Oldalak: 446 447 448 449 450 451 452 453

Magyar eredetű tükörfordítások a szlovák nyelvben. III. *

    1. A) A szlovák nyelv magyar eredetű tükörfordításainak különböző eseteit és típusait vizsgálva (l. StudSl. 32: 31—48; 34: 132—4; Nyelvünk a Duna-tájon. Szerk. Balázs János. Bp., 1989. 180—8. = NyDt.; MNy. 1993: 189—95; 1999: 195—203) szép példákat találunk e jelenségre az adózással kapcsolatos kifejezések és szerkezetek között is. Röviden már rámutattam, hogy a szlovák daňový ’adó-’ melléknév olyan magyar szerkezetek adó- előtagjának a mintájára keletkezett, mint például az adóhivatal ’Steuerbehörde’ ® szlovák daňový úrad ’ua.’ (Kálal 87; SlSJ. 1: 231), míg a daňovník ’Steuerzahler’ (uo.; Linguistica Slovaca. Bratislava 1—6 [1939—48]. 1—2: 283. = LS.) a magyar adózó ’ua.’ (1536: NySz. 1: 17), a daňovať ’Steuer zahlen’ (Kálal 87; SlSJ. 1: 231) a magyar adózik ’ua.’ (1585: EWUng. 1: 7), a daňovanie ’Steuerzahlung’ (MatSl. 301) a magyar adózás ’ua.’ (1585: EWUng. 1: 7) származékszavak tükörfordításai. Az adózik ® szlovák daňovať ige helyett ugyanis a szláv nyelvekben általában az adót fizet, ad ’Steuer zahlen, geben’ típusú szerkezet járja (l. Gregor: StudSl. 32: 32).

A magyar mintára keletkezett újabb keletű daňovník ’Steuerzahler’ helyett a régebbi korokból azonban danník képződmény idézhető, melyre korábban csupán a XIX. századból hoztam példákat (l. uo.), de vö. 1598: „panem na nassich gruntech nebol, nez tolko danikom aneb waldburgarem” (Historický slovník slovenského jazyka. Vedecký redaktor Milan Majtán. Bratislava, 1991—. 1: 229. = HSSJ.), 1690: „ danniczy brawoweho dawagy spolecžne” (uo.). A ritkán jelentkező szlovák régi danník tehát nem szótárírói alkotás (ennek lehetőségére l. Gregor: StudSl. 32: 32), mivel azonban a csehben nincs meg, ezért feltehető, hogy a régi szlovákban esetleg ukrán vagy lengyel jövevényszó (a szlovák nyelv lengyel és ukrán eredetű elemeinek kérdésére l. Ján DoruL a, Slováci v dejinách jazykových vzťahov. Bratislava, 1977. 47—60), vö. óukrán

B) Az egykori magyar vet ’auf(er)legen’ igének igekötős kivet ’ua.’ alakja napjainkban is általánosan használatos, vö. 1572: „ Adot most eo k Nem vetnek ” (SzT. 1: 100), 1574: Adôt vetę (NySz. 3: 1131), 1681: „Ha mikor peniglen reajok bort vetnek ki ... mindenik falura...” (SzT. 6: 1114), adót, bírságot, büntetést stb. vet ki valakire (l. ÉrtSz. 4: 253) stb.

A magyar kivet ’auf(er)legen’ pontos lefordítása a szlovák hodiť ’dob, vet, hajít’ és vrhať, vrhnúť ’dob, dobál, hajít, hajigál, vet’ igéknek igekötős származékai, például szlovák régi navrhnúť, navrhať ’auf(er)legen’, vö. 1550 k.: „Item opiet navrhli na nas devat syrov kozich... [= ... kivetettek ránk kilenc kecskesajtot]” (Rudolf Krajč ovič , Textová príručka k dejinám slovenského jazyka. Bratislava, 1979. 31), „Item navrhali na nas ... tyristo penis... [= kivetettek ránk négyszáz pénzt is]” (uo.), illetve ( roz-, u-, vy-, za- ) hodiť ’ua.’, amely a szlovák jogi, közigazgatási szóhasználat elemeként még a közelmúltból is idézhető, vö. 1683: „Mevše pak Pruščane a Bohuničane mnohem vetši i lepši role, na tych ma neco vic uhodit [= ... sokkal nagyobb és jobb földjeik lévén, rájuk valamivel többet vessen ki ...]” (Richard Marsina — Michal Kušík, Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku. 1—2. Bratislava, 1959. 2: 345. = Urbáre), 1799: „...na tých podobne taxu zahodili , gjch poraubili [= rájuk hasonlóan taksát vetettek ki , megrótták őket]” (HSSJ. 4: 130. porubiť alatt), 1848: adót vetni valamire, valakire, na porcie hore vzjať , porcie zahoďiť (Jancs. 1: 3), adókivetés, zahoďeňja daňe (uo.), 1876/1958: „ Na Slovensko vyhodená je daň na vyše dvoch miliónov [= Szlovákiára két millión felüli adót [446] vetettek ki ]” (Samuel Tomášik, Bašovci na Muránskom zámku. Edične pripravil... Jozef Nižnanský. Bratislava, 1958. 174), daň vyhodiť [= adót kivet] helytelen (Tvrdý ² 78; l. még Gregor: StudSl. 32: 32). A többi szláv nyelvben a kivet ige ilyen szerkezetben, illetve jelentésben nem használatos.

    2. A tág értelemben vett ’adó’ fogalmának kifejezésére a régebbi időkben a szlovákban egyebek közt a belső származású daň (1462: HSSJ. 1: 228), dávka (1555: uo. 236), porub (1541: Jazykovedné štúdie. Bratislava, 1—. [1956—]. 6: 262 = JŠ.), povrub (1455: HSSJ. 4: 226), az ófn. eredetű činž (1569: uo. 1: 217; eredetére l. Machek, EtSlČ ² . 103 činže a.; Josef Holub — Stanislav Lyer, Stručný etymologický slovník jazyka českého... Praha, 1967. 118. = SESJČ.), a latin eredetű kontribúcia (1663: HSSJ. 2: 94), taxa (1799: uo. 4: 130. porubiť a.) mellett általánosan használatos volt a magyarból meghonosodott rováš is (az eredet kérdésére l. Király: StudSl. 3: 100; Machek, EtSlČSl. 411, uő., EtSlČ ² . 503—4; Habovštiaková: StudSl. 25: 175; stb.).

A történelmi Magyarországon a közigazgatási számvitelben, az adózásban, s általában a nyilvántartás legkülönbözőbb területein komoly szerepe volt a rovás (szn. 1392?; hn. 1394; kn. 1508: EWUng. 2: 1273) származékszónak, amely főként ’Kerbholz; Aufschreibung; Steuer; Liste’ (MSzFgrE. 3: 533) jelentésben élt. Ugyanígy van ez — egyebek közt — a szlovákban is. Gyakoriságára és elterjedt használatára most csak néhány példát idézek: rováš 1. ’Kerbholz; (eingeritztes) Zeichen, Kennzeichen; Register’: 1543: „A czo se restu dotycze, czo na tabuli w piwnyczy stogy, y tez czo na/ robassy ...” (JŠ. 6: 263). — 2. ’Steuer, Abgabe’: 1566: „pan hrosnowsky Rubyl na haysku drczawu porub veczu Sumu fl 3 d 32 sse prw Rowass Bol” (LS. 1—2: 321). — 3. ’Kredit’: 1588: „Ponaiprwey Hans Weida odal geden rowass , czo se panom ... za geho vradu v Tenuski piwo wselo...” (Vincent Blanár, Zo slovenskej historickej lexikológie. Bratislava, 1961. 36. = Blanár). — 4. ’Quantität, Quantum’: 1617: „Lowásowi na den dwa Rowasse chleba” (Magyar Országos Levéltár Budapest. Batthyány család körmendi levéltára. Illésházy család iratai. Rsz. 70. Lad. 27. Fasc. 10: 94). — 5. ’Konto; Schuld; Schuldner’: 1789/1966: „...preto sa k ním největší hríšníci s velkýma rováši zbíhali” (Bernolákovské polemiky. I. Anti-Fándly. II. Bajzove epigramy. Edične pripravil ... Imrich Kotvan. Bratislava, 1966. 48. = BernPol.); stb.

