Kvantorok, fókuszpozíció és kontrasztív topik a mai magyar nyelvben

Előző tanulmányomban (A kvantorok és a névmások szerepe a magyar tárgyas igék ragozásában: MNy. 1999: 289—305) azt bizonyítottam, hogy a tárgyas ige tárgyas ragozásának (kötelező) választása szempontjából közömbös a kvantor szórendi helyzete. Rámutattam, hogy vannak olyan kvantorok, amelyeket a tárgyas ige tárgyának pozícióját betöltő főneves kifejezés — bizonyos szintaktikai környezetben — nem tűr meg:

Ha az (1)–(2)-ben az alanyi ragozást választjuk, csak az (1) tehető jólformálttá:

Ennek a dolgozatnak két fő célkitűzése van: a) adekvát magyarázatát adni annak, hogy miért nem tekinthető jólformált mondatnak a (2) és a (4); b) annak vizsgálata, hogy a kevés, néhány, sok, minden egyes, minden és összes kvantor hogyan töltheti be a fókusz pozícióját a mondatban.

    1. A kevés kvantor az úgynevezett kirekesztő értelmű kifejezések csoportjába tartozik. „A kirekesztő értelmű kifejezéseket jelentésük rokonítja egymással. Mind negatív értelműek, s [+ fókusz] szótári jegyüket valószínűleg annak köszönhetik, hogy pozitív megfelelőjükkel szembeállítva értelmezzük őket.” (É. Kiss — Kiefer — Siptár, Új magyar nyelvtan. [= ÚMNyt.] Bp., 1998. 48). Az ÚMNyt. fenti megállapításával megegyezik idézett tanulmányom alábbi gondolata: „Azt állítjuk, hogy a kevés és a néhány kvantor ugyanazt a mennyiséget kvantifikálja, a kevés „alulról”, a néhány „felülről”, másképpen: a kevés kvantor negatív módon, a néhány kvantor pozitív módon kvantifikál azonos mennyiséget.” (I. m. 6.) A kevés kvantornak tehát a néhány kvantor a pozitív megfelelője. Különbséget kell tennünk egy (negatív értelmű) kvantor pozitív megfelelője és ún. contraire ellentéte között: a kevés ilyen — contraire típusú — ellentéte a sok. A [+ fókusz] szótári jeggyel rendelkező kevés kvantort fókuszpozícióba mozgatva a (4) jólformálttá tehető:

(5) ['KEVÉS tőled kapott levelet] égetek el.

Az ÚMNyt. az (5) jólformáltságát a fókuszmegszorítással magyarázná: „Fókusz-megszorítás (1. változat) [Új bekezdés.] Az ige [+ fókusz] jegyű vonzatának, amennyiben lehetséges, fókuszpozícióba kell kerülnie.” (ÚMNyt. 46.) Mit is jelent a [+ fókusz] szótári jegy? Az ezzel a jeggyel rendelkező igei vonzatról — jelen esetben a kevés kvantorról — állítanunk kell valamit a mondatban. Az állítás szintaktikailag abban manifesztálódik, hogy a [+ fókusz] szótári jegyű igei vonzat fókuszpozícióban kell hogy legyen, azaz meg kell előznie az igét (a fókusz pozícióját betöltő igei vonzatot kiemeljük a VP-ből); a fókusz fonetikai/prozódiai követelménye, hogy meg kell kapnia a mondat főhangsúlyát. Az (5) jelentése: ’ Azt állítom, hogy kevés olyan tőled kapott levél van, amit elégetek’ . A (2) és a (4) jelentése nem tartalmaz ilyen, a kevés kvantorról szóló állítást. A (2) és a (4) rosszulformáltságát szemantikailag a tárgyas ige által leírt cselekvés „pozitív” jellegének (ti. megteszek valamit) és a kevés kvantor „negatív szemantikai töltetének” belső ellentmondásával, feszültségével magyarázhatjuk.

A kirekesztő értelmű kifejezések és a tagadás szintaktikai és szemantikai tulajdonságai hasonlóságot mutatnak:

A (6) megerősíteni látszik azt a feltevésünket, hogy a magyar nyelvben a kirekesztő értelmű kifejezések és a tagadás meg kell hogy előzzék az igét abban az esetben, ha a kijelentő mondat negatív értelmű; ha az ige előtt nem található kirekesztő értelmű [140] kifejezés vagy tagadószó, a kijelentő mondat pozitív értelmű (állító). Míg azonban a tagadás mindig megelőzi az igét, egy kirekesztő értelmű kifejezés maradhat a VP-n belül is, azaz követheti az igét abban az esetben, ha egy másik igei vonzat kerül fókuszpozícióba:

A fentiek alapján módosítanunk kell a fókuszmegszorítás pontosított változatát: „Fókusz-megszorítás (pontosított változat) [Új bekezdés.] a) Az ige [+ fókusz] jegyű vonzatának, amennyiben lehetséges, fókuszpozícióba kell kerülnie. b) Fókuszpozícióba csak [+ fókusz] jegyű összetevő kerülhet.” (ÚMNyt. 50.)

