Osztrák nemzetközi galéria - magyar színtéren:
a Knoll Galéria
 
 

Hans Knoll a nyolcvanas évek ausztriai kereskedelmi galéria gründolási hullámából érkezett Bécsből Budapestre és alapította meg 1990-ben Pesten is galériáját. Az osztrák galériák e hulláma a korábbi nemzetibb orientációval szemben újszerű módon az intenzív nemzetköziesedés kontextusában mozgott, s a betörést a nemzetközi piacra részben nemzetközi művészekre alapozva, részben hazai művészek nemzetköziesítése útján kísérelte meg.  Ez utóbbi mozzanatot Knoll a későbbiek során magyar, illetve más kelet-európai művészek irányába terjesztette ki. A honi galériákhoz képest fél évtizednyi előnnyel, s a nemzetközi színtéren folytatott lassan évtizedes tevékenységgel rendelkezik, melynek mintáihoz és projektjeihez - Budapest képzőművészeti élete súlyának és műpiaci helyzetének előmozdítása érdekében - érdemes volna kapcsolódni. A bécsi galérista nyitott a nemzetközi művészeti élet új mozgásaira, és részt vesz internacionális akciók szervezésében is. Művészeivel fokozatosan integrálódik a nemzetközi intézmények tevékenységébe.  A galéria piaci pozíciói is egyre erősödnek, a magángyűjtők mellett a múzeumok, s talán majd a vállalati szféra tekintetében is, és a szervezet előrébb kerül a kisebb, de mozgékony, s elismert szakmai tevékenységű nemzetközi galériák soraiban.

Újhullám az osztrák kortárs kereskedelmi galériáknál és a budapesti megjelenés

A nyolcvanas évek boomjában, a nemzetközi mozgásokhoz hasonlóan az osztrák kortárs kereskedelmi galériáknál az alapítások újabb hulláma bontakozott ki. E vonulat egyik legügyesebb képviselőjének bizonyult Hans Knoll, a nyolcvanas években alapított mintegy 400-500 osztrák galéria kevés számú túlélőjének egyike. Nehéz lenne pontosan megmondani, hogy az osztrák galériák nemzetközi sikereiben mekkora szerepet játszott a különböző nációjú művészekkel való együttdolgozás, illetve a hazai művészek nemzetköziesítése, minthogy számos patinás osztrák galéria - például a Galerie Nächst St. Stephan, a Galerie Krinzinger - e stratégiák különböző arányú kombinációjára  és minőségi tevékenységre alapozza munkáját, míg a lokális hatókörű, frissen alapított, még csak hazai művészek belföldi menedzselésével foglalkozó galériák mindkét - egymást is feltételező - stratégiában s így általában is kevésbé voltak sikeresek és sorra buktak meg a nyolcvanas években. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a nyolcvanas évek ezen új nemzetköziesebb vonulata az osztrák művészeti renomé-építés új szakaszát hozta.

Andreas Fogarasi az Ez a város egy távoli bolygó? című kiállítás megnyitóján, Knoll Galéria 2008

Hans Knoll 1985-ben alapította bécsi galériáját. Az első időszakban egy külvárosi helyszínen, művészeti, társas összejövetelek formájában működött, a különböző művészeti médiumokra, filmre, videóra, festményekre épülő találkozások főzésekkel voltak egybekötve. Később az események fokozatosan rangot kaptak, a galéria pedig a belvárosba költözött. A galérista a többségében Kölnre figyelő, és a nemzetközi piacra elsősorban külföldi művészek menedzselése útján betörni próbáló, követő stratégiát folytató galériákhoz képest - a nemzetközi művészekkel való aktív együttműködés mellett - nagyobb arányban saját művészekre támaszkodó nemzetközi stratégiát alakított ki. Ezek során kezdett el osztrák művészek mellett intenzívebben foglalkozni a kelet-európai művészettel is, nemcsak magyar, hanem cseh, szlovák, szlovén, lengyel relációkban is. E Kelet és Nyugat közötti híd-szerepet a rendszerváltás nyomán az osztrák galériák közül elsőként - és érdekes módon továbbra is egyedüliként - "hídfőállásként" Budapesten intézményesítette. Már 1988-ban irodát nyitott a Pozsonyi úton, majd 1990-ben a Liszt Ferenc téren megnyílott a budapesti Knoll Galéria, az első magyarországi nemzetközi galéria.