Magyarországon a XIX. század végéig megmaradt az az ősi szokás, hogy számszerű adatok és tények nyilvántartását botra vagy pálcára vésett bizonyos jelekkel oldották meg, azaz „egy fapálcikába jobbról balra haladva számjegyeknek megfelelő bevágásokat tettek, rovásokat metszettek. A fapálcikát azután kettéhasították, és a rovás egyik felét az tartotta meg, akinek tartoztak, a másik felét pedig az, aki tartozott” (O. Nagy ³ , Mi fán terem? 405—6; l. még Magyar néprajzi lexikon. Főszerk. Ortutay Gyula. Bp., 1977—1982. 4: 375—6. = MNL.). A bevágásoknak ugyanis teljesen meg kellett egyezniük, a rovásokkal megjelölt mennyiség csak így volt hitelesnek mondható. A rováspálca vagy rovásbot ilyen jellegére és használatára szemléletes példákat idézhetünk a szlovák nyelvi anyagból is, vö. 1648: „podle rowasse osciepaneho [= a széthasított rovás(bot) szerint]” (StudSl. 1: 218, 114. jegyzet), XVII. század első fele: „aby ... z poddanych jeden každy svuj vrub neb rováš štepany mal [= hogy ... hasított rovása legyen]” (Slovenský národopis. Bratislava, 1— [1953—]. 3: 19, 37. jegyzet), 1658: „a rowaše ma take šafar držeti štepane s krčmarmi [= a sáfár is tartson a kocsmárossal hasított rovást ...]” (Urbáre 2: 285), 1768/1771: „aby... každy rowass nech ge na dwoge rosstepeny , s ktereho polowjca ma stat u rychtara polowjca pak u gazdu [= mindegyik rovás(bot) legyen kettéhasítva , s egyik felük a bírónál, a másik felük pedig a gazdánál maradjon]” (Udvari István, A Mária Terézia-féle úrbérrendezés szlovák nyelvű dokumentumai. Nyíregyháza, 1991. 312) stb. [447]

A magyarban az ’adót kivet; Steuer, Abgabe auferlegen’ fogalmat gyakran a (meg)ró (XV. sz.: TESz; EWUng.), a szlovákban a rubiť (eredetére l. Machek, EtSlČSl. 426, uő., EtSlČ ² . 522) ige és különböző igekötős származékai fejezték ki, vö. 1455: „kterak wassie wsy k wam (Bardejovčanom) przislussegiczie powrubeny od pana Talaffusowich gsu a gednu gsu služebniczy pana meho powrubili ” (HSSJ. 4: 227), 1535: „na tento czas byl j[es]t poddany muy a ya sem je porubyl , yakoz v uherskey zemy pravo j[es]t” (Branislav Varsík, Slovenské listy a listiny z XV. a XVI. storočia. Bratislava, 1956. 168. = Varsík), XVI. sz. közepe: „Item zarubali pani na vidiek pre ryby na Tisu...” (P. Horváth, Listy poddaných z rokov 1530—1848. Bratislava, 1955. 34. = Listy), XVI. sz. közepe: „Item gdy dežmu rubili ...” (uo. 35), 1566: „snamo czinim cze pan hrosnowsky Rubyl na haysku drczawu porub...” (LS. 1—2: 321), 1625: „V oddavani ryb tento spuosob se ma zachovati: Totiš jeden každy rybar sam bude povinovat, co zarubeno , na Byttču bud jinde prinašeti...” (Urbáre 2: 230), 1649: „ Rubeno jest toto mesto skrze panuv rubcich...” (uo. 253), porubiť daň (Kálal 504), rubiť ritkán (SlSJ. 3: 887), dane vyrubiť, vyrubovať (Tvrdý ² 718; SlSJ. 5: 286); stb.

