a tréfát, Darko Maver továbbra is létezne, rengeteg ember zsizsegne kiállításról kiállításra, keresné a dokumentumokat, katalógusokat és így tovább. A művészet olyasfajta alkímia, amely nem a fémeket változtatja drágakövekké, hanem a szart arannyá. Potenciálisan minden lehet művészet, elég ismerni a játékszabályokat, meg a csatlakozó trükköket.

Legfrissebb munkátok, a life_sharing (életközösség) újra csak teljesen kompjúter alapú. A célotok, hogy feltárjátok a reprezentáció szintjeit, az adatok meztelenségét és védtelenségét és a műtárgyak megosztott, kollaboratív előállításának és terjesztésének módjait.

A life_sharing a File Sharing anagrammája. A life_sharing tulajdonképpen egy kompjúter, amely az egész világgal osztozik a hard-diskjén, annak teljes tartalmát hozzáférhetővé téve az Interneten. A “minden” kifejezés esetünkben nem csupán a merevlemez egyik directory-ját jelenti, hanem a kompjúter teljes tartalmát: program- és rendszerfájlokat, a desktopot, az archívumokat, az eszközöket, a folyamatban lévő projekteket, mailboxokat és így tovább. Mióta a projekt elindult, minden egyes Internethasználónak szabad bejárása van a kompjúterünkbe a nap huszonnégy órájában. Szétrámolhatják az archívumunkat, megkereshetik a szövegeket vagy fájlokat, amik érdeklik őket, megnézhetik, milyen szoftverekkel dolgozunk, “élőben” figyelhetik a projektjeink alakulását, sőt, még a privát email-jeinket is elolvashatják. Szimuláció, szellemi tulajdon, a kultúra előállítása és elosztása, a nyitott és a zárt közötti dualizmus, valahogy ezek azok a témakörök, amelyekre ez a projekt igyekszik rákérdezni.

Milyen módon kapcsolódik ez a projekt az Interneten megjelenő adatbiztonság, különböző engedélyezési szintek, illetve a magánszféra kérdéseihez?

Annyiféle adatot szerettünk volna szolgáltatni magunkról, amennyi csak lehetséges: nem pusztán a merevlemez transzparenssé tételével, de a gazdasági tranzakcióink, a hitelkártya-használatunk, a térbeli mozgásaink, a vásárlásaink analizálása lehetőségének megteremtésével. A life_sharing azt szeretné megmutatni, hogy az életünk (valamennyiünk élete) milyen szinten vált átvilágíthatóvá az Internet révén.