Különbséget kell tennünk az inherens [+ fókusz] jegy és a fókuszpozíció által „kölcsönadott” [+ fókusz] jegy között. Például a kevés kirekesztő értelmű kifejezésnek inherens (szótári) jegye a [+ fókusz], míg a János főnévnek nem az; a [+ fókusz] jegyet azonban „kölcsönveheti” a fókuszpozíciótól. A fókuszmegszorítás módosított változata:

(8) Fókusz-megszorítás

(6) a) Az ige inherensen [+ fókusz] jegyű vonzatának fókuszpozícióba kell kerülnie, ha a fókuszpozíciót nem tölti be egy másik igei vonzat.

(6) b) A fókuszpozícióba kerülő összetevő vagy inherensen [+ fókusz] jegyű, vagy a fókuszpozíciótól kölcsönzi a [+ fókusz] jegyet.

A kevés kvantornak mint kirekesztő értelmű kifejezésnek a fenti elemzése ugyanakkor megköveteli az előző tanulmányomban szereplő alábbi két példamondat jólformáltságáról szóló állításom felülvizsgálatát:

A néhány kvantor a kevés kirekesztő értelmű kifejezés pozitív megfelelője, ezért nem kerülhet fókuszpozícióba. Egy ilyen pozitív megfelelőből létrehozhatunk azonban egy csak-os kifejezést (a pozitív megfelelőből kirekesztő, azaz negatív értelmű kifejezés áll elő); a csak-os kifejezés természetes helye pedig a fókusz:

(10) [Csak 'NÉHÁNY tőled kapott levelet] égetek el.

Ennek megfelelően a (9a, b) helyes változatai:

A (11a, b)-ben két fókuszpozíció található. Ennek az a magyarázata, hogy mind a (11a)-t, mind a (11b)-t két mondatból vezethetjük le, amelyekben más-más összetevő [141] tölti be a fókuszpozíciót. Például a (11a) elemzése: [Csak 'NÉHÁNY levelet] égetek el. + ['TŐLED kapott leveleket] égetek el.

A kirekesztő értelmű kifejezéseket az E. Klima által „affective” (a továbbiakban: affektív) grammatikai-szemantikai jegyűnek nevezett kifejezések csoportjába sorolhatjuk. Az affektív jelentése itt: nem-állító. A nem-állító a kirekesztő értelmű kifejezések esetében nem a tagadást, hanem a negatív értelmet jelenti. — A kevés negatív értelmű kvantorról megmutattuk, hogy nem fordulhat elő — a (7g)-hez hasonló mondatok kivételével — a (ragozott) igét követő pozícióban: meg kell előznie az igét, fókuszpozícióba kerülve. Mármost mi a magyarázata annak, hogy az (5) jólformált mondat? Nem fogadhatjuk el adekvát magyarázatként azt, hogy a [+ fókusz] szótári jegyű kevés kvantor/kirekesztő értelmű kifejezés fókuszpozícióba kell hogy kerüljön, ha lehetséges, illetve ha eleget teszünk a fókuszmegszorításnak, a mondat automatikusan jólformált lesz. Vegyük észre, hogy az (5) megértése valójában három mondat hierarchikus kapcsolatát feltételezi:

Az állítás csak a b)-re vonatkozik, a c)-re nem. Tehát a fókuszról állítok — mert állítanom kell — valamit. A fókusz ezek szerint nem ugyanabban a mondatban van, mint a ragozott ige! Az csak látszólagos, hogy a fókuszpozícióban lévő igei vonzat megelőzi a ragozott igét: sejtésünk az, hogy a fókusz és a ragozott ige két különböző, de egymással hierarchikus viszonyban lévő mondatnak a része. A fókuszt tartalmazó mondat az ágrajzon eggyel magasabban helyezkedik el, mint a ragozott igét tartalmazó. A (2) és a (4) rosszulformáltságának mélyebb oka az, hogy ezekben a mondatokban nincs fókusz, pedig fókuszkényszer lenne. Az ige által ábrázolt cselekvés pozitív értelme és a kevés kvantor negatív értelme között így ellentmondás keletkezik, mert az ige és a fókusz pozícióját betölteni képtelen kirekesztő értelmű kifejezés egy mondatban vannak. Nézzünk további példákat!

