 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
   |
 A TÖRTÉNETMESÉLÉS TÖRTÉNETE | ||
 Előző fejezet:2. A megállított idő: a festmény és a fotó | Tartalom | Következő fejezet: 4. A mozgóképi elbeszélés nyelve |
3. A kép megmozdul
A film egy adott idő alatt pereg le a szemünk előtt. Ebben az időfolyamatban történéseket látunk. A filmtörténet első rövid darabjaiban ezek a történések még nem váltak történetekké. Megmozdított fotográfiára emlékeztettek inkább, mint elbeszélő filmre. Az első kurta filmtekercsek erősen kötődtek két ősükhöz: a fényképhez és a vásári mutatványhoz. Lumiére és Edison filmjeiben a mozgás még nem eszköz volt, hanem a produkció elsődleges és kitüntetett tárgya. A nézőket a technikai attrakció hozta izgalomba: a megmozdított kép, a fotografikusan rögzített eleven, lüktető élet csodája. E filmek mindössze egy-két percig tartottak: ez az idő tökéletesen elegendő volt a mozgás bemutatására, de kevés bármilyen történet elmondására. A vonat érkezése vagy A munkaidő vége alig több megmozdított fotográfiánál. Begördül egy vonat, és leszállnak róla az utasok. Kinyílik a gyárkapu, és kitódulnak a munkások. Olyan események ezek, melyek nagy, látványos mozgások bemutatását teszik lehetővé. A fenti két mondaton túl nehéz elbeszélni e két ősfilm 'történetét'. Alig tudunk róluk többet mondani, mint ugyane filmek egyetlen kinagyított képéről. Férfi jön, bőrönddel a kezében. Nő érkezik, siet. A különbség csak az, hogy a mozgást, amit a fénykép csak érzékeltet, most látjuk is.
A mozgás varázsa azonban egy idő után megkopott. A technikai attrakció elvesztette érdekességét. Már nem az volt az érdekes, hogy a kép mozog, hanem az, amit a mozgókép mutat. S a nézők történeteket szerettek volna látni a moziban. A megöntözött öntöző kis történetet beszél el: kis burleszk-geg játszódik le a kamera előtt. Történetet mond el a kalandfilmek és a westernek őse, E. S. Porter A nagy vonatrablás-a is. Történetek elevenedtek meg a Lumiére-cég korai ál-híradóiban, melyekben olykor színészekkel játszattak el valódi politikai-történelmi eseményeket. Ezek a filmek még csupán lefilmezték a kamera előtt megrendezett eseménysort. A történés a filmtől függetlenül is lezajlott. A történetet elmesélő film ebben a korai, rövid időszakában nem volt több 'fényképezett színháznál'.Ennek az időszaknak a csúcsát - és egyben végét - Méliés munkássága jelentette. Az ő filmjei hangsúlyozottan színpadiasak. Mozdulatlan kameráját a nézőtér egy pontjára helyezte, s a történetet színpadon játszatta el. Míg elődei a dokumentatív hűségre helyezték a hangsúlyt, - akkor is, ha megrendezett, eljátszatott eseménysort rögzítettek, Méliés fantasztikus történeteket, tündérmeséket, tehát fikciót vitt filmre. Az ő művészete nem a valóságból, hanem a képzeletből táplálkozott - először a film történetében. Ô volt az első, akinél nagy szerephez jutott a vágás; nála azonban nem a történetmondás eszköze volt, nem a különböző epizódokat kapcsolta egybe - azok folyamatosan peregtek a színpadon, a kamerától lényegében függetlenül -, hanem színpadi bűvésztrükköket állított elő vele. Beavatkozott tehát a 'valóságba', de ez nem érintette magát az elbeszélést.
|
| Előző fejezet: 2. A megállított idő: a festmény és a fotó | Tartalom | Következő fejezet: 4. A mozgóképi elbeszélés nyelve |
Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás |