9. A produceri uralom vége, középpontban a rendező
Mindebből következik, hogy egyre nagyobb szerephez jut a személyesség, az egyéni elbeszélői stílus, s a film középponti figurájává a rendező válik. A sztárok fénye megfakul, a producer szerepe leértékelődik, a nézők már nem történeteket nézni mennek a mozikba, hanem egy-egy meghatározott alkotó filmjére kíváncsiak. Az új rendezők már nem a színpad vagy a szórakoztatóipar világából érkeznek, hanem a gombamódra szaporodó filmklubokból, az egyetemek filmtanszékeiről - ugyanonnan, ahonnan lelkes közönségük. S rendszeres olvasói, szerzői az egyre nagyobb jelentőséghez jutó filmművészeti folyóiratoknak: képzett és lelkes cinéphilek. Ôk az az első generáció, amely már a filmtörténeten "nő föl" - hiszen eddigre már van filmtörténet -, tudatosan keresve a mintákat és előképeket, választva az azonosulás és elutasítás módozatai között.
A rendező személyének felértékelődésével párhuzamosan háttérbe szorul a producer szerepe, véget ért a producerek és a pénzemberek egyeduralma. A forgatókönyv már nem igazolójelentés a producer felé, hanem a rendező művészi terve, munkaanyaga. Minden rendező másképp beszéli el akár ugyanazt a történetet. Hogy milyen lesz egy tervezett Godard-film, arra sokkal inkább lehet következtetni Godard addigi műveinek stílusából, mint a forgatókönyvből. (A Kifulladásig forgatókönyve, melyre Godard a pénzt kapta, nem volt több kétmondatos sajtcédulánál.)
|