Fejlesztő kereskedelmi galéria nyitott, nemzetközi programmal

Hans Knoll galéristaként nem egyszerű kereskedőnek, hanem fejlesztőnek (developer) vallja magát. Menedzselt művészeinek és a piacnak a hosszabb távú fejlesztésére, építésére is vállalkozik - a kereskedelmen túlmenően. Ennek értelmében művészeinek különböző projektekben, kiállításokon való részvételét is szorgalmazza. Szakmai kapcsolatokat hoz össze, segít szélesíteni a szakmai vitát különböző, saját művészeinek szűkebb körén túllépő, hazai és nemzetközi művészeti események szervezése útján. A "fejlesztő galerista" egy-egy művészeti szcéna, város léptékében is gondolkodik. Budapestet illetően ilyen mozzanat a nemzetközi művészeknek a Knoll Galériában történő rendszeres bemutatása, az itteni művészeti életre vonatkozó, bécsi és szélesebb nemzetközi összefüggésben is végzett orientációs tevékenység, a Bécs - Budapest kapcsolatokat építő "Játék határok nélkül" , illetve az Európa 94 projekt megkísérelt, de meg nem valósult budapesti fordulója, s az ennek kapcsán felmerült, és szintén meghiúsult Galériák II. Európai Kongresszusa Budapesten.

A Knoll Galéria programja folyamatosan formálódik, de egy határozott profilhoz való illeszkedés alapján keresi, választja ki az együttműködő művészeket. Ez a profil meglehetősen markáns, ezzel együtt a galérista óv az irányzatokkal - így akár a poszt-konceptuális címkével - való azonosítástól, a karakteres művészek tevékenysége szerinte ugyanis átlépi ezek határait. A budapesti Knoll Galéria művészei: Birkás Ákos, Sugár János, Károlyi Zsigmond, El-Hassan Róza és Bernát András.

A galéria programja ugyanakkor a kereskedelmi galériákhoz képest relatíve nyitott - bár ez a nyugati közegben a nívós galériáknál már természetes. A galérista a művészek egy szűkebb körével szorosabb, egy tágabb körével lazább együttműködést folytat. Mindkét kör nyitott és időben változó. A belső körben jelenleg három osztrák (Johanna Kandl, Werner Reiterer, Karl-Heinz Klopf), és két magyar művész (Birkás Ákos, El-Hassan Róza), valamint egy amerikai és egy német művész található. A külső kör ennek két-háromszorosa a művészek számát illetően, és részben menedzselés jellegű együttműködést, de inkább projektekhez kapcsolódó közös fellépést jelent. A galéria programja a független szcénán belül mozgó művészeket illetően is nyitott.
 

Nemzetközi projektek - nemzetközi piac

Hans Knoll tevékenységének körülbelül harmada a galériával együttműködő művészek tágabb körét érintő, vagy annál is nyitottabb kört involváló projektekben realizálódik, a projektekhez külön megteremtett finanszírozással. E mozzanat a nemzetközi láthatóságot, elismertséget, jelenlétet megcélzó galériáknál ma már alapkövetelmény.

Knoll az eddigiek során művészeinek nemzetközi menedzselését nagyon ügyesen szőtte egybe saját személyének internacionális projektek  (Détente, Übergänge) szervezésén keresztül történő elismertetésével. Ezáltal nagyobb nemzetközi projektek alkalmával is lehetségessé vált eseti ajánlói szerepe. Így juttatta be a Documentára Sugár Jánost, az Apertóra El-Hassan Rózát, vagy Birkás Ákost párizsi, brüsszeli, düsseldorfi, berlini galériákon keresztül a Bázeli, illetve a Kölni Nemzetközi Vásárra.

A galéria eladásainak 70-80%-a realizálódik Ausztriában, 20-30%-a nemzetközileg, az eladások értékét tekintve azonban az utóbbiak reprezentatívabb választásai és magasabb árai miatt ez az arány 50-50 százalékos. A magyarországi eladások csekélyebbek, bár volt már nagyobb, illetve esetenkénti kisebb eladás is. A nemzetközi piacon lebonyolított eladások viszont a magánszemélyeknek történő (az összes értékesítésben 40%-ot kitevő) és a múzeumi (az összes értékesítésből 20%-ot adó) eladások esetében is az osztrák eladások szintje körül alakulnak. A piac további fontos szegmensére, a vállalati szférára ugyanakkor egyelőre csak Ausztriában sikerült ráépülnie, ez az összes eladás 40%-át jelenti.

A galéria eladásai a nemzetközi intézményekben és a nemzetközi piacon való számottevő jelenlétet mutatnak. Ennek alapját - mint láttuk - Hans Knoll nemzetközi projektjeinek szakmabeli sikeres elismerése, a galéria jól menedzselt s állandóan továbbfejlesztett nyitott programja, s művészeinek sikeres nemzetköziesítése, illetve a nemzetközi művészek sikeres mozgatása jelenti.

(1994/95)