A (13a) elemzése a fentiek fényében:

A (13b) elemzése:

A (13c) elemzése: [142]

Elgondolásom kapcsolatba hozható J. R. Ross koncepciójával (On declarative sentences, 1970.). Ross a kijelentő mondatok mélyszerkezetében feltételez egy [I + say + you]-szerű, az ágrajzon eggyel magasabban elhelyezkedő performatív mondatot. A performatív elemzés analógiájaként az alapvető szerkezeti különbség a fókuszt tartalmazó és a fókusz nélküli mondatok között az, hogy az előbbiek tartalmaznak egy, a fókuszról szóló állítást/mondatot is, amely a legmagasabban helyezkedik el az ágrajzon. További észrevételünk, hogy az a (ragozott) ige, amelynek a fókusz a vonzata, az ágrajzon eggyel lejjebb elhelyezkedő mondat igéje jelentésének egyik elvont jelentésmozzanata. (Az ún. absztrakt predikátumok fogalmát a generatív grammatika dolgozta ki; az egymással hierarchikus viszonyban álló absztrakt predikátumok — elvont jelentésmozzanatok — központi helyet foglalnak el Zsilka János igei jelentéselemzéseiben.)

Elgondolásomat megerősítik idegen nyelvi adatok is. Az (5) német megfelelője:

(17) Es gibt wenig von dir bekommene Briefe, die ich verbrenne.

A (17)-ben a wenig kvantor/kirekesztő értelmű kifejezés kötelezően fókuszpozícióba kerül. A wenig-ről azt állítom, hogy van (es gibt); a (17) alábbi parafrázisa pedig világossá teszi, hogy a fókusz és a (ragozott) ige nem ugyanannak a mondatnak a része:

(18) Es gibt wenig Briefe, die ich von dir bekommen habe, die ich verbrenne.

További megfigyelésünk, hogy egy csak-kal módosított kirekesztő értelmű kifejezés kirekesztő/megszorító státusa nem változik meg, sőt, megerősítést nyer:

(19) [Csak 'KEVÉS tőled kapott levelet] égetek el.

Kérdés, hogy a csak-os kirekesztés/megszorítás mely szóosztályokra, illetve az adott szóosztály mely elemeire vonatkoztatható. A csak vonatkozhat például az igére:

(20) Forrest Gump csak futott és futott.

A csak vonatkozhat például a határozószóra és a főnevesült melléknévre is:

A kvantorokról azonban általában nem állíthatjuk, hogy csak-os kifejezések összetevői lehetnek:

A (22b, c) rosszulformáltságának magyarázata egyszerűnek tűnik. A csak-os kifejezések kirekesztő/megszorító értelműek. Mindig egy részhalmazt azonosítanak a résznek [143] megfelelő egészhez képest. A (22b, c)-ben ez nem teljesül, ezért a csak-nak és az adott kvantornak a szintaktikai kapcsolata: belső — logikai — ellentmondás. Nehezebb dolgunk van a (22a) magyarázatával. A sok ugyanis kétségkívül részhalmaz, éppen a minden-hez, illetve az összes-hez képest, a csak és a sok mégsem kompatibilis egymással. Mármost tegyük fel, hogy János és társai egy 99 főből álló halmazt alkotnak, szemben
a századik, egyedül álló Máriával. Nézzük most az alábbi mondatot:

(23) Csak Jánosék kaptak levelet külföldről.

A [János és társai] halmaz számossága sok az egészhez — a 100 főhöz — képest, a (23) mégis jólformált mondat. Ez azt sugallja, hogy a csak-nak más a jelentése a (23)-ban, mint a (19)-ben és a (22)-ben. A (23) jelentése: ’ Kizárólag Jánosékra nézve igaz (az), hogy levelet kaptak külföldről’ . A (23)-ban a csak jelentése: ’kizárólag’. A (19) parafrázisa: Mindössze néhány tőled kapott levelet égetek el. (Azonban: *Mindössze kevés tőled kapott levelet égetek el.) A csak tehát vonatkozhat a kirekesztő, negatív értelmű kvantorra, a kevés-re, továbbá vonatkozhat a kevés pozitív megfelelőjére, a néhány-ra is, mert mind a kevés, mind a néhány a sok-hoz, a minden-hez és az összes-hez képest kis/csekély mennyiséget jelöl. A csak nem vonatkozhat a sok-ra, mert a sok éppen a kevés contraire ellentéte számosságát/mennyiségét tekintve: „ami sok, az sok.” (Lásd: *Mindössze sok tőled kapott levelet égetek el.)