Ha azonban valamit (adót, kötelezettséget, büntetést stb.) nyilvántartás céljából a rovásbotra véstek fel, azaz felróttak — vö. 1573: „... azt Twgia hogi fely Zette volt az adot es Nem Rotta volt fely , hanem Maganak tartotta volt, Az Rokonsaginak Marhaiokat penig Igazan Nem rotta volt fely ” (SzT. 3: 1050), 1573: „Az falw adayat fely zette es kewesbet rot fel az Rowasra” (uo.), 1636: „Esztendő által penig a mennyi gabona belőlük jut, azt felrójja a molnár is s maga [a tiszttartó] is, fele rovása egyiknél, s a fele másiknál állván” (OklSz. 272) — esetleg metszettek fel , vö. 1651: „... hogy azt rouassara feöl meczuén , tudjon relatiot á my uranak jarando dezmaiarul” (Úriszék 165) — vagy arról véstek, faragtak le, azaz leróttak , vö. 1626: „Jer, rójuk-le a ravásrúl adósságunkat” (NySz. 2: 1443) —, adott esetben róttak hozzá, akkor azt a régi szlovákban gyakran az általánosan használt rezať ’vág, metsz’ igével és származékaival nevezték meg. Bizonyára azért, mert a rezať terminológiailag nem kötődött szorosan a rubiť igéhez és származékaihoz. Csak néhány példa a sok közül: XVI. sz. közepe: „Item gdy dežmu rubili teda na každeho chudeho človeka prirezovali po luknu sbožia, ovsa neb jačmenia [= ...minden szegény emberre egy-egy mérő gabonát, zabot vagy árpát róttak fel ]” (Listy 35), 1592: „Lužbeta dopustila prerezati Martinowy na geho rowaž cztwrt basstowsku [= ...megengedte Mártonnak átróni a saját rovásbotjára...]” (HSSJ. 4: 395), 1597: „Kowač pol kwentina zeme hnedki dal na swuog rowass prerezati [= fél negyed földet azonnal a saját rovásbotjára rovatott át ]” (uo.), 1609: „(role) tak potrhane byli, že se nemohli z rowasse prerezawati [= (a földek) annyira szét voltak szedve, hogy nem lehetett őket a rovásbotról átróni ]” (uo.), 1610: „...aby žagdlom maslo brala a na/rowass rezala [= ...hogy meszellyel vajat vigyen és a rovásbotra felrója ]” (Pramene k dejinám slovenčiny. Zostavili Milan Majtán a Jana Skladaná. Bratislava, 1992. 18. = PDS.), XVII. sz. első fele: „aby ... z poddanych jeden každy svuj vrub neb rovaš štepany mal a kdy chtet bude drivi na prodaj nesti, dal hore narezati... jestli by se ktery u richtare neohlasil a na rovaš nedal narezat a drevo ven vezol... [= ...ha fát akar eladásra vinni, azt rovassa fel ... ha valaki a bírónál nem jelentkezne és a rovásra nem rovatná fel és a fát elvinné ...]” (SN. 3: 19, 37. jegyzet), 1668: „kdy diewka ... prissla pro wyno ke čtjrom holbam patu prirezala [= ...amikor a lány borért jött, a négy iccéhez hozzárótta az ötödiket]” (HSSJ. 4: 488), 1682: „(vrchnost) s porti zrezala a na bohatssu wes narezala [= ... lerótta és a gazdagabb falura rótta fel ]” (HSSJ. 2: 447), 1683: „aby dvorsky s frumentariusom to, co se naspatek prinese, zasej z rovašu dolu zrezal , a tak jenem tolko, co spravedlivo jest, do počtu aby položil [= ...amit visszahoznak, azt a rovásbotról rója le ...] (Urbáre 2: 342), 1716: „...ma [448] se na rowass narezat [= fölrovandó a rovásbotra]” (HSSJ. 2: 447), 1775 k.: „Rovátolom, Na rowaš režem, Incidendo” (StudSl. 3: 100); stb.

Valószínűnek látszik, hogy az ilyen esetekben a szlovák kifejezési mód a magyar felró, leró és társainak indukáló hatására alakult ki. Különösen a hore narezať és a dolu zrezať (l. fent) típusú megoldások támogatják a tükörfordítás feltételezésének a jogosságát. Itt ugyanis a na- ’rá-, fel-’ és z- ’le-’ igekötős alakok mellett a hore és dolu adverbiumok segítségével a magyar fel és le még külön is hangsúlyozva van (erre a jelenségre l. Gregor: StudSl. 38: 78—81).

    3. A feudális Magyarországon az egy portára, azaz kapura fizetett adóra vonatkozott többek között a kapu rováspénz (1573: OklSz. 453) vagy röviden a rováspénz (1589: MNy. 1912: 418) megnevezés. Ez a régi szlovákba részfordítással rovášové peniaze ’ua.’ formában került át, vö. 1775 k.: „Rovás pénz, Rowassowe Penjze , Pecunia vectigalis” (StudSl. 3: 100). Pillanatnyilag ugyan több adatom nincs rá, tekintettel azonban a rováš gazdag jelentéstartalmára és általános használatára is, nem biztos, hogy a rovášové peniaze alkalmi előfordulásnak minősítendő.

    4. A) Ha egykoron valakinek komoly anyagi tartozása volt, vagyis sok volt neki felróva a rovásboton, azaz a rováson, akkor joggal mondták, hogy sok van a rovásán . Idővel a sok van a rováson — régebben hosszú vagy nagy rovása van (O. Nagy, SzólKm. 582) — szerkezet átvitt értelmet kapott és ’valakinek sok mindenről számot kell adnia’ (l. O. Nagy, Mi fán terem? ³ 406) jelentésben szólássá lett, amely azonban keletkezését illetően független az azonos jelentésű német er hat zu viel auf dem Kerbholz (l. uo.; Kertész, Szok. ² 163) és a cseh ten má u mne vroubek (és változatai) ’valami rosszat tett nekem, ezt nem felejtem el neki, ezért még megfizetek stb.’ (Jaroslav Zaorálek, Lidová rčení. Praha, 1963 ² . 429), mít u někoho vrub ’vétkesként számon van tartva’ (SlSJČ. 4: 161) szólásoktól.