A csak kompatibilis az egyes-sel és a semmi-vel is:

A (24a) rosszulformált mondat, mert az egyes kvantor, a néhány-nyal megegyezően, pozitív értelmű, ezért nem kerülhet fókuszpozícióba. Fókuszpozícióba az egyes csak a csak-kal kerülhet, hiszen a [csak egyes]: kirekesztő értelmű kifejezés. Az egyes és a néhány közötti markáns lexikális különbség az, hogy az egyes-nek nincs lexikalizált negatív értelmű megfelelője. A (24b) jólformált mondat, mert nem az egyes, hanem a tőled van fókuszpozícióban. A (24c–e) a fentiek ismeretében nem szorul külön magyarázatra. A (24d) okozhat esetleg értelmezési problémát. A (24b) azt mutatja, hogy a (24d)-ben a csak nem az egyes-re, hanem az [egyes + tőled]-re vonatkozik: Csak [egyes 'tőled] kapott leveleket égetek el. A (24f, g) megértéséhez nézzük az alábbi mondatokat:

A semmi lexikális jelentését tekintve negatív, de nem kirekesztő értelmű kifejezés. (A kirekesztő értelmű kifejezések nagyobb mértékben kirekesztenek, kisebb mértékben azonban megengednek.) A semmi a kirekesztő értelmű kifejezésekkel szemben megköveteli a tagadószó jelenlétét a mondatban. Fókuszpozícióba csak akkor kerülhet, ha közvetlenül megelőzi a tagadószót: [144]

(26) 'Semmit sem égetek el.

Kérdés, hogy milyen funkciót tölt be a csak a (24g)-ben. A (10)-ben megmutattuk, hogy a néhány pozitív értelmű kvantornak a csak ad fókuszpozícióban negatív értelmet. A semmi azonban „önmagában” is negatív értelmű, tehát nem a csak teszi azzá. Ugyanakkor a csak és a semmi kompatibilitásáról mást is elmondhatunk:

A (27a, c) elliptikus mondatok. A (27a) törlés nélküli változata: 'Semmi baj nem történt!, míg a (27c)-é (például): 'Semmi esélyed nincs a probléma megoldására!. A törlés nélküli csak-os változatok sem jólformáltak: Csak 'semmi baj nem történt!, illetve: Csak 'semmi esélyed nincs a probléma megoldására!. Ha kihagyjuk a semmi-t, a (27a, c) parafrázisai: 'Nem történt baj!, illetve: 'Nincs esélyed!. Mármost a (24g) is elliptikus mondat. Törlés nélküli változata: Csak 'semmi pánik ne legyen!. Ha kihagyjuk a semmi-t, a (24g) parafrázisa: Csak 'ne legyen pánik!. Ezek szerint a csak jelentése a (24g)-ben: ’ Azt akarom/kívánom/stb., (hogy ne legyen pánik!)’ .

Vizsgáljuk most meg az úgynevezett kettős tagadást a magyar nyelvben! Példamondatainkat idegen (angol) nyelvi megfelelőikkel vetjük egybe:

Az any(body) a polaritás kifejezések (polarity expressions) csoportjába tartozik. A polaritás kifejezések mindig egy affektív kifejezés hatókörében kell hogy legyenek. Ilyen affektív kifejezés a not tagadószó. Mármost a (28e)-ben a tagadás az igére, míg a (28g)-ben a senki-re vonatkozik:

A senki polaritás-kifejezés, míg a nem/sem affektív kifejezés. A kettős tagadás csak látszólagos: a senki mint polaritás-kifejezés negatív értelmű (nem-állító), de nem tagadó lexéma: megköveteli, hogy mindig egy affektív kifejezés, a tagadás (nem/sem) hatókörében legyen. Ami a senki-nek a nobody-hoz és az anybody-hoz való viszonyát illeti, Saussure megfogalmazásával élve különböző nyelvi értékekről beszélhetünk. A senki [145] megfeleltethető az anybody-nak; ebben az esetben mind a magyar, mind az angol nyelvben egy affektív kifejezés (tagadószó) hatókörében kell hogy álljanak. A senki nem/senki sem/stb. pedig a nobody-nak feleltethető meg, amelynek lexikális jelentése tartalmazza a tagadást. A (28e, f) egybevetése ezzel szemben azt mutatja, hogy a senki lexikális jelentése nem tartalmazza a tagadást. A magyar nyelvben ilyen negatív értelmű, de nem tagadó kifejezések még: semmi, sehová, sehol, semmiért, semennyi stb.

Szólnunk kell itt az alábbi — helytelen — köznyelvi forma terjedéséről is: 'Nem semmi, amire a Lopakodó képes. A 'nem semmi jelentése: ’ valami/az már valami’ . A dolgozatban később megmutatjuk, hogy egyes kirekesztő értelmű kifejezések kompatibilisek a tagadással, azaz negálhatók. Ebben az esetben a tagadás megelőzi a kirekesztő értelmű kifejezést, fókuszpozícióba kerülve: 'Nem kevés tőled kapott levelet égetek el. (Nem kevés = a kevésnél több/sok.) A 'nem semmi analógiás képzés útján jött létre. Rosszulformáltsága abból adódik, hogy a semmi-t nem mozgathatjuk el fókuszpozíciójából: csak a 'semmi nem/'semmi sem nyelvi formák megengedettek, és az ezekhez a formákhoz fűződő negatív/tagadó értelem.

    2. Rátérve ezek után a célkitűzésekben szereplő második kérdés megválaszolására, idézzünk ismét az ÚMNyt.-ból egy idevonatkozó megállapítást: „A fókuszos kifejezésben a fókusz és az ige közé nem ékelődhet sem igemódosító ... sem más kifejezés”. Ez a megállapítás a következő szabály megalkotásához vezet el:

Vizsgáljuk meg, hogy a minden egyes, minden és összes kvantor valóban fókuszpozícióban van-e a (30e–g)-ben, és milyen — eredeti — pozícióból mozgatjuk őket oda!

A (31a–c)-ben a kvantoros kifejezések a VP-n belüli összetevők; innen mozgatjuk őket fókuszpozícióba. A (30e–g)-ben a kvantoros kifejezések pozíciója megfelel a fókusz követelményeinek: az igét közvetlenül megelőző összetevő (azaz a fókusz) az adott mondat tartalmi és hangsúlyozásbeli súlypontja, és az őt követő ige hangsúlytalan. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a (30e–g)-ben a fókuszpozícióban lévő kvantoros kifejezések és a (ragozott) ige közé beékelődhet — be kell hogy ékelődjön! — az igemódosító. Miért? Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a minden egyes, minden és összes kvantor generikus jelentése megköveteli a befejezett aspektusú igehasználatot, ami szintaktikailag [146] abban manifesztálódik, hogy az igemódosító (igekötő) megelőzi az igét. Vegyük azonban észre, hogy ezek a kvantorok fókuszpozícióba kerülhetnek a (ragozott) ige után is, szemben a kevés-sel, néhány-nyal és sok-kal:

A fókusz szerepét tehát nemcsak „az igét közvetlenül megelőző, a VP-vel FP-t alkotó összetevő tölti be” (ÚMNyt. 50), hanem a fókusz követheti is az igét; ráadásul ebben a követő pozíciójában nem kell szomszédosnak lennie az igével:

(33) Elégettem tegnap bánatomban az 'összes tőled kapott levelet.

Azonban:

Ha a minden egyes, minden és összes kvantor az ige előtt tölt be fókuszpozíciót, a kvantoros kifejezésnek szomszédosnak kell lennie az igével. A kvantoros kifejezés és az ige közé csak az igemódosítónak (igekötőnek) kell beékelődnie, más kifejezés, például a módhatározó nem ékelődhet be.

    3. Vizsgáljuk most meg, hogy melyek azok a kvantorok, amelyek a kontrasztív topik funkcióját is betölthetik!

5) a

A (35a) rosszulformált mondat. Ha egy kirekesztő értelmű kifejezés fókuszpozícióban van, a VP-ben (az ágrajzon eggyel lejjebb elhelyezkedő mondatban) nem lehet tagadószó: [147]

Már megjegyeztük, hogy a kirekesztő értelmű kifejezések nagyobb mértékben kirekesztenek, kisebb mértékben azonban megengednek; a tagadás pedig csak kirekeszt, de nem enged meg. A (36) újabb bizonyíték arra, hogy a fókusz és az a (ragozott) ige, amelynek a fókusz a vonzata, nem ugyanabban a mondatban vannak: a kirekesztő értelmű kifejezést tartalmazó fókusz egy kirekesztő, de egyben megengedő értelmű mondat része, a tagadás (a tagadószó) egy kirekesztő (= tagadó) mondat része; a két mondat hierarchikus kapcsolata belső — logikai — ellentmondás. A (36)-ot jólformálttá tehetjük az alábbi változatban:

Visszatérve a (35a) rosszulformáltságának magyarázatára, megállapíthatjuk, hogy a kontrasztív topik pozíciójában lévő kevés kirekesztő értelmű kifejezés nem tűri meg a tagadás (a tagadószó) jelenlétét a róla szóló predikátumban. Ez az érvünk azonban nem bizonyulhat elégségesnek, ha tudjuk, hogy a (35d) sem jólformált: a sok nem kirekesztő értelmű kifejezés. Közelebb visz bennünket a probléma megoldásához a (35b) elemzése. A (35b) jelentése: ’Azt állítom, hogy néhány tőled kapott levélre igaz, hogy nem égetem el, de az összes többire nem igaz’. (Azaz az összes többit elégetem.) Korábban megmutattuk, hogy a pozitív értelmű néhány negatív értelmű megfelelője a kevés. A két kvantor ugyanazt a mennyiséget kvantifikálja. Ezek szerint a (35a) jelentése a következő lenne: ’Azt állítom, hogy kevés tőled kapott levélre igaz, hogy nem égetem el, de az összes többire nem igaz’. A kevés és az összes többi azonban nem állítható szembe egymással. A kevés-sel ugyanis nem nevezzük meg egy halmaz (bizonyos) elemeit, hanem ezeknek az elemeknek a számáról alkotunk értékítéletet: keveselljük őket. A (35d) rosszulformáltságát is a fentiek alapján magyarázhatjuk. A (35d) jelentése: ’Azt állítom, hogy sok tőled kapott levélre igaz, hogy nem égetem el, de az összes többire nem igaz’. A sok és az összes többi nem állítható szembe egymással: a sok-kal egy halmaz (bizonyos) elemeinek számáról alkotunk értékítéletet: sokalljuk őket.