A rovás jelentése ez esetben ’jegyzék, lista; hitel; kontó’, ehhez vö. 1544: „Az meszaros rauasra hordot hust” (OklSz. 817), 1575/1981: „És ollyan szükségbe vala ezért, hogy a budai mészárosoktól rovásra hordottanak húst minden nap az ő konyhájára” (Heltai Gáspár, Krónika az magyaroknak dolgairól. Sajtó alá rendezte Kulcsár Margit. Magyar Helikon, Bp., 1981. 447—8), 1579: „credito et ad tesseram vulgo rawasra ” (László Hadrovics, Ungarische Elemente im Serbokroatischen. Bp., 1985. 438); stb. Mai szóhasználattal élve: sok van (már) a számláján.

A gyakran emlegetett magyar sok van a rováson , régebben nagy rovása van szólást átvette, illetve lefordította a szlovák, vö. nép- és köznyelvi mať (u niekoho, niečo, toho, hodne) na rováši ’ua.’ (SlSJ. 3: 765), mať u niekoho (veľký, hodný) rováš ’ua.’ (uo.), Kesztölc: moz je na rováši ’ua.’ (StudSl. 13: 13), Pilisszántó: mnoho máš na rováši ’ua.’ (uo.), Tótkomlós: ťi je veľa ~ máž veľa na rováši ’ua.’ (uo.), ten má u mňa na rováši (Blanár 270) stb. Korábbi példák: 1789/1966: „...preto sa k ním největší hríšníci s velkýma rováši zbíhali [= ezért a legnagyobb bűnösök nagy rovással szaladtak össze hozzájuk]” (BernPol. 48), 1896: Uz máš u mňa veľký rováš [= Már nagy rovásod van nálam]” (A. P. Záturecký, Slovenská přísloví, pořekadla a úsloví. V Praze, 1896. 255. = Zát.), sok van a rovásán, má mnoho na rováši (Hvozdzik 2: 741) stb.

Figyelmet érdemel, hogy a belső keletkezésű vrub ’rovásbot, rováspálca’ (SlSJ. 5: 178) segítségével sokkal korlátozottabb mértékben használatos ez a szólás. Míg a mať (niečo) na rováši, mať (veľký, hodný) rováš és változataik közkeletű szólásformák mind az irodalmi, mind a nép- és köznyelvben (l. még: Isačenko, SRPSl. 2: 257; Blanár 270; E. Smiešková — Simáné Havas Éva, Szlovák—magyar frazeológiai szótár. Bratislava, [449] 1981. 105), ezzel szemben a dať, pripísať, zaznačiť atď. na vrub ’valakinek a rovására ír’, mať na vrube ’rovásán lenni’ (l. SlSJ. 5: 178; Blanár 270) inkább csak az irodalmi nyelvben van jelen. Mindez arra enged következtetni, hogy a mať na rováši, mať u niekoho rováš típusú szólás mind a történelmi háttér, mind a rováš szó széles körű jelenléte, mind a magyarral való pontos tartalmi és formai azonosság okán magyar eredetre mutat (l. még: Juhász: NyF. 79. sz. 10; Gregor: StudSl. 13: 13).

B) Ha valaki valamit hitelben vett vagy fogyasztott, akkor azt a hitelező a rovásbotra rótta fel, ily módon a vásárlás, fogyasztás ténylegesen rovásra történt, mégpedig vagy a sajátjára, vagy a máséra. Ennek alapján azután a rovásra vagy valakinek; valaminek a rovására átvitt értelemben ’valakinek a számlájára, terhére, kárára’ (l. Ballagi 2: 488; ÉrtSz. 5: 1080) jelentésben általánosan használt fordulat lett.

Mindez hasonló módon fejeződik ki a szlovák nyelvben is, vö. 1795/1978: „Dobre pili na jeho rováš [= jól ittak a rovására]” (Jozef Ignác Bajza, Veselé príbehy a výroky. Translation and epilogue Jozef Minárik. Bratislava, 1978. 134), 1848: mások rovására, na cudzí rováš (Jancs. 1: 356), 1896: „Na druhého rováš to urobil [= Más rovására tette]” (Zát. 136), „To všetko pôjde na tvoj rováš [= Ez mind a te rovásodra megy]” (uo. 257), zabávali sa na môj rováš [= az én kontómra szórakoztak/mulattak] (Kálal 577), pije na môj rováš , az én rovásomra iszik (Hvozdzik 1: 1110), régi piť, brať, kupovať ap. na rováš ’rovásra, hitelbe iszik, vesz, vásárol stb.’ (SlSJ. 3: 765), régi na rováš niekoho ’valakinek a rovására, kontójára’ (uo.) stb. Ezek a szlovák használati módok aligha lehetnek függetlenek a rovás szóval képletesen használt azonos jelentésű magyar szerkezetektől (l. Kertész, Szok. 164 is).