A (35c) jólformáltsága azt bizonyítja, hogy a kontrasztív topik nem követeli meg feltétlenül a tagadás, illetve egy negatív értelmű kifejezés jelenlétét a predikátumban:

[148]

A minden egyes, minden és összes kvantor betöltheti a kontrasztív topik funkcióját. Az előbbi gondolatmenetet folytatva, ezekkel a kvantorokkal megnevezhetjük egy halmaz elemeit: tulajdonképpen magát a halmazt nevezzük meg velük. A (35g) jelentése például: ’Azt állítom, hogy az összes tőled kapott levélre nem igaz, hogy elégetem, csak néhány levélre/egyes levelekre igaz, hogy elégetem őket’. A kontrasztív topik funkcióját betöltő minden egyes, minden és összes kvantor ellentéte a néhány, illetve az egyes kvantor:

A (35e–g) azt mutatja, hogy ezekben a mondatokban a tagadás eredete a topikban van. Ha a (35e–g)-t fókuszos mondatokká alakítjuk át, a tagadás kerül a fókuszba, illetve a fókuszba kerül a tagadás:

   4. Szembetűnő a hasonlóság a fókusz és a kontrasztív topik között. Mind a fókusz, mind a kontrasztív topik funkcióját betöltő kifejezésről állítunk — mert állítanunk kell — valamit; a kontrasztív topikhoz hasonlóan a fókuszos kifejezések is mindig valamilyen kontrasztív jelentéstartalmat hordoznak:

A kontrasztív topikot tartalmazó mondatokat tehát átalakíthatjuk azonos vagy hasonló értelmű fókuszos mondatokká. Meg is fordíthatjuk ezt a folyamatot: a fókuszos mondatokból előállíthatunk kontrasztív topikot tartalmazókat.

A (42)-nek megfelelő kontrasztív topikos változatok:

bár meg kell hogy előzze az igét, megköveteli az ig

Látjuk, hogy míg a fókuszos kifejezésnek közvetlenül meg kell előznie az igét, úgy, hogy közé és az ige közé nem ékelődhet be az igemódosító, addig a kontrasztív topikot tartalmazó kifejezés, bár meg kell hogy előzze az igét, megköveteli az igemódosító beékelődését maga és az ige közé:

Ha a kontrasztív topikot tartalmazó mondat VP-jében tagadószó van, az igemódosító a tagadószó jelenléte miatt az ige mögé szorul (a tagadószó fókuszpozíciót tölt be):

A fókusz és a kontrasztív topik szintaktikai és prozódiai különbözőségét viszonylag egyszerű megállapítani. Bonyolultabb feladatot jelent számunkra szemantikai funkciójuknak a leírása, annak a kifejtése, hogy miben is rejlik hasonló jelentéstartalmuk. Határozzuk meg először a (42b), a (43b) és a (46) jelentését:

A (42b) jelentése: ’Azt állítom, hogy a Börzsöny és/de nem például a Mátra az, amit János bejárt a biciklijével’. A (43b) jelentése: ’Azt állítom, hogy a Börzsönyre igaz, hogy János bejárta a biciklijével, de például a Mátrára nem (feltétlenül) igaz, (hogy János bejárta a biciklijével)’. A (46) jelentése: ’Azt állítom, hogy a Börzsönyre nem igaz, hogy János bejárta a biciklijével, de például a Mátrára igaz (lehet), (hogy János bejárta a biciklijével)’. A fókusz kontrasztív jelentéstartalma a (42b)-ben: ’Kell, hogy legyen legalább egy X₂, amelyre biztosan nem igaz az, ami igaz X₁-re’. Nem követelmény X₁-gyel és X₂-vel szemben, hogy azonos genus proximum alá tartozzanak: János a Börzsönyt járta be a biciklijével, és nem a Mátrát, illetve: János a Börzsönyt járta be a biciklijével, és nem az Alföldet. Valójában az ige jelentésétől függ a fókuszos kifejezéssel szembeállítható potenciális partnerek köre; a (42b)-ben ez: ’Olyan földrajzi terület, amely bejárható biciklivel’. A topik kontrasztív jelentéstartalma a (43b)-ben: ’Kell, hogy legyen legalább egy X₂, amelyre nem (feltétlenül) igaz az, ami igaz X₁-re’, míg a (46)-ban: ’Kell, hogy legyen legalább egy X₂, amelyre igaz (lehet), ami nem igaz X₁-re’. A (42b)-nek egy olvasata van, szemben a (43b) és a (46) két olvasatával. Vessük most egybe a (42b)-t a (43b)-vel! A (43b) egyik olvasata megegyezik a (42b)-ével. Másik olvasatában a topikra vonatkozó állítás igaz, az ezzel az állítással kontrasztív (= tagadó) viszonyban lévő állítás azonban csupán valószínűsíthető.