Ugyanez érvényes a szerbhorvát nyelv azonos jellegű szólásformáira is, vö. XIX. sz.: na rovašu ’valakinek a rovásán, kontóján’ (Hadrovics, UngElSkr. 438), mai mnogo mu je na rabošu , sok van a rovásán (Palich Emil, Magyar—szerbhorvát kéziszótár. Bp. ² , 1971. 763).

    5. A) A feudalizmusban jellegzetes adóféleség volt a jobbágyságra kirótt füstpénz , latin nevén fumagium (Bartal 285). A füstpénz összetétel füst előtagja a ’háztartás mint adózó egység a feudális korszakban’ (Magyar történelmi fogalomtár. Szerk. Bán Péter. 1—2. Bp., 1989. 1: 152. = MTF.) jelentés hordozója. Egykori használatára vö. 1240: „Item statuimus, quod iidem populi — nec bovem nec Fystpénz solvant” (TESz. 1: 1004 füst alatt), 1600: „ Fwst penzt is adnak” (OklSz. 285), 1621: „Császár adója füst pénz f: 45...” (uo. 1155), 1640: „...eghaztol kit fwstpenznek hinak d. 25...” (SzT. 4: 476) stb. A füstpénz tehát a ’házadó’ korabeli megnevezése; ez valójában „több adófajta neve a középkorban, melyek valamilyen kapcsolatban álltak a FÜSTtel (háztartással)” (MTF. 1: 152).

A magyar kifejezés pontos megfelelése a szlovák dymové peniaze szerkezet, melynek jelzői tagja a szlovák (szláv) nyelv szabályainak megfelelően főnevesülve önállósult is, vö. 1599—1600: dymowych penezy [= füstpénz] (HSSJ. 1: 337), 1616: „ dimoweho nebudem powynen dawati [= füstpénzt nem leszek köteles adni]” (uo.).

A füstpénz megfelelője azonos jelentésben kimutatható az ócsehből is, vö. dimní halér (Jan Gebauer, Slovník staročeský. 1—2. Praha, 1903—1916. 1: 371. = Geb.) — ez bizonyára az ónémet rauchhaller tükörfordítása (uo.) —, főnévként dymné ’ua.’ (uo.), ill. podymné ’ua.’ (Jungmann) alakban adatolható. S úgyszintén a lengyelből is: XVII. sz.: podymne ’ua.’ (St. Reczek, Podręczny słownik dawnej polszczyzny. Wroclaw—Warszawa—Kraków, 1968. 339).

Tekintettel a magyar füstpénz korai jelentkezésére, valamint arra a nem elhanyagolható körülményre, hogy az egykori Magyarországon a közigazgatási eljárások, az adózási kötelezettségek az egész országban egyformán érvényesültek, ezért nagyon valószínűnek [450] látszik, hogy a szlovák dymové peniaze szerkezet létrejöttéhez a magyar füstpénz szolgált kiindulási mintául. A dym alapszó ugyanis ’ház, háztartás’ jelentésben a szlovákból nincs kimutatva (HSSJ. 1: 337), az adatok tanúsága szerint azonban annak dymové származéka ezen adófajtával kapcsolatosan használatos volt. Továbbá: az ócsehtől eltérően nem a halier ’fillér’ (1520: HSSJ. 1: 393), átvitt értelemben ’pénz’ (1569: uo.) főnév a magyar pénz utótag azonosa, mint az ócsehben, hanem annak pontos szlovák megfelelése, a peniaze . Mindezért megalapozottnak látszik a vélekedés, hogy a dymové peniaze a magyar füstpénz tükörfordítása, s nem önálló, független alakulás.

B) A magyar egy füst alatt ’egy fáradsággal, egyúttal’ (1851: Margalits Ede, Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Bp., 1900 ² . 270) szólás keletkezését szokták a régi adózási rendszerrel összefüggésbe hozni (l. Kertész, Szok. 212—3; Gyapay—Megyer—Ritoók, Ki mondta? Miért mondta? Minerva, Bp., 1989. 88—94), O. Nagy Gábor szerint azonban inkább az egykori lakás, illetve főzési körülményekben rejlik a helyes magyarázat: „Ha ugyanis a házban való tüzelés, különösen a főzés régen azzal járt, hogy sok füstöt kellett a háziasszonynak nyelnie, és mert a modern tűzgyújtó szerszámok hiányában sok bajjal járt a tűzgyújtás is, érthető, hogy a régi idők parasztasszonya iparkodott többféle főznivalóját lehetőleg egy füst alatt , azaz ’egy bajjal, egy fáradsággal’ elvégezni. Emellett jelenthette az egy füst alatt természetesen azt is, hogy ’egy konyhán’, különösen abban az esetben, ha több háziasszony konyhájáról volt szó...” (O. Nagy, Mi fán terem? ³ 190). Megjegyzi még: „...sem az egy füst alatt szólás, sem pedig a füst szó régi ’háztartás’ jelentése nem sajátosan magyar alakulat, hasonló szólásra, hasonló átvitt jelentésre van példa a szlovákban, a németben, a középkori latinban és a finn nyelvben is” (uo. 191). Nos, mint láttuk, a szlovák dym szónak a szlovákból ’háztartás’ jelentése nincs kimutatva, az egy füst alatt szólás megfelelője azonban mégis él a szlovák népnyelvben, részben teljesen azonos módon a magyarral, részben egy füst mellett, egy füstnél , illetve egy kémény alatt formában, vö. 1896: „Dve svatby » pri jednom dyme « odbaviť [= két menyegzőt egy füst alatt elintéz]” (Zát. 91), „ Pod jenným komínom odbavil dve starosci [= Egy kémény alatt két gondot elintézett]” (uo.), Tótkomlós: Pod enin dimon ’egy füst alatt’ (saját gyűjtés), Nagybánhegyes: Pod enim keďíkom ’ua.’ (saját gyűjtés). A keďík diminutivum az irodalmi kad ’füst, korom’ (SlSJ. 1: 659; Machek, EtSlČSl. 156: kaditi a.) nyelvjárási változata. Hvozdzik (2: 256) szerint az egy füst alatt szólást a szlovák csupán pod jedným — szó szerint: egy alatt — szerkezettel fejezi ki. A SlSJ. azonban ezt a megoldást nem közli. A szokásos használati mód a jeden ’egy’ szóhoz kapcsolódik: jedným vrzom ~ na jeden vrz ’egyszerre, egy csapásra, egy időben’ (SlSJ. 5: 180), jedným ťahom ’egyszerre, megszakítás nélkül’ (uo. 1: 648) stb. A nyelvjárási pod jenným komínom változatban a komín ’kémény’ szó ez esetben átvitt értelemben szerepel, s megegyezik a dym -mel, noha a komín ilyen jelentésben szintén nincs számon tartva. Vö. azonban cseh jedním komínem [dvě věci] hnát ’egyszerre [szó szerint egy kémény alatt ] csinál valamit’ (Lidrč. 170).

Juhász János (NyF. 79. sz. 12) a szlovák szólást helyesen a magyar átvételének tartja. Záturecký adatát azonban pontatlanul, Pod jednym dyme alakban idézi.

    6. A feudális korban a jobbágyok természetbeni szolgáltatásának a magyarban élés volt a neve (l. Úriszék 1002). Ez a kifejezés korán honos lett a szlovák nyelvben is, vö. 1478: „...a ten plat a illess dlužny su daty na Swat[eho] Gyura a Sw[ateho] Michala [= azt a fizetséget és élést kötelesek Szent György és Szent Mihály napra adni]” (Št. Kniezsa, Stredoveké české listiny — Középkori cseh oklevelek. Bp., 1952. 28. = SČL.), 1520: „Dluhy y Ilesse , aby take napoly se dielili [= hogy az adósságok és az élések szintén el legyenek felezve]” (uo. 109), 1610: „ Illesse pssenjczne, kde kolwek poddanj su [451] dlužnj, aby cžiste wyberal [= a búza élést, bárhol adósak vele a jobbágyok, tisztán beszedje]” (PDS. 17) stb. (l. még NyK. 68: 405; DoruL a 68; HSSJ. 1: 491).

Az élés különböző fajtáit az ilešný, ilešový, ilešský képződmények segítségével határozták meg, vö. 1569: „ ylessneho (ovsa) bilo cub. 50 [= élészab 50 köb. volt]” (HSSJ. 1: 491), 1610: „ illésny yeczmen cub. 1/2 [= élésárpa 1/2 köb.]” (PDS. 61), 1611: Woly illessne... Telcze illessne... [= élésökrök... élésborjak... ] (JŠ. 2: 281), 1625: „ Obili illešove aneb osypy [= Élésgabona avagy...]” (Urbáre 2: 136), 1754: owsa illeskeho [= élészab ] (HSSJ 1: 491); stb.