A kontrasztív topik halmozottan is megjelenhet a mondatban:

A kontrasztív topikot tartalmazó mondatok — csakúgy, mint a fókuszt tartalmazók — mondatok (mondatjelentések) integrációi. A kontrasztív topik — a fókuszhoz hasonlóan — nem ugyanannak a mondatnak a része, mint a ragozott ige. A (47a) jelentésének megértése az alábbi mondatok (mondatjelentések) integrációját feltételezi:

Vizsgáljuk most meg, hogy a (47c) jelentésének megértése milyen potenciális ellentétpárok meglétét feltételezi az integrálódó mondatjelentésekben!

A (47c) értelmezése a (49) függvényében:

Elvben bármelyik igei vonzat betöltheti a kontrasztív topik funkcióját. A kontrasztív topikkal szembeni egyedüli követelmény, hogy eleme lehessen egy olyan ellentétpárnak, amelynek egyik elemére egy állítás igaz, másik (ellentett) elemére ugyanez az állítás nem (feltétlenül) igaz. A halmozott kontrasztív topikok sorrendje tetszőleges:

Egy mondatban valószínűleg azért lehet több kontrasztív topik is, mert a kontrasztív topik, kontrasztív jelentéstartalma ellenére, a topikhoz hasonlóan nem a mondat tartalmi és hangsúlyozásbeli súlypontja. Az előbbiek értelmében a mondatnak azonban csak egy fókuszpozíciója lehet: a mondat tartalmi és hangsúlyozásbeli súlypontja a fókusz. Az (52) rosszulformált mondat:

(52) *'JÁNOS a 'BÖRZSÖNYT a 'BICIKLIJÉVEL járta be.

A kontrasztív topik és a fókusz kompatibilis egymással:

Az (53a) egy lehetséges értelmezése:

Vegyük észre, hogy a kontrasztív topiknak meg kell előznie a fókuszt:

Miért tekintjük az (55)-öt rosszulformált mondatnak? Mind a kontrasztív topikról, mind a fókuszról állítanunk kell valamit. Az (53a)-ban a [János] kontrasztív topikról az [a Börzsönyt járta be a biciklijével] predikátummal (FP-vel) állítunk valamit; az FP-n belül találjuk a fókuszt: [a Börzsönyt] — a fókuszról pedig a [járta be a biciklijével] VP-vel állítunk valamit. Mármost az (55) egy FP, amelynek fókusza: [A Börzsönyt]; a fókuszról a [járta be János ( ) a biciklijével] VP-vel állítok valamit. A [János] kontrasztív topik a VP-ben, a predikátumban van, ami lehetetlenné teszi, hogy állíthassunk róla valamit. Ahhoz, hogy állíthassunk róla valamit, kívül kell esnie a predikátumon. Az (53b)-ben a [János] kontrasztív topikról a [bejárta [a 'BÖRZSÖNYT] a biciklijével] VP-vel állítunk valamit; a VP azonban fókuszpozíciót tartalmaz, ami nem lehet szintaktikai tulajdonsága a VP-nek. (Az (53b) nem tesz eleget a fókusz és a ragozott ige szomszédossága követelményének: a fókuszos kifejezésnek meg kell előznie a ragozott igét, és közéjük nem ékelődhet be az igemódosító.) Tehát: a kontrasztív topikra vonatkozó állítás vagy VP, vagy FP, a fókuszra vonatkozó pedig csak VP lehet. Az FP tartalmazza a VP-t, de a VP nem tartalmazza az FP-t.

Még egy megjegyzés a kontrasztív topikkal kapcsolatban. Bemutattuk, hogy elvben bármelyik igei vonzat betöltheti a kontrasztív topik funkcióját. Azonban az ige maga is betöltheti ezt a funkciót: [152]

Az (56) egy lehetséges értelmezése:

A kontrasztív topik fenti pozíciójában mindig főnévi igenevet találunk. A kontrasztív topikot ebben az esetben nem alakíthatjuk át fókusszá; az (56) csak akkor jólformált, ha tartalmaz kontrasztív topikot:

    5. Foglalkoznunk kell még a fókuszt tartalmazó mondatok egy érdekes típusával is:

Kérdés, hogy az (59a, b)-ben van-e fókusz? A problémát világosabbá teszik az alábbi példamondatok:

Az (59a)-ban a „fókuszgyanús” kifejezés (a Duna két partján) abban megegyezik a (60a–c)-ben található fókuszos kifejezésekkel, hogy a mondat tartalmi súlypontja; nem tesz azonban eleget a fókusszal szemben támasztott másik követelménynek: a (60a–c)-vel szemben a mondatnak nem hangsúlyozásbeli súlypontja. Az (59a, b) típusú mondatoknak nincs hangsúlyozásbeli súlypontja. Mármost az (59a, b)-nek rosszulformált változatai az alábbi példamondatok:

Budapest-ről nem azt állítom, hogy fekszik (valahol), a feladatról nem azt állítom, hogy összetevődik (valamiből). Ezzel szemben az (59c)-ben János-ról azt állítom, hogy szeret (valamit), és ez a valami történetesen a pizza. Ebből arra kell következtetnünk, hogy az (59c)-ben a [szereti a pizzát] kifejezés VP, azaz a V fejnek a maximális projekciója, míg az (59a, b)-ben Budapest-ről, illetve a feladat-ról FP-vel állítunk valamit, az FP pedig az F (fókusz) fej maximális projekciója. Az (59a, b)-ben a VP-t csak az ige (és az igemódosító) alkotja. A (61a, b) rosszulformáltságának valószínűleg az a magyarázata, [153] hogy mind a fekszik, mind az összetevődik igét a van/létezik jelentésében használjuk ezekben a mondatokban. (A van ezeknek az igéknek is a legelvontabb jelentésmozzanata, ahogyan erre Zsilka János rámutatott.) Budapest-ről, illetve a feladat-ról tehát nem azt állítom, hogy van, hanem előfeltételezem róla; állítani azt állítom Budapest-ről, hogy valahol van (= fekszik), míg a feladat-ról, hogy miből van (= tevődik össze). A (61b) parafrázisa: A feladatnak két része van. A fekszik, illetve az összetevődik igékkel természetesen állíthatok is, azaz betölthetik egy VP-ben a V fej pozícióját:

(62) János fekszik, Mária ül a díványon. (<[János fekszik a díványon. + Mária ül a díványon.])

Az (59a), a (61a) és a (62) egybevetése azt sugallná, hogy a fekszik igével azért nem állíthatok a (61a)-ban, mert ebben a mondatban az igének metaforikus jelentése van, szemben a (62)-vel, ahol az igét tulajdonképpeni jelentésében használjuk. Ez a magyarázat azonban nem helytálló:

(63) Jánosnak fekszik ez a feladat.

Ebből arra kell következtetnünk, hogy a fókusznak az az elsődleges tulajdonsága, hogy a mondat jelentésének tartalmi súlypontját képezi. Másodlagos — prozódiai — tulajdonsága, hogy egyben a mondat hangsúlyozásbeli súlypontja is. A (60a, b) azért jólformált, mert a mondatjelentések tartalmi súlypontját képező, fókuszpozícióban lévő kifejezés egyben a mondat hangsúlyozásbeli súlypontja is lehet. És a hangsúly az, ami a fókusznak a kontrasztív jelentéstartalmat kölcsönzi:

Javasoljuk, hogy a fókusznak két típusa között kelljen különbséget tenni. Az első típusba azok a fókuszos kifejezések tartoznak, amelyek szintaktikailag fókuszpozícióban vannak, és a mondat jelentésének tartalmi súlypontját képezik. A második típusban azokat a fókuszos kifejezéseket találjuk, amelyek egyben a mondat hangsúlyozásbeli súlypontjában is vannak; az ilyen fókuszos kifejezést tartalmazó mondatoknak kontrasztív jelentéstartalma van. A [+ fókusz] szótári jeggyel rendelkező kifejezések (dolgozatunkban a kirekesztő értelmű kifejezések voltak ilyenek) fókuszpozícióban a mondat jelentésének tartalmi és hangsúlyozásbeli súlypontját képezik, tehát a második típusba tartoznak.

Gecső Tamás

Vissza a Tartalomhoz

Quantifiers, focus and contrastive topic in present-day Hungarian

In the first part of the paper, in an investigation of what are known as exclusive expressions (like the quantifier kevés ‘few’), it is pointed out that the revised version of the Focus Constraint (cf. Új magyar nyelvtan [A New Hungarian Grammar], Osiris 1998) has to be modified. Exclusive/constraining phrases containing csak ‘only’ are analysed; the question is what word classes, or what members of a given word class, can figure in such exclusive/constraining phrases. It is claimed that senki ‘nobody’ is a polarity expression, whereas nem/sem ‘not (either)’ is an affective [154] expression, hence double negation is but apparent in Hungarian. In the second part it is demonstrated that — in contradiction to Új magyar nyelvtan — a quantified focussed expression can contain a verbal modifier wedged in between focus and verb. The third part deals with the issue of which quantifiers can also serve as contrastive topics; the fourth part highlights the similarities between focus and contrastive topic. Finally, in the fifth part, an interesting type of focus sentences is described.

Tamás Gecső

Back to Contents