Adott esetben ezt a fajta szolgáltatást a jobbágyok pénzben fizethették meg, az ilyen „váltságdíjat éléspénznek nevezik” (Úriszék 1002). Vö. 1538: „Az war élés pénz Kapw tartomanban” (OklSz. 175), 1608: „Vaar eles penztt ... adnak f. 4.” (Urbáriumok. XVI—XVII. század. Szerk. Maksay Ferenc. Bp., 1959. 112); stb. A fentiek alapján várható volna, hogy ez a magyar terminus a szlovákban tükörfordítással ilešné peniaze formában jelentkezik. Annál is inkább, mivel a pénz szó felhasználásával keletkezett számos adózáshoz kapcsolódó magyar kifejezés a szlovák nyelvben is a peniaze segítségével fejeződik ki. A már említett füstpénz, rováspénz esetein kívül l. még például magyar adópénz ’Geldsteuer’ (1416u./1466: NySz. 2: 1268) — szlovák daňové ~ dánkové ~ činžové ~ porubné peniaze ’ua.’, vö. 1624: danowe penize (HSSJ. 1: 228), 1712: dostalo se čzinzowych penezy (uo. 217), 1763: dánkowy penjz (uo. 229), 1767: Porubnich penez zl. 142 d. 05 1/2 (Udvari István, Szlovák mezővárosok népélete Mária Terézia korában. Adatok Pozsony vármegye XVIII. századi történetéhez. Nyíregyháza, 1994. 38), 1768: „...dati porubnjch penez , to gest domownj čins d. 64...” (uo. 82; téves fordítással: „írtáspénzt”: uo.) stb.; magyar ártánypénz ’Barch-, Schweingeld’ (1437: OklSz. 31) — szlovák bravové peniaze , főnevesülve: bravové ’ua.’, vö. 1658: „ Bravoveho společne davaji fl. 3” (Urbáre 2: 291), 1690: „dannicy brawoweho dawagy spolecžne” (HSSJ. 1: 229 danník a.); magyar kunapénz ’Mardersteuer, -geld’ (1564: OklSz. 556) ~ nyestpénz ’ua.’ (1648: Urbáriumok 529) — szlovák kunové peniaze ’ua.’, vö. 1690: „ kunowich penezy dawagy spolecžne” (HSSJ. 2: 160); stb. Ez aligha jelenti minden esetben azt, hogy ezen szlovák kifejezések keletkezését a magyar megnevezés indukálta, kétségtelen azonban, hogy alkalomadtán ezzel a lehetőséggel is számolni kell.

Érdekes azonban, hogy mindennek ellenére a feltételezhető ilešné (~ ilešové ~ ilešské) peniaze helyett az ’éléspénz’ fogalma a szlovákban körülírással fejeződik ki, vö. 1625: „na kravy illešne fl. 12 d. 39 1/2 ..., na sol illešnu fl. 3 d. 21 1/2 ..., za chmel illešny [dávajú] fl. 11 d. 78 [= élésmarhákra 12. fl. 39 1/2 d.-t ..., éléssóra 3 fl. 21 1/2 d.-t..., éléskomlóért 11 fl. 78 d.-t adnak]” (Urbáre 2: 155), 1658: „Za ilešoveho brava dava společne fl. 4. [= éléssertésért közösen 4. fl.-t ad]” (uo. 302), 1673: „za illješne telce platime ... [= élésborjakért fizetünk...]” (Listy 63) stb. Mindazonáltal feltehető, hogy a továbbiak során a nyelvtörténeti anyag gazdagodásával az * ilešné peniaze is fölbukkan majd.

    7. A most bemutatott anyagból is egyértelműen kiderül, hogy a korábbi évszázadokban a szoros együttélés és a közös államiság következményeként a magyar nyelvnek szembeötlő hatása volt az egykori szlovák jogi, közigazgatási szóhasználat formálódására. E nyelvi hatás nyomai azonban a későbbiek során nagy mértékben elhalványultak, el is törlődtek. Napjainkig inkább már csak az állandósult szókapcsolatok, szólások vagy szólásszerű fordulatok őrződtek meg. Ilyen jellegű tükörfordításokra — egyebek közt — példák sokasága idézhető nemcsak a nyelvtörténeti anyagból, de az élő nyelvből is. További feladat ezek számbavétele és elemző bemutatása.